Dönci

A címadó és a Commotion nem rossz az elején. Erős hetessel indul a lemez. A Tombstone Shadow is teljesen jó kis country. Nem a klasszikus, inkább a keményebb vonal, de mindenesetre jó. A Wrote a Song for Everyone is egészen kitűnő. Jobb ez a lemez, mint vártam. Jé, a Bad Moon Rising meg akkora sláger, hogy az is ismeri, aki nem akarja. Sosem tudtam, hogy ez is egy „kredenc"-dal. A Lodi viszont nem tetszik. És utána már nem is volt jó szám. Eléggé top-heavy. A jó pillanatok miatt hatos.

B (6)

Lepa

Továbbra is 1969. Erre a lemezre könnyű nem odafigyelni, de a háttérben hallgatva okés. Általában ez van az ilyen country-rock albumokkal. A CCR viszont továbbra is messze áll attól, hogy a személyes kedvenceim közé kerüljön. A Bad Moon Rising c. szám híres, ismerem így is, meg a Lagwagon feldolgozásában is. Sajnos utóbbi annyira nem sikerült jól, de még mindig jobb, mint az eredeti. :) Hát, ez az album nagyon elszelelt.

B- (5)

Lepa

Még egy nagyon erős album következik, ez viszont már meg is van lemezen. Ha jól emlékszem, az első dupla bakelitem volt. És a világ első rockoperájának tartják. Nagyon szeretem az elejétől a végéig, de amit ki lehet emelni még így is: 1921, Sparks, Christmas, Cousin Kevin, Underture, Pinball Wizard, Go to the Mirror!, I'm Free, Tommy's Holiday Camp, és a záró We're Not Gonna Take It. De persze bárki kérdezné, inkább ajánlanám az egész albumot meghallgatásra. Csak 1-2 jellegtelenebb szám van, ez egy ilyen ívű albumnál belefér a világmegváltó kategóriába.

A+ (10)

Proud Owner Achievement

Dönci

Ezt a lemezt élőben már hallottam. Kíváncsi leszek az albumverzióra. Az Overture csodálatos, az It's a Boy pedig tökéletes folytatása. Az Amazing Journey íve önmagában is csodálatos (nem csak az album kerek egész, de az a dal is). Nagyon sok mindent ki lehetne emelni, mert valójában egy unalmas vagy rossz darab sincs rajta. A The Acid Queen például szintén fergeteges. Vagy az Underture a maga 10 percével. A Fiddle About is frenetikus. A Go to the Mirror! is csodálatosan felépített sláger. És persze közben a reprízek is óriásiak. A Sally Simpsonból pedig világossá válik, honnan tanult Elton John. Szóval akkor legyen egy 10-es ez is.

A+ (10)

Dönci

A Blowin' in the Wind zseniális dal, ráadásul szerintem mindenki ismeri. A Girl from the North Country és a Masters of War is egészen fergeteges. Nagyon jó, hogy gyakorlatilag egy gitárral és szájharmonikával megold mindent, amit kell. A Down the Highway annyira nem bika. A Bob Dylan's Blues aranyos, viszont az A Hard Rain's A-Gonna Fall megint csak elképesztő, a Don't Think Twice, It's Alrighthoz hasonlóan. A Bob Dylan's Dream is nagyon király – tökre hangulatos (az altatójellege ellenére). A végére nekem azért picit ellaposodik a lemez. De a jó dalok miatt kap egy hetest.

B+ (7)

Lepa

Bob Dylan egyik legjobb és leghíresebb számával kezdődik ez az album. Nagyon szép ez a Blowin' in the Wind. A Girl from the North Country folytatja ezt a nyugis, mélázós hangulatot. A Masters of War pedig hozzáad még egy kis borongósságot. Majd' minden számot ki lehetne emelni ezen az albumon: a Bob Dylan's Bluest a játékosságáért, a Hard Raint az átütő erejéért – a Don't Think Twice, It's Alright meg minden idők egyik legjobb szakítós száma. A Talking World War III Blues beszélős énekstílusa zseniális. Az I Shall Be Free meg király zárás az albumnak. Az 1-2 kicsit kevésbé észrevehető szám ellenére ez már csúcskategória, mert vannak benne önmagukban is korszakalkotó számok. Muszáj lesz beszereznem valamikor.

A+ (10)

Lepa

Király számmal nyit az album, a No Action így is csodálatos (meg úgy is, ahogy Billie Joe-val játszották élőben egyszer). A This Year's Girl egyáltalán nem rossz folytatás, a The Beat gitártémája pedig megint ismerős. A Pump It up megint nagy sláger. Utána is jó kis punkos-popos new wave-slágerek jönnek, de talán nem annyira kiemelkedőek. A Chelsea aztán megint egy ütős dobás, fura és vicces a hangulata. Utána a Lip Service visszavisz minket a rádióbarát slágerek veszélytelen vizeire. A Living in Paradise-zal pedig ott is maradunk. A Lipstick Vogue és a Night Rally is nagyon bejön. Többféle számlistával is kijött ez az album, nem tudom, az utolsó két szám része-e az alapnak – szerintem nem. Az élő Neat, Neat, Neat mindenesetre közepes, a Stranger in the House jó. Bivalyerős album, közel a csúcskategóriához.

