Lepa Aki ismeri Passengert (akár a mi korábbi kritikáinkból), az nagyjából tudja, mire számíthat: egy érzékeny és vékony hangú énekesre, aki leginkább akusztikus gitárral nyomja saját szerzeményeit, de a teljesebb hangzás érdekében némi kiegészítő hangszerekkel (vonósokkal…

Dönci Visszatérő versenyző ez a zenekar is. És rögtön egy olyan slágerrel nyit, amire már a The Beach Boys is büszke lehetett volna. Ennél nagyobb nyári sláger kevesebb létezik. Kivéve talán az azt követő Champions of Red Wine. Meg az azt követő Fantasy Fools. És a sorminta…

Lepa Végre egy zenekar, ahol nem kell szenvedni a stílusmeghatározással: ez itt alternatív rock, kérem szépen, ráadásul a legjobb fajtából – van benne kellő keménység, sötétség, és a szövegvilága is nagyon igényes és eredeti. Vidám számot nem nagyon találhatunk a lemezen, cserébe nagyon magával…

Dönci Az Against Me! 2014-ben bebizonyította, hogy 28 percbe mennyi minden belefér. Nem elég, hogy szólók is vannak szép számmal, zeneileg is továbblépünk az erőteljes, kiabálós punktól. Itt már szépen felépített, ívekkel rendelkező dalok vannak egy nagyon 21. századi szövegtematikával. A…

Lepa A Lagwagon első olyan albuma ez, amelynek a címe értelmes magyarul is; de ha ide soroljuk az első albumot (Duh), ott is csak két pont hiányzik az u-ról, ráadásul mind a „düh”, mind a „hang” egész jó albumcím lenne magyarul is egy ilyen bandának. És ha már „hang”, ez…

Lepa Lehet, hogy sokan nem tudják, hogy a HoneyBeast eredetileg Honey Bee volt, és Szegeden alakult. Ráadásul a listánkon már szereplő Nyershez is kötődik áttételesen, hiszen az eredeti énekes Czutor Anett volt, bár a legtöbben már a jelenlegi énekesnővel, Tarján Zsófival…

  Lepa Maradunk a kaliforniai punk kiadó, a Fat Wreck Chords kínálatánál, azonban stílust váltunk: a Mad Caddies mindig csak érintőlegesen, a többi műfaj összetartó cementjeként használta a punkot, építőkockaként pedig ska, reggae, dub, dixieland, kocsmai kalózdalok,…

Dönci A Weezer is egy a megkerülhetetlen zenekarok közül. Főleg azért, mert legtöbbször a britpop popos vonalát fogják meg, mégsem válnak igazán rádióbaráttá (a szó rossz értelmében). Az albumnyitó Ain't Got Nobody is pontosan ilyen az intro torzítása miatt. Itt is a fogós,…

  Lepa Ha már elindultunk tegnap a szomorúbb zenék felől a pop irányába, akkor most még inkább popot hallunk: a Preatures egy kifejezetten könnyed, hallgatóbarát, ritmusos örömzene. Ráadásul jól meg van spékelve az album slágerekkel. A női ének néha szinte (a korai) Madonnát és a 80-as évek egyéb…