Dönci

Na, sosem tudtam, hogy a Whole Lotta Love 1969-es. Elég durva, nagyjából egy évtizeddel későbbre tettem volna. Már csak ezért meghatározó ez a lemez. :) Nagyon király szólók vannak a dalokban. Meg tetszik az elborultság, és frankók a bátor ritmusváltások. A Moby Dick dobszólója is bejön – akkor is, ha azért elég minimál. Meg úgy az egész lemez tök jó hangulatú volt. Kap egy nyolcast, most jó a kedvem. :)

A- (8)

Lepa

Az első számot rögtön ismerem, pedig nem vagyok egy Zeppelin-tudós. Amúgy az album a szülinapom előtt 1 nappal (és 11 évvel) jött ki. Viszont az eleje inkább 70-es évekbeli hangzást mutat, mint hatvanast. A második és harmadik nóta is inkább blues, mint hard rock, inkább a rikácsolós énekhang miatt tekinthetünk a zenekarra a keményebb műfajok előfutáraként. A Thank You nyugisabb, kevésbé egzaltált részeket is hoz; ezért be is jön. Viszont pont ezért jól jön a Heartbreaker zúzása is utána. A lemez második fele is kicsit egybefolyik nekem így a háttérben hallgatva – a Moby Dick dobszólójára kapom fel a fejem, a többi része ennek is blues-rock volt. A Bring It On Home jó zárás – mindezzel együtt nem érzem átütő erejűnek az albumot.

B+ (7)

Lepa

Hát igen, legendás a nyitó szám, John Lennon ars poeticája. Amúgy egész lázadó a szövege, ha úgy vesszük – bármennyire is békepárti. A Crippled Inside-ot nem ismertem korábban, de jó kis nóta, Lennon vidámabb arcát mutatja. A Jealous Guy viszont meg is van a Roxy Music feldolgozásában kislemezen. Amúgy nem egy világmegváltó szám azért. Utána egyszerű bluesba megyünk át. Az I Don't Wanna Be a Soldier Mama címe mindent elmond, amúgy kellemes szám, a hangulata miatt egyáltalán nem tűnik fel a hossza, bár inkább háttérzene a „politizálós" szövege ellenére is. A Gimme Some Truth se rossz, az Oh My Love meg szép az első sorától kezdve. A How Do You Sleep nem nagy vaszizdasz, eléggé várom a végét közben. Az utolsó két szám is nyomtalan. Sajnos a lemez második fele egyértelműsíti az osztályzatot, de amúgy se mertem volna jobbat adni, mert az egész albumról hiányzik az invenciózus jelleg.

B+ (7)

Similar Taste Achievement

Dönci

A címadó dal talán az egyetlen olyan szám, amit mindenki a világon ismer Lennon szólókarrierjéből. Hiába szétjátszott, hatásos és kiváló még mindig. A Crippled Inside countryja furcsa, mert ilyesmiket a Help! idején rögzítettek a The Beatlesszel. De nem nevezném rossznak. A Jealous Guy pedig az indiai dallamvezetés hatásait mutatja. Jóféle darab. Az It's So Hard pedig tipikus blues egészen a vonósok megérkezéséig. Az I Don't Wanna Be a Soldier Mama a korszak lenyomatát tükrözi, és nyilván (főként) a vietnami háború ellen íródott. A Gimme Some Truth ugyanazt a társadalomkritikát folytatja, amit az előző dal elkezdett. Ez viszont nálam jobban működik. Az Oh My Love dallamvezetése egészen különlegessé teszi ezt az alapjában véve egyszerű balladát. A How Do You Sleep? is híres az odaszólogatásai miatt („the only thing you done was yesterday"). A How? nem rossz, de a szövege erősebb a zenéjénél. Az Oh Yoko pedig érthető okból nagy sláger, egyből az ember fülébe mászik. Valószínűleg grower ez a lemez egyébként, ugyanakkor ma csak erős hetesnek érzem.

B+ (7)

Similar Taste Achievement

Dönci

A Janie Jones elég erősen kezd. Az I'm So Bored with the U.S.A. szintén egészen zseniális. A White Riot meg folytatja ezt a vonulatot, csak keményebben odavág. A London's Burning nagy sláger. A Cheat is óriási. Elég jó kis album ez eddig. Mindenképp A kategóriásnak érzem. Fú, milyen hangulatos a Police & Thieves. Kap egy izmos nyolcast. (Az amerikai verzió bónuszai is jók.)

