Dönci Sok mindent el lehet mondani a The Cure-ról, csak azt nem, hogy nem változatos. Aki az atmoszférikus, mély és éteri zenéket szereti, hallgassa meg a Disintegrationt, aki eklektikus, és kicsit ezt, kicsit azt hallgatna, annak a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me tökéletes választás, aki…

Dönci Először is: ez volt életem első Cure-lemeze, nyilván magasra sorolom. Másodszor: 12 dalból 4 vidám(abb) is akad, ami egészen szokatlan leosztás. Harmadszor: a zenekar mindig erős volt nyitó és záró számokban, de talán soha nem találkozott ennyire jól ez a kettő, mint az…

Dönci A The Cure 1982-ben feketébe öltöztette az alternatív zene (és a saját) rajongóit. Ennél sötétebb és erőszakosabb lemezt azóta sem hoztak össze. A One Hundred Years arcbavágó nyitánya azóta is rendszeresen szerepel a setlisteken. Zilált, zaklatott, felkavaró –…

Lepa Sokféleképpen lehet tekinteni erre a lemezre: kezelhetjük szinte már konceptlemezként is a szerelemről, halálról és egyéb rossz dolgokról, de tekinthetünk rá úgy is, mint egy kísérletező albumra, amelyen sokfelé próbálkozott továbbfejlődni a zenekar, és emiatt talán…

Lepa A legelső Cure-albummal állunk ma szemben; és ami külön érdekesség a zenekar történetében, hogy a rögtön ezt követő kiadványuk egy hibrid lemez, gyakorlatilag egy válogatás nagyrészt ebből az albumból és pár nem nagylemezes single-ből. A Rolling Stone listáján már általunk is meghallgatott…

Lepa Egy kevésbé popos, kicsit nehezebben befogadható Cure-albumról beszélünk, amely ennek ellenére nagyon meghálálja magát, ha vesszük a fáradságot a többszöri meghallgatására. Nekem például megvan lemezen, és elég gyakran pörgött a lemezjászón egy időben. A hangzás…

Dönci A The Cure 1992-től ráállt arra, hogy csak a nyári olimpiák évében jelentet meg lemezt. Nyilván nem volt tudatos, de viccesen jött ki. 2008-ig tartották is ezt, és 2000-ben, Valentin-napon egy igazi sötétséggel terhelt, lassú, de nagyon kidolgozott és nagyon fájdalmas…

Dönci A csilingelés a szám elején és a basszus tökre az esőt juttatja eszembe. Jó szöveg, hangulatos ritmus, hosszú, mégsem unható dal. 10 pontot kell, hogy kapjon. A+ (10) Lepa Végre ismét egy kis Cure, ráadásul a legjobb fajtából: elmélázós, szomorkás, de azért nem…

Lepa Na, ez megvan bakeliten is. Annak ellenére, hogy jó számnak tartom, szerintem vannak sokkal-sokkal jobb Cure-számok is. Ez egy kicsit túl pop (hozzájuk képest csak). Nekem valami hiányzik belőle ahhoz, hogy abszolút topkategóriás legyen. A (9) Dönci Kétségkívül a zenekar…

Dönci Elég elöl nyit a listán a zenekar. Az első szám ráadásul elég jó. A végén még revideálom a nézeteimet a Queenről. :) Lehet, hogy ehhez is fel kell(ett) nőni? A Lazing on a Sunday Afternoon zeneisége is fantasztikus. A hirtelen váltásokkal komponált szerkezet is tetszik.…