Dönci

Olyan tingli-tangli ez a zene, de nem rossz. Az It's About Time és az Add Some Music to Your Day nem rosszak. Magamtól azért nem tenném be. Kap egy hatost, mert nem zavart.

B (6)

Virgin Listener Achievement

Lepa

A Slip On Through egyáltalán nem bícsbojzos, de nagyon tetszik. A This Whole World is (és ez se annyira tipikus). Itt már elszakadtak a kezdeti számaik sablonosságától, és a hangzás is erőteljesebb. Az Add Some Music... is királyos. A többszólamú vokálok harmóniái azért itt is nagyon erősek (pl. Deirdre), ez a BB védjegye gyakorlatilag. Az It's About Time is bejön eléggé. Van benne egy gitártéma a vége felé, amiből a RHCP elég sokat merített a Can't Stop c. számában. Néhol azért a Beatles hatását is érzem – az At My Window olyan, mint valami csöndes McCartney-ballada (és jó persze). Illik a hippis-nyálas borítóhoz. :) Egy nyolcast simán ér elsőre is az album, de pedálozok is egyet. Érdekes módon nem ismertem egy számot se erről az albumról, pedig jó sok BB-dalt ismerek, válogatásom is van tőlük. Biztos az régebbi.

Virgin Listener Achievement; Pedálember Achievement

Lepa

A nyitó Road Runner törli a szüzességi esélyeimet, a Sex Pistols is feldolgozta, én onnan ismerem. Hangulatos dal, szeretem. Utána is jók a számok, de nehezen tudok ma figyelni, kicsit egybefolynak. Asszem talán az I'm Straight jött be még elsőre. A Hospital is jó. Meg a Someone I Care About. A Government Center meg jó zárás. Jó album, pont azt hozza, amit hiányoltam a Talking Headsből. Megkapja a 8-ast elsőre is. (Érdekes az album története: a zenekar egyetlen stúdiólemeze, '72/73-ban vették fel, és '76-ban jelent csak meg – addigra a zenekar már nem is létezett.)

A- (8)

Pedálgyerek Achievement (Road Runner; I'm Straight; Hospital); Compulsive Buyer Achievement

Dönci

Erőteljes Doors-hatást érzek ezen a lemezen. Egyébként az első két szám nem is rossz. Sőt, az Old World már-már Kraftwerkbe hajlik. :) A Pablo Picassóval buktam a virginséget, mert David Bowie feldolgozta a „Reality” c. lemezén. Később az Andersen nevű magyar zenekar meríthetett tőlük. Nekem tetszik, hangulatos zene. A Hospital a legjobb eddig. A Girlfriend is nagy királyság. Ér egy nyolcast grower potenciállal.

A- (8)

Dönci

Az első 3 szám közül mindegyik jó. A Found a Job egészen kiváló. Az I'm Not in Love is. A Stay Hungry is frankó. Jó kis lemez volt, erős hetest ér.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Jó évjáratú album, lássuk, mit hoz az elvárásaimból. A Thank You jó kezdés mindenesetre. Az utána levők is kellően jó hangulatú, aranyos és érdekes számok. Azért jóval szolidabb zene, mint a kortársai. Van egy kicsit beteges beütése az énekhangnak, enélkül nem lenne olyan jó, de sokat dob rajta. A Found a Job funkys gitárja tetszik, akár RHCP is lehetne a szám jó része. Az Artists Only is királyos szám. A Take Me to the River a következő, amit ki tudok emelni. Azért sok szám elég egyforma és monoton elsőre, nagyon „szabályos”, 4/4-es zene. A záró Big Country se rossz. Mindemellett nincs újrahallgatási kényszerem, és hiányzik egy kis plusz energia, kraft, tökösség ebből a zenéből, ezért a sok „tetszős” szám ellenére is hetes, grower-potenciállal.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Ez még abból az időszakból való, amikor a Who-nak is bitliszes hangzása volt. Jó indítás a Run, Run, Run. A Boris pedig király! Az I Need You furcsább, de nem rossz. A Whiskey Man is jó. A Cobwebs and Strange viszont már nagyon nem hagyományos, kaotikusan újító jammelés. Nagyon tetszik. A Don't Look Away megint tradicionálisabb beat, a jellegzetes fejhangú Who-énekkel. A So Sad is micsoda sláger első hallásra is. A címadó mini-opera pedig Billie Joe szerint a Green Day Jesus of Suburbiájának (amúgy meg a Who hosszabb rockoperáinak) előfutára (ezt a számot már ismertem). Vicces benne a cello-cello-cello-cello vokálrész, ismerve a történetét (ott lett volna cselló, csak nem volt rá pénz). Tökéletes album, 10-es.

