Dönci

A Hold My Life elég frankó. Ez is jól hozza a new wave gitáros vonalát. Akár a The Clash is írhatta volna. Fú, és mesternégyessel nyit a lemez, a következő dalok is nagyon erősek. A Waitress in the Sky gyengébb, de az is 8-as önmagában. A Swingin Party is egy korrekt 9-es darab. Utána meg pörögnek a 10-es dalok ismét. Zseniális ez a lemez. Megkapja ma a 10-est tőlem. (Mondjuk másodjára már nem volt olyan elképesztő, de az első hallgatás élménye számít.)

A+ (10)

Virgin Listener Achievement; Pedálember Achievement

Lepa

A Let It Be albumuk eléggé tetszett, nézzük a Timet. A Hold My Life egyből jó szám. Az I'll Buy még jobb. Utána kicsit nehezen figyeltem, de háttérbe jó volt. A Bastards of Youngra felkapom a fejem, nagy slágernek tűnik. A recept ugyanaz, mint múltkor: fogós, popos dallamok, energikus hangszerelés, cobaines énekhang. Nyerő recept ismét. A Here Comes a Regular megkoronázza a végét.

A- (8)

Pedálgyerek Achievement (Hold My Life; I'll Buy; Left of the Dial; Little Mascara; Here Comes a Regular)

Lepa

Jó régi ez az album is, ahhoz képest, hogy a fejemben Dré egy modern előadó. Az intró kicsit idegesítő, a Fuck wit… nem rossz hip-hop létére. Egyből felbukkan benne Snoop Dogg is. A The Day the Niggaz Took Over mennyire tipikus cím! Csak egy hip-hop albumon szerepelhet ilyen. Az elején még idegesít a monotonitása, de utána meg nemcsak megszokom, még egy kicsit fülbe is mászik az alap. A Deeez Nuuuts jó nyugis. Próbálok ilyen erényeket találni a számokban, de hát hip-hop, biztos nem fogok elájulni tőle. Amúgy Snoop hangja olyan kellemes, hogy azok a számok a legjobbak, amikben ő vaker (elég sok ilyen van mondjuk). Az A Nigga Witta Gun című nóta elég primitívnek tűnik szövegileg is meg zeneileg is, eddig az a mélypont. A The $20 Sack Pyramid közjátéka simán lemaradhatott volna. A lemez vége felé már nagyon unom a sok fuckolást és niggázást. De hát ez van. A The Roach hangulatos még. Egy picit jobb, mint az átlag rapalbumok.

B- (5)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Beköszön a West Coast keményen. Már az intróban több „nigga" és „bitch" szerepel, mint általában. Azért egy-két „mothafucka" is helyet kap a biztonság kedvéért. :) Amúgy Dre is jól játszik a hangjával. Nem véletlenül Eminem nagy példaképe. Sőt, nem is „bitch", hanem „biatch" – a 3. dal egyből ezzel is indul. Amúgy a számok címei zseniálisak: The Day the Niggaz Took Over; Nuthin' But a "G" Thang, a helyesírás pedig gyönyörködtet. :) Amúgy ez utóbbi zseniális nóta szerintem. A Deeez Nuuuts refrénje is tökre magával ragadó. Érdekes, hogy ekkortájt futottak nagyon az olyan gengszertfilmek, mint a New Jack City – Wesley Snipes és Mario van Peebles karrierjük csúcsa felé igyekeztek. :) Igazából nem volt ez rossz lemez. De magamtól nem biztos, hogy hallgatnám. Kap egy gyenge hetest.

B+ (7)

Dönci

A People Say háttérben elmegy, a Love Is for Me viszont szörnyen nyálas. Nehéz koncentrálni mellette. A Just Kissed My Baby meg mintha a folytatása lenne. Szörnyű. A What'cha Say ismerős (szerintem valami tévésorozatból), de az sem tetszik. Rá kell jönnöm véglegesen, hogy valószínűleg utálom a funkyt. :D Az It Ain't No Use nem zavar. Amennyit értek az Africa szövegéből, végtelenül primitív. Örülök, hogy vége. A bónuszokat nem hallgatom meg.

