Dönci A Portishead második lemezével rátett egy keményet az elsőre. A trip hop legszebb pillanatait hozzák magukkal durva gitárokkal, végig karcos lemezjátszót idéző effektekkel és Beth Gibbons összetéveszthetetlen affektálásával. Az Undeniedhoz különös emlékek fűznek, mert…

Lepa Abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy én már írtam erről a lemezről egy kritikát a megjelenésekor, itt találjátok. Viszont azóta eltelt 13 év... és még mindig nagyon szeretem. Pedig egy alapjában véve kevéssé közkedvelt vagy inkább elfeledett Lagwagon-albumról van szó.…

Dönci Az Offspring ezzel a lemezével és a Self Esteem című számával robbant be a köztudatba. Gyakorlatilag a Green Day Basket Case-ével egyidőben. Egymást váltották a slágerlistákon. A különbség annyi volt talán, hogy itt az Offspringben még több volt a kísérletezési hajlam…

  Lepa Manson úr jó pár albummal szerepel a listánkon, ez az ötödik talán úgy volna jellemezhető, hogy egyszerre hozza a megszokott vadságot és sötét hangulatot, ugyanakkor elég sokat kísérletezik egy elektronikusabb, szintialapú hangzással. A hagnem majdnem mindenhol e-moll…

Dönci Maradunk az énekes-dalszerzőknél. Ha tegnap azt írtam, nem túl partiképes az album, a mai még annyira sem. Tom McRae nem egyszerű figura, ha szomorúságról van szó. Szuggesztív hangjával eléggé a szívbe tud markolni, hiszen amennyire halk és visszafogott a hangszerelés,…

Lepa Aki velünk tart ezen az 500 albumos utazáson (is), az már ismeri Damien Rice-t, és nagyjából tudja is, hogy mire számíthat: érzelmes, lassú balladákra, lecsupaszított, akusztikus alapú hangszerelésre, egy hihetetlenül érzékeny, széles terjedelmű énekhangra. Valahogy mégis…

Dönci A Rammstein valószínűleg legtöbb slágerét tartalmazó albumot hallgatjuk ma. Ez azt jelenti, hogy aki sosem hallgatta a zenekart, az is biztosan hallott pár dalt erről a korongról, például a Mein Teilt, a Keine Lustot vagy az Amerikát. És mindegyiket meg is éri meghallgatni.…