A+ (10)

Pedálember Achievement

Dönci

A Run, Run, Run jó zajos, a Boris, the Spider „hörgése” pedig egész meglepő. De tetszik. Az I Need You az első gyengébb darab. De tök durva, hogy a Bitlisszel egy időben nyomultak (fun fact: Paul azt állítja, azért írta a Helter Skeltert, mert azt hallotta valami interjúban, hogy a The Who a világ legzajosabb lemezére készül, és meg akarta őket előzni). A Whiskey Man is jóféle. A Cobwebs... is bejön a maga disszonanciájával. A Don't Look Away is jó. A So Sad... is derekas. A címadó is. Ér egy erős hetest grower potenciállal.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Jó évjáratból való ez a lemez. Az első szám nem is rossz. Kicsit nekem azért inkább az AC/DC, mint ők. Bár jókat rekeszt a bácsi itt is. A Photograph eggyel nyálasabb az elsőnél, a refrén szintijei nem annyira jönnek be, de nem is zavar a háttérben. A Stagefight nem rossz. A Too Late for Love is tetszik. A Die Hard... kicsit túl hosszú. A Foolin' is kicsit sablonos (bár lehet, hogy csak 30 év távlatából). Volt nemrég egy Rock of Ages c. film, nem láttam, de ez a szám nem rossz. Viszont buktam a virginséget az „I love rock 'n' roll” sor és dallam miatt. E a lemez néhány dala házibuliban a háttérben szólhatna. Ezért kap egy gyenge hetest.

B+ (7)

Lepa

Remélem, fogok legalább olyan jól szórakozni, mint a Hysteria albumon. Az első rokkosabb, a Photograph slágeresebb, de egyik se vesz le a lábamról. Annyira tipikus hajmetál! Annyi érdeme van, hogy ők tényleg jó korán csinálták ezt, a Ramones ekkor még javában nyomta azt, amit 5 évvel korábban. :) A Stagefright nem is annyira rossz, vagy csak már kezdem megszokni. Furcsa ellentétben van a versszakok rikácsolása és a refrén dallamossága. A Too Late viszont nagyon gyenge. A Die Hard... is rém uncsi. A Rock of Ages intrója, hülye hangon 4 német szó (talán), az más zenekar albumán is szerepel, talán valami Offspringen. Ez jelenti szüzességem végét, pedig magát a számot nem hallottam sose. Az Action! alatt tényleg azt énekli, hogy „Fuck me!”? Úgy hangzik. :) Amúgy továbbra se hallottam semmi érdekeset a lemezen. Csak a stílus rajongóinak tudnám ajánlani (szegények!).

C+ (4)

Lepa

Fogalmam sincs, mire számítsak. Jó fura az intró. Tingli-tanglisága ellenére bejön a Rikki Don't Lose That Number. A második-harmadik számok se rosszak a maguk nemében (más kérdés, hogy a maguk neme nem annyira az én stílusom). Te jó ég, a Barrytown valahonnan nagyon ismerős, lehet, hogy csak feldolgozásból (vagy valaki ellopta a dallamát). Ugrik a virginség. A Toodle-Oo instrumentális közjátéka is tetszik, Tom és Jerry-háttérzene is lehetne. A címadó szám is igényes, hangulatos. A vége felé se ül le a lemez, egyből kap egy közepes hetest, jobb is lehetne, ha szeretném ezt a műfajt (ami nem tudom, mi).

B+ (7)

Pedálgyerek Achievement (Barrytown; East St. Loius Toodle-Oo; Pretzel Logic)

Dönci

Az első szám nem valami különleges, a második sem. De háttérzenének elmegy. Az Any Major Dude… tetszik. A többi szám is elmegy a háttérben. A With a Gun is tetszik, mert kicsit más a stílusa, mint a többinek. De az sem kiemelkedő, csak ezekhez képest. A Charlie Freak sem rossz. Az utolsó szám is elmegy. Ér egy nagyon halvány hatost, mert jó kedvem van. :)

B (6)

Full Virgin Listener Achievement

Dönci

Nem rossz a nyitány, de nem is kimelkedő. Viszont nem szabad elmenni amellett, hogy '93-at írunk. Ahhoz képest a zenei alap nem idejét múlt. A Shame on the Niggában darálják a szöveget rendesen. De ez is csak közepes. A Clan in da Front sem valami bika, de a ritmusa jó. A 7th Chamber olyan, mintha sok sample-t ültettek volna egymás után, és rádumáltak volna. Nem annyira jó. Egyik szám sem tűnt ki ezek után. Kapnak egy négyest, legyenek vele boldogok.

