Dönci

Hű, az első 2 szám egészen zseniális. Jól esik ismét a '60-as évekbe kalandozni. A C.T.A. prüntyögése elég progresszívnek hat, bejön az is. A végén az alienhangok meg a teljes pszichedelikusság netovábbjai. A Time Between countryja is jó. Az Everybody's Been Burned fantasztikusan nagy királyság. A többi szám is derekas volt. Egy nyolcast simán hoz.

A- (8)

Thy Byrds Little Expert Achievement

Lepa

Az első számot ismerem valahonnan, talán feldolgozásból. Utálom megint leírni, de ez tiszta Beatles. Viszont a zenekar korai időszakának igényesebb részeit idézi. A C.T.A. 102 végén befigyel némi pszichedélia, és utána is elég érett szám jön a Renessaince Fair képében. Jók ezek mind. Az Everybody's Been Burned még ki is emelkedik. Azért van itt kísérletezés is bőven a hangzással, pl. a Mind Gardensben. Ó, a My Back Pages az egyik kedvenc Dylan-számom, és jó is ez a feldolgozás. Hmm, végig teljesen jó az album. Majdnem A.

A- (8)

Thy Byrds Little Expert Achievement

Lepa

Legendás lemez (nem ismerem még). :) Jó durva torzítás van a gitáron 1973-hoz képest. Ez tényleg nyers erő már az első számtól kezdve. Végig a „vad” szó jellemzi a legjobban az albumot. A címadó szám jól jellemzi az egészet. A Death Trip is a címéhez hűen zúz a végén. Nem semmi energia van benne a korához képest (ezt most a lemezről mondom, de a mai Iggyről is el lehetne mondani). :) Folytatja az utóbbi hallgatási napok jó sorozatát.

A- (8)

Dönci

Ez is egy hiánypótló lemez. Eléggé híres, mégsem hallottam még soha. A Search and Destroy egyből arcba vágóan kemény és torz. Tetszik nagyon. :) A Gimme Danger eggyel lágyabb, de ugyanúgy a bőr alá mászik. A Your Pretty Face… (avagy korábban Hard to Beat) is kellőképpen eltorzított és lendületes, viszont mégsem érzem annyira ütősnek. A Penetration viszont annál jobb. (Oké, ez egy fura mondat. :D) A címadó egy hangulatos rock 'n' roll (csak persze ez is torzítva). Fú, az I Need Somebody micsoda blues, tök jó. A Shake Appeal is táncolható. A Death Trip is kemény a végén. Kap egy izmos hetest ez a lemez.

B+ (7)

Dönci

A Born Under Punches eléggé érdekes hangzásvilággal bír. Vannak benne mindenféle jedihangok, néhol karibi ritmusok, és persze a basszus a szokásos módon nagyon szuggesztív. A Crosseyed and Painless is kiváló. A The Great Curve nagy sláger lehet, mert ismerem. A kaparászós gitárok tök jók. Egyébként kíváncsi vagyok, milyen szerek hatásai alatt születtek ezek a dalok, mert mindegyiknek eléggé utazós hangulata van eddig. A Once in a Lifetime is nagy sláger, az egyébként érthető is, miért, az eddigiekhez képest rádióbarát. :) A Seen and Not Seen viszont fárasztó. Hű, a Listening Wind is eléggé trinyós darab. De a közepére megszoktam, és kezd tetszeni. A The Overload is hasonló hangulat a végén. Azért egyszerre picit sok ez a lemez, de 7 pontot simán hoz.

B+ (7)

Lepa

Újabb lemez születésem évéből. Jó betegesen nyit. Utána is csupa jó szám jön, csak nincs időm jegyzetelni. Jellegében nagyon hasonlít a tegnapi albumra ez a zene. A Once in a Lifetime-ot már ismerjük, jó kis sláger. Utána is mind jó. A Listening Wind kellemesebb, nyugisabb hangulatot áraszt. Az utolsó viszont olyan, mintha a Cure írt volna egy dalt az UFO-król. Az egész lemez bejött, első hallásra ez is simán hozza a tegnapi szintjét.