A- (8)

Lepa

Hogyan is kezdődhetne jobban egy album, mint ez? Hiszen a Janie Jones rajta van a Pop, csajok satöbbi „Minden idők 5 legjobb A oldal első száma" listáján is. Más kérdés, hogy az 1979-es amerikai verzió (ami kicsit jobb, mint az eredeti) már nem ezzel kezdődik. A Remote Control hasonlóan jól folytatja az albumot. Az I'm So Bored... nem kedvencem, de illik ide a hangulata. A White Riot egyenlő a Clash-sel, azaz szerintem a korai korszakuk legjellemzőbb száma. Vad, gyors, dallamos, politizálós. A Hate & War és a What's My Name is király. A Deny nem vált világot, viszont utána kárpótol a London's Burning, és az egyik legjobb Clash-szám, személyes nagy kedvencem, a Career Opportunities. A Protex Blue király, nem értem, miért vették le az USA-verzióról. A Police & Thieves pedig már az első albumon jelzi a Clash később kiteljesedő vonzalmát a reggae iránt. Na és hogyan is záródhatna jobban egy album, mint a Garageland c. számmal? Az egy-két gyengébb szám ellenére ez nyilván egy tízes album. (Bónuszból meghallgatom az amerikai verzió plusz számait is.)

A+ (10)

Super Proud Owner Achievement

Lepa

Királyul nyit az album, jó nyugis folk-rock. A Harvest is jó kis nóta, pedig az már inkább country, amit alapjában véve ritkán tudok értékelni. Az A Man Needs a Maidben van egy furcsa, nagyon grandiózus rész harangokkal meg mindennel, az elég furcsán illik bele az addig csendes dallamokba, de ettől függetlenül jó. A Heart of Gold pedig már az első taktusaival megvesz. Utána se rosszak a számok, az Alabama is elég bejövős például. Valahonnan ismerős is, bár szerintem más verzióban hallhattam. Vajon a kilences szám után azért van taps, mert élő, vagy csak oda lett keverve a végére? Most nem járok utána, de furcsa lenne csak úgy odadobva egy élő felvétel. Az utolsó szám se rontja el a lemezt, sőt, talán a legjobb nóta. Ez egy kőkemény kilences.

A (9)

Pedálgyerek Achievement (Harvest; A Man Needs A Maid; Heart of Gold; Words)

Dönci

Hű, de nagyon király ez az Out on the Weekend. Elképesztően hangulatos. A címadó viszont csak uncsi. Az A Man Needs a Maid már-már opera (de minimum musical). Nem mondanám rossznak, de valami mégis hibádzik benne. A Heart of Goldról a Green Day Boulevard of Broken Dreamse jutott eszembe (meg akkor már az Oasis Wonderwallja és a Travis Writing to Reach You-ja is, bár itt a gitártéma emlékeztet a Green Day énekdallamára). Az Old Man meg megelőlegezi a Cats in the Cradle-t. A There's a Worlddel megint inkább komolyzenei vizeken evezünk. Ez nem baj, csak furcsa a countrysabb dalok között ilyeneket hallani. Nem feltétlenül értem a lemez koncepcióját. A The Needle and the Damage Done-tól (már csak a Placebo miatt is) többet vártam. Vegyes lemez volt, de nem volt nagyon erős. Az ismerős dallamok miatt nem adok virgint magamnak.

B (6)

Pedálgyerek Achievement (The Needle and the Damage Done, Old Man, Out on the Weekend)

Dönci

Jé, ezekről még sosem hallottam. Biztos elnyomta őket a Beatles meg a Stones. Pedig a Care of Cell elég jó kis nyitány. Mellesleg a borító alapján pszichedéliát várok. Hű, az A Rose for Emily biztos nagy sláger. A vokálharmóniák nagyon összeszedettek. A Beechwood Park is zseniális. A többi számmal se volt egyáltalán probléma. Teljesen jó kis muzsikát húznak. A végén meg meglepődök, mert a Time of the Seasont ismerem valahonnan. Pedig azt hittem, kapok egy full virgint. Mindenesetre megszavazok nekik 8 pontot erre a teljesítményre.

