Dönci

A Cherub Rock, a Quiet és a Today nagyon jó hármas a lemez elején. A Hummer íve is szép, az első lemezükön voltak ilyen darabok. A Rocket is jóféle. A Disarm pedig életem egyik legfontosabb dala, önmagában 10 pontot ér nekem. :) A Soma is nagyon jó a szívfacsaró gitárszólójával. A Mayonaise és a Silverfuck is zseniálisak. A Sweet, Sweet erős közepes, a Luna frankó a végére. Mindenesetre a kiemelkedő dalok miatt kap egy nagyon izmos nyolcast.

A- (8)

Proud Owner Achievement

Lepa

Ez egy kifogástalan rockalbum. Nem is rontom el azzal, hogy gépelek közben, inkább bemásolom a tavalyi véleményemet: „Ez már a teljesen kiforrott SP-hangzás, az agyontorzított gitárral. A Cherub Rock király kezdés, a Today meg nagy sláger. A Hummer is jó. A Disarm meg már a Melon Collie-t vetíti előre. A Geek USA jó kis zúzás, amúgy egyike a ritkán előforduló nem egyszavas számcímeknek. :) A Mayonaise finom. A Silverfuck pedig lehetne Kill Bill-filmzene is. Mondjuk a végefőcímnél. Amúgy jó szám, pedig nem rövid. :) A Sweet Sweet csak töltelék, de a többi számba nem lehet belekötni, megkapja az A-t.”*

A (9)

* Korábban talán már szó esett arról, hogy a blog szerzői meghallgatták egymás CD-gyűjeteményének külföldi poplemezeit, majd értékelték azokat, így Lepa ezt a lemezt már akkor is hallotta.

Lepa

CD1: A Ceremony jó szám. Ez még inkább post-punk, mint new wave. Sajnos utána jönnek a szintik ezerrel. A Temptation viszont ennek ellenére tetszik. A túróba, nem gondoltam volna, de valamiért most bejönnek ezek a nyers szintihangzások és dobgépek is (pl. Blue Monday). A Subculture a következő, amire felkapom a fejem. A Shellshock is bejön. Lehet, hogy csak szokni kell ezt a hangzásvilágot. Aztán a Love Triangle se rossz, de egy idő után azért ellaposodik számomra ez a lemez. CD2: Ha jól értem, ez az 1. lemez B-oldalainak gyűjteménye. Az első szám (In a Lonely Place) kellően elborult, tiszta Cure. Aztán a Hurt a következő bejövős. A Lonesome Tonight is tiszta Cure (és jó). A Murder is király. Utána a vége felé megint leül nekem. Megint bajban vagyok, de a rosszabbat adom ezúttal, mert magamtól nem hiszem, hogy bármikor beraknám az ilyen zenét, és nemcsak a hossza miatt. Ugyanakkor vannak rajta egész erős számok is.

B (6)

Dönci

A Ceremony még tiszta Joy Division.  Nem véletlenül. :) Az Everything Gone Green már eléggé más stílus. És király a szám is. A Temptation iszonyat nagy kajmánság. A Blue Monday zseniális. A Confusion is hangulatos, de a többihez képest gyenge. A Thieves Like Us is ügyes. A közepén van egy-két feledhető darab, de a Bizarre Love Triangle és a True Faith fergetegesek. Az In a Lonely Place is jó szám, eléggé elborult. :) Az instrumentális verziók tök jók, a háttérbe különösen. A Lonesome Tonight és a Murder is hangulatos darabok. A 1963 is kiváló. Kap egy nyolcast ez a válogatás.

A- (8)

Dönci

A The Changeling hangulatos kezdés, a Love Her Madly sem rossz. A Been Down So Long és a Cars Hiss by My Window sablonos bluesok. A címadó dal viszont elég ügyes. A L'America és a Hyacinth House megintcsak király számok. A Riders on the Storm zseniális, de az ingadozó teljesítmény miatt csak 6 pontot ér.

B (6)

Lepa

A Love Her Madly jó. A Been Down So Longban pedig király a gitárszóló/-szólam. A címadó is kellően vad, tökös (korához képest). A Hyacinth House is hangulatos, meg a szövege is, amennyit értek belőle. A Crawling King Snake is királyos, koszos blues-rock. A Riders... meg nagy sláger, a lassúsága és monotonitása ellenére nem uncsi. Az Orange Countyra ugyanez érvényes. A záró szám viszont elég sablonos (de utólag látom, ez már csak bónusz).* Bajban vagyok, ugyanis nem tudom, hogy grower lehet-e az album. Mindenesetre egy gyengébb nyolcast azért megérdemel már csak a jelentősége miatt is.

A- (8)

*Igazából már az Orange County Suite is bónusz az eredeti kiadáshoz képest.

Lepa

Hú, de semmilyen ez a fajta popzene! A Ray of Light legalább gyorsabb tempójú, mint az addigiak, de nem sokkal jobb. A Sky Fits Heaven még elmegy. Elég uncsi a lemez amúgy. Egy-két jó pillanat vagy dallam előfordul, de kifejezetten jó szám nem.