A- (8)

Lepa

Annyiszor írtam már le, hogy „jó a kezdés”, hogy közhelyes lett… de végül is megérdemeljük, ha már a világ 500 legjob albumát hallgatjuk. Legalább az első számok legyenek mindig jók! Amúgy ez az album jól is folytatódik: a Venus még jobb is. A Frictionnel már mesterhármasra egészül ki a dolog. A címadó is tetszik, bár lehetne simán pár perccel rövidebb. Az Elevation első hallásra nem üt, ellenben a Guiding Light igen. Hihetetlen, de a Prove It se rossz. Nehéz a legvégén elhibázni ezt az albumot, nem is teszik (de azért ez is lehetne rövidebb). Az énekes hangját is szokhatnám még mondjuk; nem tudom, kire emlékeztet, de arra nagyon. A Killers énekese énekel hasonló stílusban néha. Összességében végig jó album, de néhol elnyúlik, mint a rétestészta.

A- (8)

Virgin Listener Achievement; Similar Taste Achievement

Dönci

Na, ismét egy híres/hírhedt zenekar, és ismét egy lemez a punk indulásának évéből. A See No Evil és a Venus is hangulatos darabok, de nem érzem őket stílusteremtőnek. Mindenesetre ettől a zenekartól szerényebb hangszeres tudást vártam. :) A Friction is ilyen. Eddig hozza a hetes szintet a lemez. A címadó viszont egészen zseniális, és nem zavar az sem, hogy 10 perc 40 másodperc a játékideje. Gondolom, volt, hogy élőben feltornázták 20-ra. :) Az Elevation is ügyes. A Guiding Light is nagyon tetszik. Vagy jobbak a dalok a közepétől, vagy megszoktam a zenekart. A Torn Curtain is fergeteges a végén. Oké, 8 dalból 5 kitűnő, 3 pedig közepes. Kap egy nyolcast.

A- (8)

Virgin Listener Achievement; Similar Taste Achievement

Dönci

A War Pigs egyből klasszikus. Durva gitárhangzás ez 1970-ből. A Paranoid pedig a zenekar legnagyobb slágere (mellesleg tartalmazza a történelem egyik legtöbbször félreértett sorát: „I tell you to end your life”-ot értettek sokan, pedig Ozzy azt énekli, „I tell you to enjoy life” – hiába, fontos az artikulálás). :) A Planet Caravan eléggé pszichedelikus – tetszik nagyon. Az Iron Man ismét gigasláger, és megint érthetők az okok, hiszen micsoda riffje van. Az Electric Funeral is híres szerintem. Mindenesetre ismerem. Meg elég jó is. A Hand of Doom váltásai is jók, bár az a szám annyira nem jön be. A Rat Salad dobszólója bejön. A Jack the Stripper is eléggé ügyes. Nem hallgatnám sokszor ezt a lemezt, de 8 pontot simán ér.

A- (8)

Lepa

Ez is jó régi album, és ahhoz képest milyen tökösen szól! Az első pár számot mind ismerem, klasszikusok, főleg a címadó. Na meg az Iron Man riffje is híres, még Billie Joe is eljátssza néha koncerten. :) Egyébként amúgy is a riffek a legjobbak ebben a zenében (pl. Electric Funeral) – az énekhang nem annyira barátságos. A Hand of Doom se rossz hangulatilag. A „Patkánysaláta” is milyen cím már! Hát igen, nem sok pozitív gondolatot sugároz se a zene, se a szövegvilág. A vége se rossz, mai füllel is kiváló album.

A- (8)

Lepa

A Stayin' Alive talán minden idők legismertebb diszkószáma. A How Deepet is ismertem szerintem, az már nem hasít annyira. A címadó nem annyira ismerős. Érdekes módon ezek elég lassú nóták diszkózene létükre. Hiába, hetvenes évek… Az A Fifth of Beethoven ismerős, és nemcsak a híres szimfónia miatt. Jó kis átdolgozás. Aztán a lemez közepe felé elkezdem unni ezt a stílust. Azért a kor hangulatát adja (bár fura belegondolni, hogy a Never Mind the Bollocksszal egyidős lemez). A Jive Talkin' nem rossz a lemez második felén. A Salsation pedig vicces számcím, és jó is a nóta. Jó sok instrumentális nóta is van (pl. K-Jee) – rendben vannak, de 4 perc sok belőlük. A záró Disco Inferno 10 percét szintén soknak tartom. Amúgy élvezhető volt az album annak ellenére, hogy nem a stílusom.

