Lepa Nemrég volt szó a NOFX első politizálós és saját kiadású albumáról – ez pedig az utolsó Epitaph kiadós és nem politizálós. A szövegek, számcímek és a zenei megoldások is tele vannak poénokkal, ezt jól megalapozza az, hogy az intro direkt a Linoleum c. számukat…

Dönci Ha Magyarországnak egy rockzenekara lenne csak, valószínűleg a Tankcsapda lenne az. És nem azért, mert úgy gitároznak, olyan basszustémákat játszanak, úgy dobolnak és olyan énekteljesítményt nyújtanak, mint még senki. Valószínűleg sokkal inkább azért, mert süt…

Lepa Ez az album elvileg egy karácsonyi képeskönyv CD-mellékleteként jött ki, ahol a képeket is Manu Chao rajzolta (a lemezborító stílusában), a szövegek meg gyakorlatilag a dalszövegek voltak. A nagy sikerre való tekintettel végül rendes sorlemezként, könyv nélkül is megjelent,…

Dönci Tori Amos még szerepelni fog a listánkon párszor, de sosem érdemtelenül. Ha másért nem, a Give és a Lady in Blue című dalokért ezt a lemezt is érdemes végighallgatni. De persze ez csak a jéghegy csúcsa. Gyakorlatilag egy végig tökéletes utazáson veszünk részt a bő 70 percben. Van itt gyors,…

Lepa Ez az album azért jelentős a NOFX történetében, mert ez az első nagylemezük a Fat Wreck égisze alatt, és az első igazán keményen politizálós LP-jük. Na nem kell attól félni, hogy odaveszett a humor és a poénkodás, vagy akár a viccdalok – anélkül nem is ők lennének – de a témák között…

Dönci És akkor el is érkeztünk Cohen másik slágerlemezéhez. A nyolcvanas évek végén kicsit belevetette magát a new wave-es szintihangzásba (First We Take Manhattan) is, illetve lenyúlta a The Police Every Breath You Take-jének basszustémáját (Ain't No Cure for Love), és…

Lepa Egy dupla album van ma a terítéken, ami ráadásul konceptlemez. A vadászat motívuma, mondhatni allegóriája végigvonul a lemezen (hiszen könnyű belátni, hogy nem csak a vadászatról szól egy ilyen mű). Rendkívül ambiciózus album, a magyar rockzenei színtéren gyakorlatilag egyedülálló, hacsak a…