A- (8)

Lepa

Elég szolid, tingli-tangli az első szám a zenekar vagány neve ellenére (nem ismertem korábban). De hát még csak '68-at írunk, éppen hogy kitörtek a diáklázadások. Az A Rose For Emily egész jó. Utána semmi jó a Brief Candles-ig. Utána megint semmi. Helyesebben nem rossz, élvezhető, de nagyon tingli-tangli, és épp csak annyira pszichedelikus, ami nem zavar, de nem is mutat kiemelkedő tehetséget. A dallamvezetések azért jók (lásd I Want Her, She Wants Me). A This Will Be Our Year megint jó. Hmm, a végére beindul a lemez, a Butcher's Tale is jó. Nem tudom, hogy csak képzelem-e, de a záró Time of the Seasonben ismerős pár sor és dallam, így ezzel bukom a virginséget. Amúgy meg bejövős ez a szám is. Felhúzza az albumot erős hetesre.

B+ (7)

Lepa

Jó fura a zenei aláfestése az első számnak a harmonikával és más, mély hangú rézfúvós hangszerekkel. A dallamvilága már nem annyira rendhagyó. A címadó sikerét (minden idők legjobb 500 számának egyike ugye) nem nagyon értem. A Gumboots az első, ami jónak mondható. Amúgy nagyon fura az összes szám, nem tipikus zene, furcsák az aláfestések, a ritmusok. A Diamonds... gospeles eleje is bejön. A You Can Call Me Alt pedig ismertem, ez egy nagyon tipikus, jellemző slágere a 80-as éveknek. A témáját biztos sokan hallották, gyerekkoromban tetszett. Talán valami filmben is felbukkant. A Homeless eleje is ilyen gospeles vagy törzsi jellegű, királyos. Szeretem az ilyen kórusokat. Könnyűzenében furcsa, de mégis beleillik ezekbe a számokba. A That Was Your Mother harmonikás kísérete is bejön. Az All Around the World pedig megint ismerős – vagy csak az oroszlánkirályra emlékeztet. Nem rossz album, de valami nekem hiányzik belőle az egyedi megoldások ellenére is.

B+ (7)

Dönci

Ez egy elég híres lemez, a címe tökre ismerős. Kíváncsi vagyok, lesz-e rajta ismerős darab számomra. Az első kapásból nem az. És meglehetősen furcsa. Valamiért gitáralapú muzsikát vártam. Ó, hát persze, a címadót ismerem. Rajta van az 500 legjobb dal listáján. Az I Know What I Know rigmusai tetszenek. Kicsit olyasmi, mintha egy Men at Work-dal lenne (bár tőlük csak egy számot ismerek, szóval nem tudom, miért gondolom ezt). :D Jé, a többi dal is mind-mind különböző népi (karibi, afrikai stb.) motívumokkal operál. Ez elég szimpatikus kezdeményezés számomra. Jé, a You Can Call Me Al mekkora sláger, gyerekkoromban sokszor szólt a rádióban. A Homeless a capellája csodálatos. Jó kis lemez volt, bár közel sem érzem annyira erősnek, meghatározónak vagy kiemelkedőnek, amennyire elöl van. Izmos hatost ér csak.

B (6)

Dönci

Az első tracket nem nevezném dalnak. Az intro a legjobb szó rá. Nem is értem amúgy, miért volt rá szükség. Biztos jó ötletnek tűnt a stúdióban. A Spanish Castle Magic riffje tök híres, még én is ismerem. A Wait Until Tomorrow is frankó, az Ain't No Telling se rossz, viszont a Little Wing lassabb hangvétele nagyon tetszik. Jé, a Bold as Love is ismerős a végén. Igazából nem volt ez rossz lemez, szívesen hallgatnám máskor is.

B+ (7)

Lepa

Hú, de idegesítő az intró – fülessel főleg, a bal és a jobb sáv között húzkodják át a hangerőt, szörnyű. Mínusz egy ponttal indít az album. Az Up from the Skies tűrhető, de nem világmegváltó – mindenesetre sokkal előremutatóbb, mint ugyanebből az évből Aretha Franklin albuma. A Spanish Castle Magicben zúzás is van, elég kemény a korához képest. Aztán valami gagyiság következik. Az Ain't No Telling viszont tetszik, egyediek a ritmusok, nem az a tipikus 4/4. Na meg jó az is, hogy rövidek a számok. A Little Wing még jobb, szinte zseniálisnak nevezném az instrumentális intrót, de utána se rosszabb sokkal. Az If 6 Was 9 már elborultabb szám, nekem kevésbé jön be az ilyen. A She's So Fine-ban van valami The Who-s, olyan, mintha egy rockopera egyik tétele lenne. Bejön. A címadó Bold As Love jó zárás az albumnak. Kicsit megelőlegezi ez a zene a Red Hot Chili Pepperst. Vagány dolog lehetett akkoriban. Kap egy alsó A-kategóriát a borzalmas intró ellenére.

