Dönci A The Cure 1992-től ráállt arra, hogy csak a nyári olimpiák évében jelentet meg lemezt. Nyilván nem volt tudatos, de viccesen jött ki. 2008-ig tartották is ezt, és 2000-ben, Valentin-napon egy igazi sötétséggel terhelt, lassú, de nagyon kidolgozott és nagyon fájdalmas…

Lepa Ha a Primus egy árnyalatnyit vidámabb és játékosabb is volt, mint a Nomeansno, akkor most megint a depisebb, sötétebb, véresen komoly zenék felé mozdulunk el (ezt már a cím is tanúsítja) – igaz, kicsit hagyományosabb ritmusok, dalszerkezetek és dallamok kárpótolnak…

Dönci Ha tegnap szóba került a magával ragadó, súlyos basszus és a kántáló ének, akkor ezt a két faktort ma sem hagyhatjuk ki. A fűszer itt annyi, hogy a kántálás mellett szavalás, vonyítás, a pszichedélia, az elborulás és minden más is felkerül a palettára, ami Les…

Lepa A nehezen emészthető, de überváltozatos, összetett és súlyos gitárzenék királya, a kanadai Nomeansno is visszatér hozzánk, mégpedig egy jó régi nagylemezével, a Wronggal. Hihetetlen, hogy 1989-ben, amikor az emberek nagy része Roxette-et és Simply Redet hallgatott, ilyen…

  Dönci A Smashing Pumpkins első lemeze a grunge őrületének legnagyobb évében született, mégis azért túlmutat azon a stíluson, bár kérségtelenül onnan örökölte a gyökereket. Az I Am One nyitánya egyből megmutatja, hogy nem akármilyen bandával kerültünk össze. Húzós…

Lepa Egy sok szempontból kivételes album van ma terítéken: az igen termékeny (és egyébként magyar nagyapával rendelkező) Keith Jarrett ezzel az egyetlen lemezzel szerepel nálunk, ami amúgy koncertfelvétel, sőt improvizáció egy zongorára. Ráadásul a komolyzene határát súroló, leginkább jazzként…

Dönci Aki esetleg nem emlékezne a korábban hallgatottakra, és a név nem adna neki fogódzót a stílusról, annak segítségül leírom, hogy 14 dal belefért 36 percbe. Egy 20 évvel ezelőtti lemezt hallunk, viszont ez egyáltalán nem hallatszik a dalok minőségén. A punkos lendület…