C (3)

Dönci

Az első szám elég kellemes. A Swim is elmegy a háttérben. A címadó dal nem lett jobb az évek során (az a baj, hogy a gitárok csak a háttérben karmolnak). A Candy Parfume Girl jó szám lehetne, ha nem Madonna énekelné, a muzsika bejön alatta. A Skin büntet (nem a jó értelemben), pedig benne van a lehetőség, de a pumpa alap nagyon elrontja. Ráadásul túl hosszúra sikerült. A Nothing Really Matters és a Sky Fits Heaven is érdektelenségbe fullad. A Shanti sem különösebben jó, sőt egy idő után idegesít. Hm, a Frozen a klip nélkül nem működik most, érdekes. A The Power of Good-Bye sem valami bika, a To Have and Not to Hold meg hosszú. Azt hiszem ezt a lemezt is minden lelkiismeret-furdalás nélkül lehagytam volna a listáról.

C+ (4)

Dönci

A Delia's Gone jó kis ballada, nem csodálkoznék, ha Nick Cave-et is megihlette volna. :) A The Beast in Me is jó, a 2. szám pedig inkább hangulatos volt, semmint jó. Kap egy hatost, mert háttérbe jó, de sok a feldolgozás.

B (6)

Lepa

Egyszerű számok ezek, de jobban bejön az ilyen zene, mint a fullos zenekaros, „kidolgozott" country. A Let the Train Blow kifejezetten jó. A Drive On is. Na meg az Oh, Bury Me Not (majdnem „Now”-t írtam). :) A Tennessee Stud vajon élő, vagy csak ovációt kevertek rá? Mindenesetre vicces így. A Down There... se rossz. Nagyon lecsupaszított zene ez, semmi flanc. A Like a Soldier is tetszik. Az utolsó számban megint van ováció, biztos ez is élő felvétel. Kb. a számok fele jó az albumon (nem ismertem egyiket se), de semmiképp se újító zene, ezért hetes.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Jó kis válogatás ez, nem nagyon lehet belekötni, Morrissey hangját is kezdem megszokni. A Panic még mindig kiemelkedik, de sok jó szám van: ...Really So Strange; Hooligan; London; Haven't Earned It; Ask. Az Oscillate Wildly is jó kis instrumentális darab, legalább pihenek M. bácsi hangjától (egy idő után még mindig csömöröm lesz tőle). A These Things Take Time is király. És a Please, Please... is. A sok jó szám ellenére nem tudok erős hetesnél jobbat adni, mert sok szám még így is egyik fülemen be, másikon ki – biztosan a lemez hossza miatt.

B+ (7)

Dönci

Az Is It Really So Strange? tök jó kezdés. A Sheila Take a Bow meg hasonló lendületű. A Hooligan nagy kedvencem. A Half a Person is zseniális. A London is kemény, a Panic meg óriási sláger. A Heaven Knows... is nagy kedvenc. Az Ask is fergeteges. A Please, Please, Please... is derekas (és a köztesek is jók voltak). Ér egy nyolcast ez a válogatás simán.

A- (8)

Proud Owner Achievement

Dönci

Ez tiszta David Bowie a glames korszakból. Amúgy nem rossz. A Violence hegedűje óriási. Azért a végére unalmas lesz picit a lemez. Az első albumuk jobb volt. :D De az I'm a Cadillac / El Camino Dolo Roso vége jó, az instrumentális részek nagyon mennek nekik még mindig. Kap egy erős hatost. Az I Wish I Was Your Mother ismerős valahonnan, ezért nem vagyok vördzsin.

B (6)

Lepa

TÉVES HALLGATÁS: a Mott The Hoople c. debütáló album:*

A Young Dudes albumukat eléggé csipáztam első hallgatásra, bár pedálozás után már visszafogottabb volt a véleményem. Mindenesetre az első szám itt is jó, nem is kell bele ének. A Crossroadsba se lehet belekötni. A Laugh At Me kicsit az R.E.M. Everybody Hurts-jének előfutára, rá lehet énekelni a dallamát. Jó szám amúgy. A Backsliding versszaka pedig tiszta Bob Dylan, konkrétan hasonlít valamelyik számára, de nem tudom felidézni, melyikre. Pedig eredeti szerzemény. A Rock & Roll Queenre azt akartam írni, hogy talán az első unalmas szám az albumon, de nem, a végére ez is nagyon jó lesz, király az a vad dzsemmelés, pláne 60-as évekhez képest. A maratoni hosszúságú Half Moon Bay se unalmas egyáltalán. Végig jó album, nyócas lenne, csak nem ezt kellett volna hallgatni.

