Lepa Vissza a kemény zenékhez (már ha valakinek a Primus nem kemény, de nekem a csokigyáras album nem az). A félig indusztriális, félig „nu” metál koronázatlan királyától a szokásos értékekre számíthatunk: kidolgozottság, hihetetlenül zúzós gitárhangzás, fejleszakító…

Dönci Én nagyon bírtam a Willy Wonka & the Chocolate Factory című filmet a megboldogult Gene Wilderrel. Pszichedéliák keveredtek szürreáliákkal, úgyhogy igazából nem is lehetett kérdés, hogy a Primus csinál egy feldolgozáslemezt a filmzenékhez. Gyakorlatilag a vibráló…

Lepa Ha a Black Masks & Gasoline című dalra azt mondtam, „minden idők egyik legtökéletesebb dallamos hardcore-punk nótája”, akkor bizony ez pedig minden idők egyik legtökéletesebb dallamos hardcore-punk albuma, a Rise Against karrierjének tetőzése. A hangzás tökéletes (és tökös), vonyítanak a…

Dönci A Bad Astronaut zenekar énekhangja nem véletlenül ismerős (és nem azért, mert már szerepelt a listán). A Lagwagonben frontember Joey Cape egy újabb zenekaráról van szó. Ha pedig a Good Morning Night nem lenne meggyőző, szerintem a Ghostwrite mellett nem lehet elmenni megsüvegelés nélkül.…

Lepa Az utolsó angol nyelvű Quimby-albumról beszélünk, amely egyben az első, ami nem csak kazettán jelent meg, és amúgy meg a második. Remélem, érthető. Nagyon érdekes hallgatnivaló, mert stílusilag már egy csomó minden itt is előjön, ami később a Quimby védjegye lett: a „beszélős” énekstílus, a…

Dönci A No Use for a Name a Lagwagonhöz hasonlóan a dallamos punkolásról híres, ahogy már többször leírtuk. Az meg biztos, hogy a világ egyik legjobb riffjével nyit a lemez. Amúgy így kell nyitni egy albumot: muszáj, hogy az első szám fogós legyen, hogy a hallgató ott maradjon. Bár lehet, hogy ez…

Lepa Bevallom, nekem nagyon sokáig tartott, hogy megértsem, mit kajálnak ennyien a Radioheaden, mert számomra túl művészkedő és nehezen befogadható volt, affektál az énekes, és még sorolhatnám. Hogy lehet – gondoltam – hogy az alapjában véve melódiabarát emberi lények…