Dönci Primus. Aki eddig nem tartott velünk a blogon, és elkerülte a figyelmét ez a zenekar, az valószínűleg nagyon meglepődik majd, ha felteszi ezt a korongot. Az intróból már sejthető, hogy ha nincs valaki ráhangolódva a nem e világi zenékre, valami nagyon fárasztót hall majd.…

Lepa A Vampire Weekend nagy kedvencem, és talán már említettem is, hogy azért, mert egy mindent átitató, őszintének tűnő jókedv árad a számaikból. Márpedig olyan nehéz manapság (pláne az indie/alter vonalon) igényes és jó vidám zenét találni, ami mégse nyálas egy…

Dönci Cohen harmadik lemeze marad a nagyrészt csendesebb vizeknél és a nagyrészt egygitáros folknál. A dalok 5-6 perces hossza szokatlanul nem rádióbarát, ahogy a bennük megbújó költőiség is valószínűleg túlmutat az egyszeri hallgatáson, ezért nem is csoda, hogy gyakorlatilag…

Lepa A magyar zeneipar talán legnagyobb dobása volt ez az album a poénrap (vicchiphop?), szóval tudjátok, a komolytalan szövegelős popzene műfajában. Amúgy azért országunkban elég nagy hagyománya van a stílusnak, elég csak arra gondolni, hogy a legelső országos hírnevű rapcsapat…

Dönci Ha van olyan dal, aminek már a (teljesen minimális) dobtémájából érezni lehet, hogy valami készül, akkor az a These Days a nyitányban. Ennyire szépen építkező szám sajnos kevés van a pop-rock történelmében. Egyébként valahol itt is minden dalnak külön hangulata van, de…

Lepa A renitens popsztár, aki folyamatosan szid mindenkit a húsevőktől kezdve a politikusokon át egészen a hülyékig (bár sok ember van, aki egyszerre mindhárom kategóriába beletartozik): igen, kitaláltad, ő Morrissey! Ja igen, elfelejtettem hozzátenni, hogy zseniális dalszerző és…

Dönci Elérkezett az a lemez is, amelyről már a FreshFabrik tárgyalásánál is esett szó. Azt is mondhatnám (nem) kis túlzással, hogy a 2000-es évek Nevermindja ez a korong, hiszen valahol mindegyik album felelős azért, hogy a torzított gitárt visszahozták a mainstream hangzásba. A…