Dönci A '90-es évek első felében a Nirvana sikerére jött a Green Day és az Offspring, amikből aztán a punk is felvirágzott egy kicsit (lásd a Bad Religion karrierjét is), amire '95-ben a The Clash talán legautentikusabb tanítványa, az Operation Ivy utódja, a Rancid kiadta az azóta…

Dönci Damien Rice is egy szuggesztív előadó, szerencsére ezt saját tapasztalatból mondom. Akkor is, ha az itt megjelent dalokat egy gitárra (vagy zongorára) csupasztíja, és akkor is, ha nincs mellette Lisa Hannigan. A legnagyobb népszerűségnek a The Blower's Daughter örvend, ami még…

Dönci Emlékszem, hogy egy osztrák Media Marktban járkáltam, amikor a hangszórókból valami teljesen elvont, úszós, széteffektezett énekkel szólt egy elég derpresszív darab, aminek az első 2 sora a The Cure A Night Like This című felvételéből merít, a refrénje pedig elég…

Lepa A Vampire Weekend első albuma egy olyan klasszikus, amely előtt rögtön a megjelenése után fejet hajtott a szakma és a kritika, a rajongói tábor pedig egyből „megszületett”. Röviden szólva instant klasszikus. Nem véletlenül: olyan hangulatokat hoztak (vissza) az indie…

Dönci Tom McRae második lemeze is egészen kiváló dalokkal van tele, kezdve a távol-keleti motívumokkal terhelt A Day Like Today című szerzeménnyel, amire rögtön felkapja a fejét a hallgató. Aztán a vonósok és Tom hangja nem is ereszt el senkit egészen a záró Human Remains…

Lepa A Sigur Rós, mint már említettük, nemcsak Izland, hanem Európa egyik legjobb és legeredetibb zenekara. Az elmélázós post-rock (de inkább a meghatározhatatlan, művészi és éteri könnyűzene) királyairól van szó. Számaik és albumaik sajátos, álomszerű hangulata egyből…

Dönci Bowie utolsó stúdióalbumának nem a megjelenés körülményei adják a pikantériáját, hanem az, hogy ebben az évezredben a legjobb stúdióalbuma lett (és az előző évezredes tevékenységei mellett sem kell szégyenkeznie miatta). Kompromisszumok nélküli a hangzás és a…