A „Mott” c. album:

Az első szám nem annyira jön be, de a Whizz Kid igen. A Hymn... is elmegy. Ezen az albumon sokkal modernebb és letisztultabb a hangzás és a gitárszólók, de ez mégse feltétlenül tetszik. A Honaloochie Boogie rendelkezik jó pillanatokkal, a Violence pedig a régebbi Mottot idézi (ami jó). A Ballad... megint „elmegy" kategóriás. A hosszú Cadillac... nem rossz, de sajnos egyik dal se ütött igazán. Ez egy gyenge hetes album, sokkal jobb volt a címtelen.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

*Sajnos „félrekerestem” a guglin, és tévesen a Mott the Hoople című első albumukat hallgattuk először. Gondoltam, ha már megvolt a hallgatás, akkor legyen meg róla a kritika is. Amúgy a bandának van „Mott”, „Mott the Hoople” és „The Hoople” című albuma is.

Lepa

A címadó tetszik, jó kezdés; a Modern Age pedig jó folytatás. Elég hirtelen érnek véget a számok mondjuk. A Barely Legal is jó kis sláger, szeretem, amikor nincs túlbonyolítva a dolog. Ez már majdnem Ramones. A Last Nite is jó slágeres. De egyik számmal sincs nagyobb baj amúgy. Talán egyedül a hangzás az, ami nem annyira nem tetszik, kicsit túl lo-fi, de ez biztos koncepció/stílusjegy. A Take It or Leave It is jó zárás. Egységesen jó a színvonal, egy gyengébb nyolcast kap ez is. Virginséget nem kapok, mert az első szám ismerősen csengett.

A- (8)

Dönci

Jó kis muzsika ez, nem ismertem a zenekar munkásságát, de kellemes. Bár semmi extra nincs benne, de jól hozzák a múlt emlékeit. Mindegyik dal olyan, mintha már hallottam volna régen valaki más előadásában. Bár nem tudom, hogy a végig torzított ének miért volt koncepció. Kétségkívül hangulatos lemez, semmi újítás, de nagyszerű a háttérbe, kiemelni nincs mit róla, mindegyik egységes színvonalat képvisel. Kap egy gyenge hetest.

B+ (7)

Dönci

Szeretem ezt a lemezt, a Bombtrack keményen nyit. A Killing in the Name-nél pedig kevesebb nagyobb sláger van. A Bullet in Your Head is nagyon kemény (meg a köztesek is azok voltak). :) Még a Wake Up nyúlása is ütős. Az meg, hogy mindezt 1992-ből küldik az arcunkba, az nagyon durva. Bírom, hogy mindig lázadni akarok az ilyen zenétől meg ettől az albumtól. :) A Freedom is belevaló a végén. Kap egy nagyon izmos nyolcast.

A- (8)

Lepa

Kamaszkorunk legszebb nyarait juttatja eszembe ez az album. Volt egy osztálytársam, aki állandóan csak ezt hallgatta (meg még 2-3 hasonló műfajú albumot, Dog Eat Dog, ilyenek). A „Dúvad-a-dózsa” a 90-es évek egyik legnagyobb rockhimnusza. A „Boom a fejbe” is jó, és a Know Your Enemy is. Nem mintha a többi rossz lenne, de ezek kiemelkedők. Az album végig magas színvonalú, ráadásul stílusteremtő, közepes nyolcast kap, jobbat is kaphatna, ha még szeretném is az ilyesmit (bár így egyszer simán jó élmény, csak nagy mennyiségben nem tudnám tolni).

A- (8)

Lepa

A Message in a Bottle jó kis sláger. A címadót nem ismertem, de királyos hangulata van. A Bring on the Night is jó szám. Jók benne a gitárok, kicsit Manu Chao-s hangulatuk van. Sőt, a Deathwish is kiráy, jó kis album lesz ez, ha így folytatja. A Walking on the Moon nyugis reggae-hangulata is kellett ide. Az Any Other Day pedig vicces, amennyire a szövegét értem. A Bed's Too Big is jó. Ekkor még jóval több ska-, reggae-elemet használtak a zenéjükben, és jól is állt, nem volt stílusidegen valahogy, pedig amúgy tipikus európai zene. Utána jön két közepesebb szám, de a No Time punkos lendülete megint jó. Egy stabil nyolcast elsőre is kap az album, grower-potenciál van benne.

A- (8)

The Police Little Expert Achievement; Pedálgyerek Achievement (Reggatta de Blanc; Bring on the Night; Waling on the Moon); Compulsive Buyer Achievement

Dönci

A Message in the Bottle király szám, jó kezdés. A címadó szám meg a U2 muzsikáját előlegezi meg. A Bring on the Night is tök hangulatos. A Deathwish kicsit monoton. A Walking on the Moon is jó kis sláger. A The Bed's Too Big Without You kicsit uncsi nekem. Igazából a Walking on the Moon után az első szám, amire érdemes felfigyelni, az az utolsó, de az se jó, csak gyorsabb, mint a többi. Eléggé top heavy a lemez. Ezért csak egy izmos hatost kap ma.

B (6)

The Police Little Expert Achievement