Lepa Kevés popkövető ember élhet a nyugati, civilizált (?) világban, aki már öntudatánál volt a kilencvenes években, de nem ismeri a Bitter Sweet Symphony c. számot. Anno agyonjátszották a tévék és rádiók, én kicsit meg is untam a hegedűs alaptémáját, de amúgy…

Dönci A Placebo jó, a Placebót szeretjük, a Placebo mindig megéri a pénzét. Ezekkel az alapvetéseknél dolgoztunk a lista készítésekor, mint a mellékelt ábra mutatja. :) Itt is sok sláger kapott helyet, amik ugyanazokban a zenei megfejtésekben gyökereznek, mint a 2009 előtti dalok,…

Lepa A Morning Gloryra az eggyel korábbi albuma kapcsán azt írtam, hogy az egyik kedvenc ismeretlen punkbandám, és tényleg nem fér a fejembe, hogy miért nem népszerűbb: ezen a nagyon furcsa albumon például hihetetlen skálát járunk be, egymást váltják az egyperces, szinte csak…

Dönci A Travis (a hallgatásig) legutolsó lemezével válaszolt a kritikusoknak és a rádióknak, akik mindig 3-4 perc körüli slágereket vártak. Gyakorlatilag az utolsó dal kivételével mindegyik ilyen. Rövid, velős, táncolható, mégis sokszor eléggé csípős szövegekkel bír (pl.…

Lepa Hadd kezdjem kivételesen egy negatívummal: én a mai napig nem nagyon tudom megszokni, hogy a 30Y szövegeiben rendszeresen a legváratlanabb helyeken érnek véget a sorok: ilyenekre végződnek egyes sorok, hogy „a”, „az”, „mert”, „hogy”, „hanem”, „vagy” stb. De ez…

Dönci A két napos alterkedés után itt van végre a fellélegző pankolás ismét. :) Persze azért súlyos metalba hajlunk már. Talán még inkább, mint a Lagwagon. Szóval a lendület marad pankos, a gitározás inkább a metalt erősíti. A név továbbra sem zsákba macska: erős,…

Lepa A Kiscsillagnak egy sok szempontból speciális lemeze, egyrészt mert egy színházi előadáshoz készült dalok gyűjteménye (azaz konceptalbum), másrészt pedig zeneileg is eltávolodik a korábbi anyagaiktól, sokfelé kikapcsint a megszokott kerékvágásból; ráadásul nem mindig Lovasi énekel, amit megint…