Lepa Egy csomó stílus keveredik ezen a lemezen: ha például a női vokállal tarkított 23 Liest vagy a Liam Gallagher által énekelt, és ezért teljesen Oasis-szagú címadó számot hasonlítjuk össze, olyan érzésünk lehet, hogy ez nem is ugyanaz az előadó. Van itt továbbá bendzsós…

Dönci Bármennyire is gáz zenekar lett a HIM, azért 1999-ben letettek egy olyan lemezt az asztalra, ami nem volt annyira nyáltól csöpögő, mint az azt követők. Ráadásul világslágerek is szorultak rá (Join Me; Poison Girl; Right Here in My Arms; Gone with the Sin). Amúgy akárki…

Lepa Érdekes ez a zenekar és ez az album is: a zenekar azért, mert a zúzós gitárhangzást olyan lágy és dallamos énekkel párosítja, hogy egyből meglágyul az egész dal – szinte „elfelejtük”, hogy kemény torzítás megy (erre legjobb példa a címadó és egyben záró szám).…

Dönci A Sikító nők olyanok, mint annak idején a Hole volt. Csak jobbak. Jól elkapták a grunge fonalát, és húzós riffekkel megáldva (nem sikítanak, hanem) énekelnek. Az különösen jó, hogy háromtagú a zenekar, ezért csak dob, gitár és basszus van, viszont ebből nagyon jó…

Dönci Ha van társadalomkritikus alternatív magyar lemez, a Vad Fruttik jelen albuma biztosan ebbe a kategóriába sorolható. Hiszen a 2000-es éveken innen soha nem szidták annyira a magyar rögvalóságot, mint a Túl kemény, a Majom, majom vagy az Utolsó adás című felvételek. Ugyanakkor jó, hogy Likó…

Dönci Hogy a Suede miért nem lett soha annyira legendás zenekar, mint a Blur, a The Stone Roses vagy az Oasis, máig teljes mértékben érthetetlen számomra. De mi megpróbálunk kicsit csiszolni ezen a képen. 1996-ra pedig annyira beérett rajtuk a britpop gyümölcse, hogy gyakorlatilag…

Lepa Ha a Bone Machine albumról azt írtam, hogy kb. ugyanolyan, mint a Mule Variations, itt azért előfordulnak kicsit másféle hangulatok is, például rögtön a kezdő Top of the Hillben. De azért megijedni nem kell természetesen: Waits úrtól pont azt kapjuk, amit elvárunk, azaz egy…