Lepa

Na, errő a számról például nem tudtam, hogy ki az előadója, de ismertem régóta. Most már legalább tudok Fleetwood Mac-számot mondani, mert eddig nem tudtam volna, pedig már az 500 legjobb album alatt is volt alkalmam megismerkedni velük. Sőt, nem is volt rossz, csak megfeledkeztem róluk. Na mindegy, ez a szám a refréntől fogva jó, bár kicsit emlékeztet a tingli-tanglisága a Szerelemvonat c. magyar örökbecsűre...

B+ (7)

Dönci

Ez a szám meg úgy folyik el a háttérben, hogy semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem. Ha tippelnem kellett volna, azt mondtam volna, hogy valami nyolcvanas évekbeli hajrock-zenekaré, de '70-es évek, és várom a végét.

B- (5)

Dönci

Ez pedig ősdiszkó. Nem is tudtam, hogy már a '60-as években működött a Jackson 5, valahogy a '70-es éveket néztem ki belőlük. Egyébként tény, hogy a slágergyártáshoz nagyon értettek. Ez is egy durván táncolható (és táncolást megkövetelő) szám, amit nyilván korában és utána is jól szétjátszottak a lemezlovasok. Kap egy nyolcast, mert bár nem kenyerem, az érdemeit muszáj elismerni.

A- (8)

Lepa

Ki énekli a versszakot? Michael? Nem volnék meglepve, ha igen. (Igen, utánanéztem.) Aranyos kis szám amúgy, és minden énekhang elég profi benne. El tudnám hallgatni többször is – zenei alapja nincs túlzásba víve, de a basszus hangulatos, és az egész olyan ártatlan, vidám. Néha kell is ilyen, egyből mosolyt csal az ember arcára. Ha Dönci lennék, azt írnám még le, hogy kár az elhalkulásért a végén, de ne legyünk telhetetlenek (ezt már én mondom).

A- (8)

Lepa

Fun fact: ez volt az esküvői bevonuló zeném. Úgyhogy én már halálomig arra a napra és pillanatra fogok asszociálni róla. Tökéletes választás volt: a szövege is olyan, és dallamilag is passzol szerintem egy ilyen alkalomhoz. Ami a személyes vonalat leszámítva is kiemeli ezt a számot hasonló társai közül, az az érzelemdús ének, mert amúgy a zenei alap nem rugaszkodik el a jól bevált sablonoktól.

A- (8)

Dönci

Hű, ez meg egy Stephen King-novellának (és filmnek) is címet adott. Nagyon nagy szöveg, nagyon fülbemászó megoldások. A sikálós ritmus ad valami kicsit nyugtalanító ízt a kombinációhoz, ami miatt a dal még értékesebb lesz. Aztán a vonósok meg az égbe emelik az egészet.

A- (8)

Dönci

Szerintem ennél a számnál is kevesen értik, hogy miről szól, pedig igen súlyosan belemegy a szerencsejáték-függőségbe. Mindezt pszichedelikus szintiszólóval teszi. Jó kis zenekar lehetett ez is, kár, hogy csak pár daluk lett világsláger. Lehet, hogy egyszer alaposabban utánajárok a munkásságuknak.

A (9)

Lepa

Ez eredetileg egy ismeretlen eredetű népdal (mint általában a népdalok...), de nem hallatszik rajta a folkos eredet ebben a verzióban. Kíváncsivá tesz mindenesetre, meg is fogom hallgatni valami tradicionálisabb változatban. Ami az Animals feldolgozását illeti, nekem kifejezetten tetszik: ezt a régi orgonahangzást sokkal jobban komálom, mint a nyolcvanas évek szintetizátorait. A dallam pedig egyszerű, de fogós. A dob ritmusa is segít élvezhetőbbé tenni, nem szabvány négy negyed, hanem hat nyolcad, amitől sokkal jobb a lüktetése.

A (9)

Lepa

Aranyos szövege van: a férfiak világában élünk, de nők vagy lányok nélkül semmi lenne. Egy egész jó kis feminista kijelentés a hatvanas évekből – még a diáklázadások előttről. (Más kérdés, hogy enyhén szexistának nevezhető sorok is vannak benne mai szemmel, amitől egy modern feminista hátast dobna – de akkoriban nagyon más időket éltünk.) Amúgy zeneileg is rendben van, annak ellenére, hogy lassú és monoton, nem érzem unalmasnak. Az énekteljesítmény pedig kiemelkedő. A lezárása lehetne eredetibb (vagy legalább lassabb az elhalkulás), de mit is várunk egy régi rádióslágertől?