A (9)

Dönci

Wow, a No Action már az első két sorával meggyőz. A This Year's Girl is egészen kiváló. Jól van, ha ilyen marad a lemez, lehet, hogy költök rá majd pénzt is. :) '78-ból nagyon durván előremutatóak a The Beat effektjei – tiszta új hullám. A Pump It up is zseniális. Eddig kőkemény 10-es hoz a lemez. A Little Triggers balladája pedig pont időben érkezik. A You Belong to Me és a Hand in Hand mintha valami filmből léptek volna ki. Az (I Don't Wanna Go to) Chelsea meg talán az eddigi legjobb. Öcsém, ez a lemez tényleg fergeteges. A Living in Paradise nem működik annyira, mint a többi, de így is nyolcas minimum. A Neat, Neat, Neat élő felvétel. Nem is olyan jó a minősége. De a dal működik. Bár ez is „csak” 8-as. Ha az utolsó jó lesz, megkapja a 10-est. MIvel a Stranger in the House is egy óriási ballada, így 10 pontot ér.

A+ (10)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Az első szám nyomtalan, már a második alatt sem tudok rá visszaemlékezni. Viszont a Just Like a Baby kellemesen szétfolyós (túl azon, hogy a szövege egy nulla). A Family Affair megint jó, közte pedig egy nyomtalan volt. Vajon a páros számok jók csak ezen a lemezen? Az utána lévő két dalt szerintem túltolják. Mindegyik legalább 2 perccel hosszabb, mint kéne. Már majdnem leírtam, hogy a Spaced Cowboy gyalázatosan szörnyű, de megszoktam a jódlit, és most már tetszik. Sőt, ezt még két percig elhallgattam volna. :D A Runnin' Away mindkét változata jóféle. Na, végül enélkül is meglettem volna. Kap egy hatost.

B (6)

Lepa

Nézzük az utolsó száz lemezt – a legjobbakat! A funky nekem hosszú távon nem annyira működik, de amúgy el lehet hallgatni. Sajnos 4 szám után még semmit nem tudok kiemelni. Talán a Family Affairt. Azért az Africa Talks to You és a Thank You for Talking to Me, Africa vicces címpár. A Runnin' Away hangulata kicsit más, mint a többié, jó is. Ezzel együtt nem okoz semmiféle igazán maradandó élményt az album.

B (6)

Lepa

Tipikus, de jó az első szám. A Glad to Be Happy jó kis számcím, amúgy se rossz a dal. Minél több szám megy le az albumról, annál inkább karácsonyi hangulatba kerülök (és közben kezdem unni is). Az I See Your Face Before Me például elvileg nem karácsonyi szövegű, de a sok amcsi film miatt egyből arra asszociálok. Amúgy a férfi-nő kapcsolatok elemzésénél ez a lemez se jut tovább szövegileg. A második lemez pont ugyanolyan, mint az első. Sajnos ilyen zenéből nekem pár szám is elég, utána egész egyszerűen uncsi. A sok ismerős dallam miatt nem adok magamnak virgint.

B- (5)

Dönci

A lassú swingektől mindig karácsonyi hangulatom lesz. Most jól is esik a címadó dal. De látszik, hogy ez még az (első) bakelitkorszak terméke, hiszen 50 percnyi muzsikát dupla lemezen adtak ki. A Mood Indigo is aranyos. Egyébként tény, hogy andalító muzsikák ezek. Lehet, hogy nem kellett volna ennyire reggel belevágnom. :D A What Is This Thing Called Love (vagyis a második lemez nyitódala) szintén ugyanolyan típusú/hangulatú, mint az előzőek, tehát valószínűleg a technikán kívül tényleg nem indokolta semmi a dupla koncepciót. Hát, valójában egyik dal sem volt különb a másiknál, és egyik sem zavart. Kap egy hatost.

B+ (6)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Hinnem kell a dokumentációnak, hogy ez már a 3. Cream-lemez, amit hallgatok, de bárhogy töröm a fejem, nem tudom felidézni a másik kettőt. Ez ellenben elég jól nyit. Az N. S. U. is nagyon tetszik. Kellőképpen pszichedelikus. Hű, a Sleepy Time, Time is mennyire hangulatos. Nagyon jók a gitárok végig a lemezen. A sok szóló általában zavarni szokott, itt viszont egészen a fülembe mászik mindegyik darab. A Dreaming a folytatásban hasonló hangulatot hoz (nem véletlenül kerültek egymás után a címeik alapján sem). A Sweet Wine kicsit gyengébb, mint a többi, de még mindig jó. A Spoonful viszont nem tetszik, viszont sajnos ez a leghosszabb dal az albumon. A Cat's Squirrel sem fekszik annyira valamiért. A Four Until Late countryja kifejezetten jó ezek után, de a Rollin' and Tumblin'-ban ezt túltolják. Az I'm So Glad megint tetszik. A Toad dönti el majd a végén, hogy milyen értékelést kap 6 és 8 között. Tetszik az instrumentális őrület, de marad a 7 pont.