C+ (4)

Lepa

Már az első pár taktus után egyértelmű: ez funk. Az első számból pedig úgy tűnik, a javából. Valahogy most bejön az összes, a Jungle Man például egy korabeli RHCP is lehetne. Tökös a hangzás a korához képest. Az It Ain't No Use jó hosszú, de így is élvezetes. A Loving You Is on My Mind inkább csak egy kis átvezetés, de hangulatos. Az Africa is bejön. Nem is tudtam, hogy a punk mellett a funk is be tud jönni ennyire. Adok rá egy nyolcast, és meghallgatom a remasterelt verzió bónuszait is.

A- (8)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Nem értem, miért volt annyira nagy sláger a Beautiful Day anno. A Stuck In A Moment… például máris sokkal jobb. Sőt, az Elevator is vagányabb, bár azért kimondottan jó számnak nem nevezném. Máig nem jöttem rá, mi irritál a U2-ban, de nem szeretem. Idővel egyre nagyobb pojácák lettek. Végig sablonos popszámok követik egymást, nem találok benne elég tökösséget. A Wild Honey egy tipikus példa erre: van dallam meg poposság, de semmi, ami igazán megfogna. A New York lefelé emelkedik ki: dögunalmas. A végén már örülök, hogy lejárt a lemez.

B- (5)

Dönci

Ezt a lemezt párszor meghallgattam. A mesternégyes az elején zseniális (Beautiful Day, Stuck in a Moment You Can't Get Out of, Elevation, Walk On – ez utóbbi a kedvencem ezek közül egyébként), nem véletlenül világsláger mindegyik. Tehát erős 10-esről indul a lemez. Viszont emlékeim szerint utánuk nem sok értékelhető darabot találtam korábban. Meghalljuk, most milyen lesz. Most a Kite is nagyon működik. Szóval mesterötös. Hm, az In a Little While is nagyon tetszik. Úgy fest, jó pillanatomban talált meg ez a lemez most. A Wild Honey is aranyos, most annak a hangulata is megnyer magának. A Peace on Earth miatt viszont bizonyosan nem kaphat tízest, akármilyen dalok következnek is. A When I Look at the World lüktetése megint bejön – a csilingelés mögötti gitárok és basszus elég ütős kombinációt hoznak. A New York is tetszik. A Grace kicsit alvósra veszi a figurát a végén. Izmos nyolcast kap összesítésben a lemez.

A- (8)

Compulsive Buyer Achievement

Dönci

Már majdnem írtam, hogy tipikus '80-as évekbeli hangzás. :) Mindegy, a lényeg, hogy a new wave zenék komoly előfutára a Hanging on the Telephone. A One Way or Another pedig érdemelten világsláger. A Picture This pedig ritmusában és dallamvezetésében egyértelműen az '50-es évekből táplálkozik. A Fade Away and Radiate eleje meg biztos hatott a Cure sötétebb korszakára – a végén meg reggae-s hatások észlelhetők. A Pretty Baby és az I Know But I Don't Know nem annyira jönnek be. Aztán szintén nyomtalan dalok jönnek, viszont a Heart of Glass megintcsak világsláger – és zseniális ez is. Az I'm Gonna Love You Too is frenetikus. A Just Go Away is jó a végén. Kap egy izmos hetest.

B+ (7)

Lepa

A Blondie is egy olyan banda, amit mindig is jobban meg akartam ismerni. Jól is nyit az album. A One Way or Anothert pedig ismerem, rendben van. A Fade Away and Radiate királyos. Az I Know But I Don't Know vicces cím, és felsőközepesen jó szám. A Will Anything Happen hasonlóan nem rossz, a Sunday Girl talán megint kiemelkedik. Az I'm Gonna Love You Too talán a legpunkosabb, de még így is nagyon langyi. Kicsit csalódtam, tökösebb számokra számítottam. És nem is nagyon invenciózus album, legalábbis mai füllel biztosan nem.