C+ (4)

Virgin Listener Achievement

Lepa

A Shame on a Nigga jobb, mint az első szám. A 7th Chamberben már komikusan sok a fakkolás. A Chessboxin' vicces, szinte már énekelni próbálnak benne a rapperek. :) A CREAM zongoratémája tűrhető, csak egy idő után túl monoton. Azért elég sok a primitívkedés is az albumon (Method Man eleje). Pár jobbféle zenei aláfestést leszámítva nem ájultam el a lemeztől, sőt.

B- (5)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Jó merész borítója van a lemeznek a korához képest. Triptych: hú, de elvont – a kései Beatles hathatott rá, amúgy jó. Three and Nine: nyugis, de nem különleges. A Thrill of it All nem volt rossz. De kicsit beleunalmasodom a lemezbe egy idő után. Out of the Blue: nem rossz. Az If it Takes All Night is aranyos. A Casanova jammelése is szórakoztató, és a Bitter Sweet elvont, már-már abszurd hangulata is jó. A Really Good Time-ról nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, de hosszú távon talán bírnám. Az egész albummal bajban vagyok: lehet, hogy azért, mert nem sorrendben hallgattam, de nem áll össze, annyira sokféle dolog keveredik. Némelyik szám nyomtalanul elmúlt, a csúcspontokért viszont kap egy hetest.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Dönci

A Bitter Sweet az első igazán jó szám, a többi közepes volt, de nem volt rossz. A sok meló miatt nem igazán tudtam figyelni, úgyhogy 5 pontot kap.

B- (5)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Ez a lemez is egy kisebbfajta csoda. Majd akkor írok, ha gyengébb darab lesz. Mindenesetre itt már érezhető a zenei fejlődés is szerintem. Ez ér egy erős nyolcast.

A- (8)

Proud Owner Achievement

Lepa

Na, stílusosan egy pont 50 éves album az első Bitlisz a listán.* Ráadásul a banda első korszakából a kedvencem. A címadó is jó, de a Should Have Known még jobb, egyik nagy kedvencem. A következő két szám se rossz, az And I Love Her pedig végre nem a szokásos sablonos beatszám. A Tell My Why meg a lemez egyik csúcspontja számomra. A Can't Buy Me Love szövege eléggé ellentmond az előző albumuk Money c. számának, de hát ez van. Amúgy is az feldolgozás volt. Az Any Time At All megint csak nagyon jó, és a Cry Instead is. A vége felé azért icipicit leül, emiatt csak erős nyolcas, nem pedig kilences.

A- (8)

Proud Owner Achievement

* Természetesen ezt a lemezt is 2014-ben hallgattuk még.

Lepa

Az első 20 másodperc után is túl nyálasnak érzem. Az énekhang se segít ezen. A How Bad... már teljesen más stílus. Az I Will Not Go Quietly azért durva Axl Rose-zal (sajnos utánaolvastam, így nem volt meglepetés, de szerintem megismertem volna amúgy is a hangját). Ez az első értékelhető szám. Jó vegyes az album stílusilag. A The Last Worthless Evening megint egy nyálas, tipikus rossz értelemben véve 80-as sláger, egyik fülemen be, másikon ki. A Shangri-La szó mindig pozitív emlékeket vált ki belőlem, Szingapúrban egy ilyen nevű hotelben voltam konferencián. Kb. „földi paradicsomnak" lehetne fordítani. De ez a szám szörnyű. A Little Tin God eleje meg Cure-os hatásokat mutat – 20 másodpercig kb., addig jó. Utána meg egy B-oldalas Bon Jovi-szám is lehetne akár. Szörnyen tele van pakolva az album ezekkel a 80-as csilingelő effektekkel. Hú, de unom végig ezt a lemezt! Nem is szabadott volna ennyi szót vesztegetnem rá.

C (3)

Terrible First Date Achievement

Dönci

Amikor olvastam, hogy Axl Rose fícsöringel a 3. számban, keményebb zenét vártam. Ezt a fajta zenét sem szeretem annyira. Pont a rossz szintialapokat tartották meg, a hangzás/mondanivaló meg szerintem nem értékálló. Szóval lehet, hogy a maga korában jónak számított, de ezt is kétlem. Mindegyik dalt hosszúnak érzem, és mindegyiknek várom a végét. Ha így folytatja, Loretta Lynn társra akad... :D The Last Wothless Evening – ennél sablonosabb nem lehetne? És még több mint a fele visszavan. Mi lesz ebből? Ó, hogy ez az ember nem tudott 2-3 perces számokat írni... A Little Tin God nem rossz, de nem menti meg a lemezt, mert már annyira zavar, hogy ezt kell hallgatnom. Jó is, hogy még Bitlisz is lesz ma...* Nem tudom, ez az ember kivel feküdt le, hogy rákerült erre az 500-as listára. Az utolsó 2-t már szóra sem méltatom.

C- (2)

Terrible First Date Achievement

* Aznap részt vettünk egyfajta Beatles challenge-ben is.