B (6)

Dönci

Úristen, a Stayin' Alive-nál talán nincs is nagyobb diszkósláger a világon, és egyébként szerintem a világon nincs olyan ember, akit ne táncoltatna meg ez a darab. Bevallom, koromnál fogva a How Deep Is Your Love?-ot először a Take Thattől hallottam annak idején. Az eredeti azért jobb. Bár az is eléggé nyálas. A Night Fever is kegyetlen nagy sláger, bár kevésbé ütős. A The Fifth of Beethoven eléggé zseniálisan lett megdiszkósítva. A More Than a Woman nem olyan jó, hogy két verzióban is felkerüljön. A Manhattan Skyline kellemes a háttérben. A Calypso Breakdown eléggé uncsi. A Night on Disco Mountain közepén lévő cirkuszos muzsikák eléggé bejönnek, de a többi annyira nem. A filmben viszont valószínűleg tökre működőképesek. Azért a Jive Talkin'-ig eljutva már kicsit uncsi ez a lemez. Nagyon sok hasonló tempójú/hangulatú/felépítésű dal követi egymást. (Hozzátéve azt, hogy szívesebben mennék diszkóba '77-ben, mint manapság). :) A You Should Be Dancing is hosszúnak tűnik, pedig alig több 4 percnél. A Salsation és a K-Jee is semmilyen darabok voltak. Lássuk, a végén a majdnem 11 perces Disco Inferno milyen lesz: ígéretes az első 3 perc, a The Trammps kitett magáért. A Let the Good Times Roll snippet is megvan benne, az sem rossz. :) Dicséretes, hogy nem unalmas, pedig nincs benne váltás. A lemez összességében 6 pontot ér.

B (6)

Dönci

A The E Street Shuffle tök hangulatos, jók a dobok meg a szaxi. A Sandyt meg ismerem valahonnan. A szövege (amit kiveszek) erős, de zeneileg nem annyira jön be. A Kitty's Backtől sem dobok hátast, viszont a szólórészei simán lehetnének alfestőzenéi egy-egy Tom & Jerry-epizódnak. Aztán két nóta nyomtalanul elmúlik, pedig az egyik majdnem 8 perces. A Rosalita jól indul, de uncsi lesz a hossza miatt. A New York City Serenade elején a zongora akár Az óceánjáró zongorista legendájában is lehetne. Gyönyörű. Viszont utána az ének és a többi hangszer nem ér fel az intro muzikalitásával. Kap egy hatost ez a lemez.

B (6)

Lepa

Hmm, úgy látom, kevés hosszú szám lesz, nem pedig sok rövid. A címadó jól kezd, vidám kis számocska. Aztán egyszer mintha vége lenne, és van egy egyperces outro, de az se rossz. A másodiknak nem semmi a címe: „4th of July, Asbury Park (Sandy)” – lehetett volna simán Sandy. Kicsit nyálas, de most bejön. A refrénnél már ismerős is. A Kitty's Back uncsin indul, aztán jó kis dzsemmelésbe csap át. Hihetetlen, de a Wild Billy is tetszik. Az Incident on 57th Street meg olyan, mint egy jól meghangszerelt Dylan-nóta. Tetszik az is. A Rosalita pedig csak a többihez képest gyengébb egy kicsit. Az utolsó szám megint kellően kidolgozott, ráadásul szép is. Adok egy kilencest, rég volt ilyen jó album a listán.

A (9)

Lepa

Hát, szegény srác eléggé megjósolta a jövőt az albumcímeivel. Amúgy az intrót nagyon unom, majdnem 4 perc. Nem szerencsés így kezdeni egy lemezt. Utána a szokásos hip-hop, a szokásos szófordulatokkal, a szokásos szexelős intermezzóval. Nem igazán tudnék mit kiemelni. A Juicy az első slágeresebb szám, az már a mai R&B-s hip-hopra hasonlít. A Big Poppa is elmegy, jó nyugis, relaxálós szám, nem idegesít. A Respectben meg női ragga is van, hmmm. Ezek a kis dolgok húzzák fel ötösre, de persze ezt se fogom soha többé hallgatni magamtól.

