Lepa Hajjaj! Én ezen az albumon nőttem fel (lettem serdülőből örök tini), szóval órákig tudnék regélni róla. Ez persze sokat elmond rólam, de szerintem annyi (pozitív) energia, okos szöveg és sallangmentesség kevés albumba szorult, mint a Punk in Drublicba. Ez a NOFX…

Dönci A belga alterről nem feltétlenül a Mud Flow neve ugrik be mindenkinek (mondhatni senkinek), ami jelen esetben különösképp fájó. Ha valaki olyan nyitányt tud írni, mint a The Sense of Me és a Chemicals kettőse, akkor megérdemli, hogy a neve örökre beíródjon a poprock…

Lepa A „90-es, de mégsem deszkás vagy nagykiadós” punkzenekarok közül egyértelműen a Rancid a legnagyobb, és ma már élő legenda státuszúak ők is. Miután az első 3 album nagyjából megmaradt a punk-ska-reggae stíluskombó határain belül, és nem nagyon voltak kiegészítő…

Dönci Amy Winehouse sorsa egészen tragikus volt. Erről film is született (amit nem láttam). Viszont nem annyira a háttértörténet, mint a zene az, amiért ez a korong felkerült a listára. A jazz, a blues, a soul és az r'n'b olyan keverékét nyújtja, ami egyrészt nagyon autentikus, másrészt rendkívül…

Lepa Nagyon közel áll a szívemhez ez a Frank Turner-album, olyannyira, hogy tavaly meg is vettem a 10 éves, jubileumi kadást átlátsztó, duplalemezes vinylen. Több oka van a kötődésemnek, de leginkább az, hogy az első szám, amit hallottam tőle, a Long Live the Queen volt, és egyből beleszerettem,…

Dönci Nick Cave 1994-es stúdióalbuma gyakorlatilag hibátlan. 10 dal, amelynek a kerete zeneileg kimeríti a „variációk egy témára” kifejezést, de mind a kettőt érdemes szövegekkel hallgatni. Bár a Murder Ballads című lemez ezután jött csak, sok dalban előkerül a gyilkolás (vagy az egyéb bűnök)…

Lepa A Lagwagon talán legnépszerűbb lemezéről van ma szó. Ezt pedig azzal érdemelte ki a Let’s Talk About Feelings, hogy tökéletes esszenciáját adja a 90-es évek skatepunkjának, és még annál is többet. Ugyanis szövegvilág szempontjából (a címhez hűen) az egyik legszemélyesebb, legmélyebb és…