Dönci Hatodik, hetedik vagy nyolcadik stúdiólemezére (attól függ, minek számítjuk a Wicked Man's Rest és a Whispers II című albumokat) Mike Rosenberg ismét zenekarrá bővítette magát, és már nemcsak a lemezeket vette fel a zenészekkel, de koncerteket is velük adott. A hallgatás napjáig talán ez a…

Lepa A Pennywise az úgynevezett „skatepunk” vagy „kaliforniai punk” műfajnak azt a változatát képviseli, ami nagyon pörgős dobra és néhol hardcore felé kacsintgató gitártémákra tolja a dühös, de dallamos éneket. Azonban én csak úgy mondanám, hogy pont ez az igazi,…

Dönci A Galaxisok harmadik lemezével ki akart lépni a „Cseh Tamás” skatulyából, és ez azért többé-kevésbé sikerült is. Az egygitáros számok már inkább zenekarosak (a 3. számtól kezdve), és kicsit jobban kacérkodnak már az elektronikus hanzásvilággal is. A szövegek pedig…

Lepa A DHC nem árul zsákbamacskát: az első, egyébként hihetetlenül fülbemászó szám, a Shelley tökéletesen jellemzi az egész albumot: hol ska-punk, hol csak „sima” pop-punk szól, megbolondítva két (!) női énekessel, akik nagyon szép és harmonikus dallamokkal varázsolják el…

  Dönci Az alter country egyik úttörői Nashville városából származnak (honnan máshonnan?), ráadásul az énekes nevét úgy írják, mint az X-Men egyik karakterének polgári nevét (Nightcrawler = Árnyék), Kurt Wagner (csak „amerikaiul” ejtik). Az énekhang egyébként egészen…

  Lepa Ha már elindultunk tegnap a szomorúbb zenék felől a pop irányába, akkor most még inkább popot hallunk: a Preatures egy kifejezetten könnyed, hallgatóbarát, ritmusos örömzene. Ráadásul jól meg van spékelve az album slágerekkel. A női ének néha szinte (a korai) Madonnát és a 80-as évek egyéb…

  Dönci Ismét egy kis kaliforniai punk, avagy melocore muzsika (ahol a bandának nem sok köze van Kaliforniához). A stílusnak megfelelően itt sem a hosszabb balladák, sokkal inkább a lendületes, 3 perc alatti, slágeres szerzemények dominálnak. A leginkább rádióbarát (még…