B- (5)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Na, Biggie ismét egy utólag fura lemezcímmel szerepel a listán. Amúgy a Things Done Changed alapján elég jó MC volt a koma. A Gimme the Loot is hangulatos. A Warning is a kemény ars-poeticus darabok közül való. A címadó is erős. Hű, a Juicy a gigasláger, ezt ismerem. Ebben énekli meg a múltját. Gyakorlatilag ezzel a számmal lett sztár, ha jól tudom. Az Everyday Struggles is rendben van. „Umbilical cord's wrapped around my neck" – a Respect eme soraiból kiderül, hogy Biggie is biztos sok Sziámit hallgatott. :D Meg még Diana King is feltűnik benne legnagyobb slágerének újraértelmezésével. A Friend of Mine és az Unbelievable nem teszik egyáltalán. Sőt, az utolsó se jött be. Kár a végért: 6 pont.

B (6)

Need For Speed Achievement

Dönci

A korábbi lemezük nagyon bejött. A Summer Babe (Winter  Version) meg már a címével megfog. Hm, olyan, mint egy belassított Eagle-Eye Cherry-nóta. Amúgy nagyon tetszik a torz gitárokkal és az előtérbe tolt énekkel. A Trigger Cut sem volt rossz. A No Life Singed Her nem annyira jött be. Az In the Mouth a Desert viszont nagyon király. A Conduit for Sale! szintén. Folyton azon gondolkodom közben, kikre hatottak, és kik hathattak rájuk. De a Pixies és a Nirvana jut csak eszembe hirtelen. Viszont valahogy mégis más, mint az a kettő. A Zürich Is Stained is tökre hangulatos. De tény, hogy ehhez a muzsikához is hangulat kell, mert érzem, hogy egy másik napon valószínűleg zavarnának az olyan dalok, mint a Chesley's Little Wrists. A Loretta's Scars is derekas, a Here meg tök szép. A Two States és a Perfume-V megint csak hangulatos darabok. A Fame Throwa is eléggé beteg, de a jó értelemben. Az utolsó kettő is tetszett. Ér egy izmos nyolcast simán.

A- (8)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Nem volt rossz az előző, remélem, ez is bejön. Nem nagyon tudok figyelni a stressz miatt, de az In the Mouth a Desert jó szám. Utána is vannak tök jók, de nem tudok nagyon figyelni, főleg a számcímekre.  A vége felé például a Jackals... jó. Elég progresszív – amúgy meg még mindig tiszta Pixies ez a zenekar. Jó az album, biztos meghallgatom még nyugisabb időszakokban.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Minek még egy best ofot felrakni a listára? Főleg egy olyan előadótól, aki több albummal szerepel... A Your Songra amúgy emlékszem, az még talán jó is. Aztán jönnek a szokásos nyáladzások, nem bírom megszeretni. Szerencsére a mélypont (Crocodile Rock) már a végét jelzi. A Candle in the Wind is egy hatásvadász nóta. Az eddigi egyik legrosszabb best of.

C+ (4)

Elton John Medium Expert Achievement

Dönci

A Your Song még mindig király, 325 lemezzel ezelőtt is frankó volt. :) A Daniel is tetszik, de arra nem emlékszem korábbról. A Honkey Catre is emlékszem, az is ügyes darab. A Goodbye Yellow Brick Road híres darab. Később még a teljes lemez szerepel a listán, ha jól tudom. A Saturday Night's Alright for Fighting jó kis rock 'n' roll. A Rocket Man is még mindig frenetikus. A Bennie and the Jets is híres darab. És itt élőben is jól szól. A Don't Let the Sun Go Down on Me valahogy albumverzióban nem olyan erős. És nem is feltétlenül értem, miért gigasláger. A Border Song is volt korábban. Szerintem akkor is tetszett már. A Crocodile Rock ismerős, de nem rémlik, hogy a listán hallottam volna. Vicces darab egyébként. A Candle in the Windre emlékszem. Nem volt rossz az sem. Legyen 8-as ez a válogatás.

A- (8)

Elton John Medium Expert Achievement