Dönci Suzanne Vega a kezdeti folktól elég messzire jutott 1992-re ezzel a nagyon furcsa effektekkel megáldott, mégis minden ízében csodálatos lemezzel. A szövegvilággal sosem volt baj, az most is zseniális, átélhető, átérezhető. Viszont kevés annyira erős és hangulatos darabot…

Lepa Ez azért egy jelentős album egy Joey Cape-rajongó életében (de mindenkiében annak kéne lennie), mert az előadó első próbálkozása, hogy a Lagwagonön kívül zenét csináljon, és elkezdjen kicsit kísérletezni. A végeredmény: fura számszerkezetek és váltások, a fő…

Dönci A Kiscsillag sok mindent kipróbált a történetében, például azt is, hogy olyan nagy ívű lemezeket adjon ki, mint a Semmi konferencia vagy a Szeles. Ha a társadalomkritikáról esett szó a Vad Fruttiknál, akkor itt sem mehetünk el az Ollé, ollé vagy a Ki találja meg? című…

  Lepa Ez az ír zenekar is visszatérő név a listánkon. Tájékozott és jó memóriájú blogolvasóink biztosan úgy emlékeznek rá, mint egy sokoldalú, folkos beütésű alterrockot játszó bandára – és igazuk is van. De nemcsak a hegedű és az akusztikusabb hangszerelés miatt…

Dönci Ismét a Rise Against, ismét tökös, ismét kemény, ismét arcba vág, mégis fenséges. :) Sok mindent el lehet mondani a zenekarról, csak azt nem, hogy nem érdemes odafigyelni rájuk. Mondanivalójuk mindig van, és megbízható színvonalon termelik a lemezeket, sosem éri csalódás…

Lepa A klasszikus, ’77-es brit punkhullám nem nagyon sokszor képviseltette még magát a listánkon, de most végre törlesztünk: íme a Sex Pistols és a Clash mellett talán legnépszerűbb angol punkbanda harmadik albuma. A Damned egyébként mind a mai napig aktív, és erre úgy volt…

Dönci A Heaven Street Seven méltó búcsút vett a közönségtől az utolsó lemezével. Az album gyakorlatilag két részre osztható. Az első 5 dal megmarad a szokásos, britpopból indult gitárzene vonalán, viszont a Rengeteg bor című felvételtől olyan ízes elektronikai hatások…