B+ (7)

Lepa

Szegény B.B. nemrég halt meg, biztos sokan újrahallgatták ezt a lemezt mostanában. Valahogy nekem nem tud kiemelkedni semmi az ilyen blues-lemezekből, most még annyira sem, mint máskor. Minden szám egyforma, habár kétségkívül hangulatosak. Élőben ott lettem volna persze, de magamtól nem hallgatok ilyet valamiért. Nehéz is belekerülni ebbe a hangulatba így a nyári szabadságról visszajőve.

B (6)

Dönci

Mindjárt ars poeticával nyit, és még mindig nagyon hangulatosan gitározik. :) Nagyon jól fűzik egybe a dalokat, és a konferanszok is kedvesek. :) Furcsa, hogy a B oldalon egy másik koncertről válogatnak, és újra bemutatják a fellépő sztárt. Mindenesetre ott is jól működnek a dolgok. Háttérbe kitűnő, Lepa képzeletbeli kávézójában ennek is ott a helye.

B+ (7)

Dönci

Na, halljunk, milyen producer volt Phil Spector a karácsonyi dalokhoz. Mondjuk elég vicces június 26-án ezt hallgatni.* Főleg, hogy őszi idő van. :) Viszont, ahogy számolgatok, a blogra december 26-án kerül**, szóval lesz helye. :) Hihetetlen, hogy szinte minden dalt ismerek, úgy beszivárogtak ezek a köztudatba. Bár számomra teljes mértékben érthetetlen, hogy hogy kerül a listára, és miért van ennyire elöl. Jaj, Phil köszönete a végén nem kéne, nagyon nyálba fordul. Hát, mit adjak erre? Nem zavart, csak értetlenül állok a dolog előtt, hogy meg kellett hallgatom eme kihívás keretében. 4 pont.

C+ (4)

Lepa

Furcsa dolog karácsonyi válogatást hallgatni a nyári szabadság előtti utolsó napon. Az első számot (White Christmas) rögtön ismerem persze, de biztos jó sok ismerős dallam lesz. Az I Saw Mommy Kissing Santa Claus elég vicces számcím. Közben mondjuk jó sok volt, de nincs mit kiemelni, ezek mind a „szokásos” amerikai karácsonyi dalok. A Rudolph the Red Nosed Reindeer nemkülönben vicces számcím. A Christmas (Baby Please Come Home) végre kicsit kiemelkedik, addig semmi különös. Lehet, hogy karácsonykor működne ez az album, de így egyszerűen nem, kicsit várom is a végét. A vége meg hihetetlenül gagyi, a levezetés, Phil Spector köszönetmondása nem kellett volna rá. Ennek a válogatásnak nincs helye a listán, mint ahogy a magyar „Csendes éj” lemeznek se lenne.

B (6)

* A bemutatkozásból és néhány korábbi bejegyzésből is kiderül talán, hogy a blog nem úgy naprakész, hogy minden egyes napon hallgatunk egy lemezt.

** Nyilván rosszul számoltam.

Lepa

Jó az első két szám, nagyon nehezen megfogható sítlus, de iszonyat hangulatos. A Mama Roux is jó. Mondjuk inkább háttérbe, de kellemes hallganivaló. A Danse Fambeaux még mindig jó. Az ötödik szám az első, ami nekem kicsit már „túl sok”, free jazz vagy pszichedelikus, nem tudom eldönteni, de káosz az egész. A Jump Sturdy dallama eléggé ismerős valahonnan, talán valami filmben lehetett benne? Az utolsó szám nagyon jól indul, de elnyújtják, mint a rétestésztát. Mindezzel együtt kap egy stabil nyolcast a lemez, örülök neki, hogy megismertem – már jó pár napja nem volt semmi igazán kiemelkedő.