B+ (7)

Cream Little Expert Achievement; Virgin Listener Achievement

Lepa

Ahhoz képest, hogy ez már a harmadik Cream-album a listán, nehezen tudok bármit is felidézni tőlük. Amúgy erősen nyit, jó kis progresszív zene. Nem túl slágeresek a dallamok. Talán a Dreaming az, ami kicsit rádióbarátabb, amúgy túl sok a hangnem- és tempóváltás. A Sweet Wine is bejön, főleg a vége felé, egyébként a The Who Acid Queen c. számára emlékeztet. A Spoonful viszont már az a tipikusan elnyújtott hippiskedés, ami végül tönkretette a hatvanas éveket. A Four Until Late visszavesz a kísérletezésből, egyből jobb is. A Rollin' and Tumblin' címűnek sajnos semmi köze a Gaslight Anthem azonos című nótájához. Annál több a Muddy Waters-féléhez. Az I'm Glad szövege biztos nem nyert semmilyen díjat. Az album végén meg egy teljesen fölösleges dobszólóval búcsúzunk a Creamtől. Ha még koncertfelvétel lenne... Ez továbbra sem az én zeném.

B- (5)

Cream Little Expert Achievement

Lepa

Azt hittem, már volt Coltrane a listán, de az Coleman volt. Mindkettő jazz, és mindkettő Collal kezdődik. És mindkettő igazi virtuóz. A számokat mondjuk nem nagyon tudom megkülönböztetni elsőre, minden egybefolyik, de nem azért, mint a countryalbumok (sablonosság), hanem a szétfolyós dalszerkezetek miatt. A Naima egy nyugisabb, lassabb szám, ezért kapom rá fel a fejem. A Mr. P.C. megint begyorsít a végén. Szeretem ezt a fajta jazzt. Megvenném lemezen, ami minimum 8-ast jelent.

A- (8)

Virgin Listener Achievement

Dönci

A jazz és blues híres nagy öregje, akinek egy lemezét sem hallottam még egyben. Na majd most. Már a címadó darabból világos lesz, hogy valószínűleg kevesen tudnak ennyire fújni, mint ő. A többi dal is jó volt, viszont instrumentális muzsika lévén, nehéz volt sokszor megkülönböztetni a tételeket. Persze ez nem von le az értékéből, csak nem vagyok biztos abban, hogy az ilyen lemezek popzenei listákra valók-e? 7 pontot kap azért.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Kicsit reméltem, hogy ritkulnak majd a countrylemezek a lista eleje felé. Mondjuk a Lo and Behold elég jó. A Fire and Rain se rossz. A többi csak simán elmúlik. Bár ez a kettő sem emelkedik ki különösebben. Sok ilyet hallottunk már, ráadásul a koma hangja sem egyedi. Leagalább nem volt hosszú lemez. De tizenkettő egy tucat.

B- (5)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Annyira átlagos neve van a pasinak, hogy nem tudom kijelenteni, hogy sose hallottam róla. De amúgy nem rémlik. A címadó-kezdő szám sajnos tipikus, átlagos country. A második Lo and Behold viszont valamiért tetszik. Aztán a negyedik Steamroller is aranyos, egy jó kis bluesnóta – szerencsére nem vegytiszta country az album. Utána jó sok olyan szám jön, ami nem hat rám semmilyen szinten. Az utolsó szám dallamai viszont tetszenek, és jó benne a váltás is, amikor bedurvul csendes, balladisztikus merengésből szaxis, vagány dzsemmelésbe.

B (6)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Az albumcím inkább valami szakdolgozat címe lehetne. Viszont jó nyitás a Bye Bye Love, szeretem az ilyen vidám ős-R&B-t. mert hogy ez nem country, az biztos. A második-harmadik már visszavesz a tempóból, és csak simán „nem rossz". Az I Love You So Much It Hurts talán egy kicsit megint kiemelkedik. Nem tudom némelyiknél, hogy hallottam-e már, vagy csak sablonokra épül. A Born to Lose-t viszont ismerem, királyosan feldolgozta (többek között) a Bouncing Souls. A Careless Love is elég jó a lassabb nóták közül. A vége felé se rossz az album, de mégis így utólag alig tudnék egy-egy számot felidézni cím alapján (ha nem jegyzeteltem volna). Azért a hetes megvan.

B+ (7)

Dönci

A Bye, Bye, Love-ot mindenki ismeri, az is, aki nem akarja. Amúgy nem rossz egyáltalán, csak idejétmúltnak tűnik sok darab. Ráadásul a swing valahogy mindig karácsonyinak tűnik nekem. A Hey, Good Lookin'-t is ismerem, csak más feldolgozásban. Hát, ez is megvolt. Kap egy gyenge hatost.

B (6)