A- (8)

Dönci

Ez egy örök klasszikus darab, és talán Etta James előadásban még nagyobbat üt. Mindenesetre James Brown nem véletlenül lett világsztár, ezt nem egyszer bizonyította már. Jó a zene, jó a szöveg, nagyszerű az énekhang. Ennél több nem kell egy nyolcashoz nálam. :)

A- (8)

Dönci

Ez nagy (koncert)slágere a zenekarnak. Van húzása a gitárnak, viszont szerintem monoton az egész. És itt most nem feltétlenül a jó értelemben. Az az igazság, hogy ennyi lemez és dal után sem feltétlenül értem a Stones körüli mániát. De nem is feltétlenül kell érteni, csak elfogadni. Sokkal rosszabb zenekarokat/előadókat is sztároltak/sztárolnak mostanában. Ez meg nálam hetes.

B+ (7)

Lepa

A hangzásból egyértelmű, hogy jó régi Stones-nótáról van szó. Egyébként hangulatosabb, mint általában a többi számuk, lehet rá táncolni is, meg minden. De még mindig nem látom azt az „X-faktort”, amitől ez a zenekar ennyire népszerű.* Miért emlegetik őket folyton a legnagyobbak között, ha a régiekről beszélünk, és miért nincs annyi szó a Who-ról vagy a Kinksről? De tény, hogy ha több ilyen számuk lenne, még meg is érdemelnék.

A- (8)

* Vicces, hogy mennyire egyetértünk és egyre jár az agyunk e szám kapcsán Döncivel. Tudni kell, hogy egymás értékeléseit csak utólag olvassuk el, tehát nem volt összebeszélés.

Lepa

Ezt eléggé szeretem (amióta ismerem, ami nem olyan régi történet). Persze ebben benne van az is (már az 500 legjobb albumnál is leírtam), hogy a Lagwagon egyik dalának végén ugyanerre a dallamra éneklik rá a „Will You Still Hate Me Tomorrow” sort, ami persze egy jó kis fricska. Aranyos és kedves dalocska, de azért semmi több.

B+ (7)

Dönci

Ez viszont visszatér a filmzenei jelleghez. Tipikusan az a szám, amiből 12 egy tucat, viszont az 50-es vagy 60-as években játszódó filmekben tökéletesen el tudnám képzelni. De sajnos sok ilyet hallottam már ezen a listán is ahhoz, hogy ne tartsam középszerűnek.

B (6)

Dönci

Szégyen, nem szégyen, se az előadó, se a dal címe, se maga a szám nem ismerős. Mármint nyilván ismerős, mert klasszikus bluesos alapja van, de szerintem sosem hallottam. A 126. helyről ez engem meglep. De a refrén jó, a szaxofon kiváló és az énekhang is frankó a blueshoz. Első hallásra is magával ragadó. A sokadik nyolcas jön a sorban. Ez jó. :)

A- (8)

Lepa

Egy, a két nappal ezelőtti Berry-nótánál is 3 évvel régebbi, igazi ősrakendroll-szám. Elég hangulatos, és bármennyire is alap, nem érzem monotonnak. Jó, hogy akkoriban még tapssal is lehetett helyettesíteni a pergődobot, ma már senki se alkalmazza ezt. Lehet, hogy be kéne újra vezetni. Szerintem ott a helye a legjobbak között, de csak a többi 50-es dal közelében.

A- (8)

Lepa

Ez is egy nagyon jó kis nóta a korai Bowie-gyűjteményből.* A dallamvezetése nagyon szép, és a fülbemászóság mellett megvan benne az energia és a változatosság is, szóval majdhogynem tökéletes. Az biztos, hogy ha a régi popzenét tanítani kéne, ez benne lenne a tananyagban. Főleg, hogy a szöveg is jó.

A (9)

Dönci

Ezt mindig egy furcsa számnak tartottam. Olyan nem szokványosan építkezik. Kicsit hirtelen a refrén a verzékhez képest. Talán ez a varázsa. És érdekes, milyen kis ars poeticus ez a darab, ha Bowie karrierjét nézzük. Nem a legjobb száma, de az egyik legjellemzőbb dal tőle (ha lehet ilyet mondani). Nyolc pontot kap ez is.

A- (8)

* Csak élő felvételt találtunk.

Dönci

Na, ennél klasszikusabb darab a rock 'n' rollról talán nincs is. És nem csak koránál fogva. Valahogy a kezdetekben ragadta meg az életérzés lényegét. Amúgy fura, hogy nem mindegyik zenélésről szóló szám lesz jó, viszont amelyik igen, az nagyon. Mondjuk a gombafejűek rekesztése az énekben még jobbat tesz ennek a számnak, de az érdemeit nem lehet elvitatni így sem.

A- (8)

Lepa

Az egyik legalapabb rock and roll-nóta, a hőskor gyöngyszeme. Lehet, hogy csak azért mert sokszor hallottam és jól ismerem, kicsit jobban bejön, mint az ismeretlenebb kortársai erről a listáról. Jó sokáig élt Chuck Berry, idén búcsúztunk el tőle, de nem nagyon tudnék tőle „új” számokat mondani (mondjuk az elmúlt 30 évből). Lehet, hogy egyszer azért megérdemelné, hogy utánanézzek a kései munkásságának.

A- (8)