A- (8)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Az első előadó talán, aki két egymást követő helyet bérelt ki a listán – és nem is túl hátul. Jó nyitás a Respect. Aztán utána is megmutatja énekesi képességeit a néni, de a végére teljesen egybeolvad nekem ez az album, vagy csak másra koncentráltam. Az előzőnél jószívű voltam, most „rosszszívű" leszek. (Hogy kell ezt írni az új helyesírás szerint?)

B (6)

Dönci

Rögtön a világ egyik legismertebb feldolgozásával nyit a lemez: Respect. Ezt a számot is mindenki ismeri, az is, aki nem akarja. A Drown in My Own Tears is okés. A címadó sem rossz, kár az elhalkulásért. Utána a hasonló típusú soulok meg elfolynak a háttérben. Jó hangja van, kétségtelen, de nem kenyerem annyira ez a zene. Bár szívesebben hallgatom ezt a fajta soult, mint Whitney Houstonét vagy Céline Dionét. Az előző valamiért jobban megfogott.

B (6)

Dönci

Nagyok az elvárásaim, elég elöl nyit a listán Aretha néni. :) A People Get Ready jobb, mint a Money Won't Change You, de egyikkel sincs baj igazából. Az A Natural Woman is frankó. Igazából kellemes kis kocsmabluesok ezek. Meg nagyszerű hangja van a hölgynek (thank you, Captain Obvious, your work is done here). A Chain of Fools pedig óriási sláger. A mai napig felcsendül itt-ott. Jó volt, háttérben kellemes. Hét pontot megszavazok neki.

B+ (7)

Lepa

Nem tudom, fog-e tetszeni – végül is volt már pár „női pop” (helyesbben soul) a régi időkből, ami bejött. A kezdés nem, de a People Get Ready már tetszik. Utána megint uncsibbak jönnek. Azt el kell ismerni, jól énekel a néni. Azta, miket ki nem énekel a Good To Me... című dalban – azért az nem semmi! Aztán megint leül a figyelmem, egészen a záró Ain't No Wayig, ami megint jó. Vegyes benyomás, mindenesetre magamtól nem jutna sose eszembe ilyet hallgatni, de (ének)művészi értéke van. Régóta nem voltam szűz, de erről az albumról nem ismertem semmit.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Ki ne ismerné a címadó számot? Én mondjuk nem szeretem, nem is értem a sikerét, hacsak nem a patrióta amerikaiak repítették a csúcsra (biztos így volt). Ráadásul mindig a Pajzs a résen c. vígjáték jut eszembe róla, amikor hallom. Utána az égvilágon semmi érdekes nincs a Downbound Trainig, ami viszont jó. Az I'm On Fire se rossz, ezek a lassabbak jönnek be – a szintis, 80-as pop-rock számok viszont szörnyűek. Primitívsége ellenére viszont az I'm Goin' Down bejön. Talán azért, mert akár Ramones-szám is lehetne. A zárás nem annyira rossz, de nem menti meg a lemezt – túl sok rajta a nyolcvanas proto-bonjovi.

B- (5)

Dönci

Nem véletlenül sláger a címadó. Egyből a füledbe mászik, ráadásul az amerikaiak szeretik a (lokál)patriotizmust. A Cover Me pedig miért nem sláger? Iszonyatosan erős a jóféle lakodalmas vonal benne (ez vajon oximoron?). A Darlington County pedig szintén ugyanez a vonal. A sálálás slágerek azért mindig utánozhatatlanok. :) A Downbound Train is zseniális. Igazából eddig hibátlan a lemez. Az I'm on Fire gitárkaparászása is elképesztő. Hű, de nagyon bejön ez a muzsika. A No Surrender is elég kellemes, függetlenül attól, hogy az összes számban ugyanaz a szintieffekt van, amiben van. :) A Bobby Jean és az I'm Going Down is elég gyenge sajnos. Sőt, a Glory Days is feledhető. A Dancing in the Dark viszont az egyik kedvenc Springsteen-dalom. A Your Hometown is aranyos zárlat. Kár a B oldalért.

A- (8)