Dönci A Wilco szerepelt már a Rolling Stone listáján is, hiszen sokak számára hivatkozási alap nagyon sok daluk/lemezük. És érthető, hogy miért: mert kicsit bennük van Dylan, kicsit bennük van Springsteen és mindaz az amerikai életérzés, amit ők ketten közvetítenek. Amikor…

Lepa A Placebo mindig is zseniális számokat írt, és bár vannak gyengébb albumaik, de nincs olyan, amin ne lenne legalább 2-3 hatalmas nóta. Akusztikus hangszerelésben pedig még jobban kijön, hogy ezek a dalok bárhogy működnek, rögtön a második For What It’s Worth bizonyítja,…

Dönci Amikor a már említett kacatpop találkozik a katonazenekarral, akkor egy elég fréfiközpontú lemez születik. Olyannyira, hogy Péterfy Bori csak két dalt kapott (Karcsú törzsed hajlik; Nagy meleg pulóver), amúgy csak háttérvokálozik itt-ott. Tariska Szabi szövegei viccesebbek…

Lepa A korábban hallgatott (és korábbi megjelenésű) 12 Memories albumhoz képest ez egy kicsit életvidámabb, gyorsabb és könnyedebb dalcsokor. A „címadó” és néha kicsit lennonos J. Smith pedig különösképpen kiemelkedik a kórusos megoldásaival: ez a zenekar is egyre jobban…

Dönci A Morning Glory egy elég változatos punkzenekar, annyira, hogy főleg az attitűd miatt lehet punknak nevezni őket. Jó kiállásokkal dolgoznak, és eléggé erős az énekteljesítmény úgy általában. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy ők a punk System of a Downja, hiszen nem…

Lepa Egy kifejezetten művészi vonásokkal bíró előadó után nagyot váltunk: a Rammsteinnal folytatjuk, ami az én szememben 100% szórakoztatóipar. Némi csendes kezdés után el is kezdődik a megszokott zúzás, kiegészítve egy kis gótikus „szintinyúzással” is. A Rammlied nem…

Dönci Akiket az elmúlt pár nap punklemezei elriasztottak, most egy kicsit fellélegezhetnek. Nem elég, hogy női énekre váltunk, de több stíluson át kalandozunk vele, és ebből egyik stílus sem punk. A zenei alapokat legtöbbször a zongora szolgáltatja, de rengeteg dal zenekarra…