Lepa A Strike Anywhere nevű hardcore punk formáció is dupláz (ez egy ilyen hét), és a tegnapi popos dallamoktól jórészt elbúcsúzunk, átveszi helyüket a műfajra és konkrétan erre a bandára is nagyon jellemző energia. Azért van itt majdhogynem rádióslágernek nevezhető dal is,…

Dönci Az albumcím már önmagában sokat sejtet a stílusról. Sötétebb, borongósabb, mint például a tegnapi album. Pedig stílusában nem áll messze attól. Bár a szerzők itt valószínűleg több Cure-t és Joy Divisiont hallgattak kiskorukban, mint a No Use. A This Could Be Love…

  Lepa Lehet, hogy páran úgy érzik, kicsit sok skatepunk van a listánkon. És bár azzal egyetértek, hogy sok, de sose lehet „túl” sok. Mindenesetre élő album nem nagyon volt/lesz köztük, leszámítva ezt, ami egy csodás koncertfelvétel a No Use fénykorából (az ezredfordulóról). Egy-két szám azért…

Lepa A punktörténészek biztos megcáfolnak, de emlékeim szerint ez az első olyan album, amikor a kilencvenes évek népszerű punkzenekaraiból úgy döntött a frontember (rögtön kettő is), hogy próbát tesz az akusztikus hangszereléssel is. Ennek megfelelően nem teljesen új számokat, hanem két dal…

Lepa Fogalmam sincs, hány fős csapat áll Robbie Williams „szólóalbumai” mögött, de a hangzásból és a számok profi összerakásából ítélve nem kicsi. A kezdő négyes – a tényleg kicsit különleges, nekem valamiért grunge-os életérzést hordozó How Peculiar, a mindenki…

Dönci Ismét egy lendületes albumot hallunk, ami ismét lehetne Springsteen sajátja is. De nem, Brian Fallon és a Gaslight Anthem játszik igazi amerikai ihletésű rockot. Nem feltétlenül nevezném punknak, mert bár energikus, de inkább áll közelebb a hard rockhoz szerintem, mint a punkhoz.…

Lepa Egy csendes, de semmiképp sem lagymatag, nagyrészt akusztikus albummal állunk szemben, de egyáltalán nincs lekorlátozva a hangzás a gitárra: vannak itt orgonahangok, zongorahangok, basszus és persze ütősök is. Csak nincs túltolva a keménykedés. A szomorkás hangulat átível az egész lemezen, így…