A- (8)

Pedálgyerek Achievement (Gris-Gris Gumbo Ya Ya; Danse Kalinda Ba Doom;Mama Roux)

Dönci

Nem rossz ez a bluesos, törzsi ritmusokkal operáló muzsika. Magamtól nem hallgatnám, de most igen kellemes a háttérben. A Croker Courtbullion hangulata nagyon jó. :) Mellesleg milyen számcímek vannak már a lemezen? Kellemes élmény volt, kap egy gyenge hetest.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Dönci

G., mothafucka, nigga – már a címadóban megjelennek a jellegzetes szövegbeli stílusjegyek. Nem mellesleg egészen király a lüktetése. Fuck tha Police – azt kapjuk, amit várunk egy ilyen cím alapján. :) Hoppá, ez itt Snoop Dogg maga a 3. számban. Az If It Ain't Ruff nem valami erős darab. Van egy Parental Discretion Iz Advised című móka, szóval semmiképp nem árulnak zsákbamacskát. :) Az Express Yourself a karibi lüktetésével zeneileg az egyik leginkább slágeres darab. Az élő felvétel eléggé ütős, van hangulata rendesen. Az Ain't tha 1-ban meg Ice Cube nyomja, derekas. A Quiet on tha Set elég gyenge. A Dopeman a végén jobb, de az is csak erős közepes. Kellemes élmény volt, de magamtól nem biztos, hogy betenném. 7 pontot azért megszavazok.

B+ (7)

Full Virgin Listener Achievement

Lepa

Hip-hopban ők is meghatározóak, de nézzük, mi repítette őket a top 150-be! Az első hangulatos, de nem korszakalkotó. A „fuck police” vagy valamely variánsa kötelező szövegelem minden igazi underground hip-hop és punklemezen. Rájöttem végre, mi a közös a két műfajban. :) A harmadik számban (Gangsta Gangsta) Snoop vagy egy hasonló hangú emberke rappel. Ja, ő az, mert mondja is a nevét. Aztán a következő két szám nem nyújt sokat, de a zenei alapok tetszenek, nem olyan minimalisták, mint egyes gengszterraplemezek. Hmm, gyorsan lefut az album, nem zavaró. Az utolsó számból már tudjuk, honnan vette a nevét Dopeman. Azért ettől nem lesz meghatározó album számomra, de az átlag hip-hopnál jobb.

B- (5)

Lepa

Nézzük, mit alkotott a Steely Dan a punk legnagyobb évében. Popot. Az első két szám nem nagyon fog meg, egy átlagos poplemeztől annyiban különbözik, hogy kicsit változatosabb a ritmusszekció munkája. Meg a dallamok se annyira egyértelműek. Egyszóval kicsit progresszív. Hmm, „progresszív pop” – egész jól hangzik, bár néhol azért jazzbe megy át. Sőt, idővel egyre több a jazzes elem. Az instrumentális részek ennek megfelelően elég igényesek, az ének nem is kéne bele. Zenei igényessége ellenére azonban semmi nyomot nem hagy bennem az album, és nem is hallgatnám.

B (6)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Hű, már értem, miért felejtettem el a múltkori lemezeit: ez megint funky. Az meg, mint tudjuk, annyira nem barátom. Bár annak a lassabb verziója. Ami olyan szempontból jó, hogy elfolyik a háttérben, és nem idegesít, másrészt viszont langyosvíz-jellegű, semmilyen érzetet kelt. A Deacon Bluest nagyon hosszúnak és nyálasnak érzem. Amit meg értek a szövegéből, az nem győz meg. A Peg meg már idegesít. Nem lesz ez így jó... A Josie a végén elég jó, arra rázom a lábam. De azért örülök, hogy vége.

B- (5)

Virgin Listener Achievement