Dönci Kevés rosszat lehet írni az Insomniacról. A Green Day a '90-es években sok nagyon jó lemezt csinált, azonban utána képesek voltak megújulni, és igazi stadionszenzációkká válni. Itt azonban a huszonévesen korán jött sikerek, a frusztráció és persze a drogok által ihletett…

Lepa Egy szokatlanul rövid, de ennek megfelelően nagyon összeszedett albumot hallhatunk ma Cohen mestertől. Rögtön az első két nóta, a Slow és az Almost Like the Blues is hozza nemcsak az elvárt, hanem az annál is jobb minőséget. De végig megkapjuk, amit szerethetünk az előadóban: medvés dörmögés…

Dönci Aki a zenekarnév alapján valami vicces ska-punk zenekarra asszociál, az nem teszi jól. Itt ugyanis egy elszállós akusztikus darab után jön a legjobb powerpop, amit csak kívánhat magának bárki. Kicsit post-rock, kicsit indie, de mindegyikből a fülbemászó, dallamos világot…

Lepa A Hiperkarma második albuma van ma terítéken, ami nagyon viccesen kezdődik, ugyanis a kifejezetten a szövegeiről ismert és szerintem főleg azoknak köszönhetően népszerű zenekar egy halandzsaszámmal indít (Padaba). Utána azért kapunk „rendes” szövegű nótákat: rögtön a…

Dönci A Sublime egy legendás zenekar. És akkor mindenki felkapja a fejét, aki még nem hallott róluk, hogy de hát hogy gondolom ezt? És persze lehet bővíteni a mondatot: legendás történetű (az énekesük meghalt heroin-túladagolásban) és legendás az alternatív zene kedvelői…

Lepa Ez az élő album tökéletes összképet nyújt arról, hogy mit lehet szeretni a Muse-ban: ahogy minden jól sikerült koncertfelvétel, ez is igazi best ofként is felfogható, hiszen a hangminőség közelíti a stúdióalbumoktól megszokottat, minden tökéletesen hallatszik, és még a…

Dönci A No Use for a Name az egyik legszebb és legtragikusabb hangvételű dalával nyitja ezt a lemezt, amely gyakorlatilag egy egyperces intróként is felfogható a dallamos, de nem vidám punkolás előtt. Mondhatnám, hogy nem lesz ennél jobb a lemez, de mit várunk, amikor egy zenekar…