Dönci Amikor valami fesztiválon (talán Glastonbury) az Oasis előtt lépett fel a Travis, és eljátszották a Writing to Rech You-t, Noel Gallagher csak annyit mondott Fran Healynek: „nice chords”. Nem véletlenül szerepel a „Radio keeps playing all the usual / What's a wonderwall…

Lepa Nem akarok abban az illúzióban ringatni senkit se, hogy oda-vissza ismerem Johnny Cash munkásságát – viszont ez az album „rám talált” jó pár évvel ezelőtt, és egyből megszerettem az egyszerűségéért és őszinteségéért. Igaz, a feldolgozások dominálnak, nem a saját szerzemények, de mégis…

Lepa Visszatérünk a sorlemezekhez, azon belül pedig egy debütáló albumhoz, aminek címe igazából a zenekar „rövidítéses” nevének kibontása. A tegnapihoz képest mindenképpen szomorkásabb és kicsit elvontabb zenét hallgatunk ma, zongorás és egyéb betétekkel, de azért simán…

Dönci A koncertlemezek időszaka ez a blogon. Ismét egy visszatérő szereplő, a Mad Caddies szólal meg, ezúttal élőben, az első 10 évük slágerparádéját összegyűjtve. Aki a Dirty Rice-ba belekóstolt velünk korábban, egy sokkal keményebb, punkosabb zenekart hall itt (pl. No Hope;…

Lepa Egy másik élő albummal folytatjuk. Ahogy már sokszor elmondtam, a (jó) koncertfelvételeknek az az előnye, hogy 1) egyfajta best ofként is működnek; 2) szerencsés esetben kicsit máshogyan is hallhatunk pár számot, mint az eredeti felvételen; 3) a közönség ovációja segít…

  Dönci Hogy milyen jó valójában egy zenekar, azt általában a koncertek alapján lehet megmondani. A koncertlemezek ennek kivonatai, amikkel azért lehet csalni, viszont szerintem jó képet kaphatunk így is, ha másból nem, a konferanszok alapján. A dublini zenekarra semmilyen…

Lepa Frenk se egy első vonalas előadó ismertség szempontjából, de már a korábban tárgyalt albumánál leírtam, hogy sokkal nagyobb népszerűségnek kellene örvendenie tehetség alapján: a dalok változatosak, zeneileg nagyon jó összerakottak, szövegileg is ötletesek, és úgy…

Dönci Lajkó Félix több hangszer mestere. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, viszont a zsenialitását fölösleges volna elvitatni. A popzenéhez szokott füleket kicsit ismét át kell állítani más üzemmódba, hiszen a népzene kötöttségét a jazz improvizatív stílusával kevert komolyzenei alapokat sokszor…

Lepa KT Tunstall a visszatérő női előadók egyike a listánkon, ez az albuma pedig se nem új, se nem túl régi, se nem első, se nem utolsó: mondhatni, egy átlagos sorlemez. És bár sokszor tényleg átlagos, lötyögős (gitározós) popzenét tartalmaz, igazából a jó értelemben lötyögős – olyan, amint sokáig…

Dönci A Rise Against se először jut szerephez nálunk. „Are you ready to rock?” – hangzik a kérdés az intróban, és aztán jönnek is a riffek és a punkos lendület. Néhol karcosan kiabálva, néhol énekelve, de mindenhol energiabombaként érkeznek. Természetesen zeneileg nem lehet nagyon újító dolgot…