Lepa

Ez egy jó korai Buddy Holly-felvétel abból az időből, amikor a zenekara neve simán csak The Crickets volt, a saját neve nem szerepelt még benne. Aranyos kis ősnóta egyébként, ez is táncolható, ez is pozitív hangulatú, szóval minden elmondható róla, ami az utóbbi pár helyezettről is. Sajnos továbbra se látok sok esélyt, hogy újabb nóták fogják dominálni a lista elejét, de azért jólesik néha újrahallgatni ezeket a klasszikusokat.

A- (8)

Dönci

Ez pedig egy vidám köntösbe bújtatott szomorkás szám arról, hogy a lírai én mit gondol saját halálának napjáról. Igazi kis klasszikus szerelmes darab. Kicsit tingli-tangli, de szerethető, viszont ennek a helyezését sem értem feltétlenül.

B (6)

Dönci

Ezt a számot már akkor sem értettem, amikor Bowie és Jagger adta elő. Ráadásul a világ egyik legrosszabb videóklipjében. Szerencsére ebben a verzióban azért sokkal jobban hangzik, mint bármelyik másikban, amit hallottam. Így még akár többször is meghallgatnám. Függetlenül attól, hogy korában már idejétmúlt volt zeneileg.

B+ (7)

Lepa

Érdekes, ezt többek között Marvin Gaye írta, mégis ezek a csajok tették híressé. Aranyos kis nóta, jó korban született, és csupa pozitív energia és vidámság sugárzik belőle. Hallgatnám máskor is.

A- (8)

Lepa

Ez pedig countryban számít klasszikusnak, de a refrénben hallható sokszólamú egymásraéneklés miatt számomra nagyon kiemelkedik a többi kortársa és műfajtársa közül. Amúgy elég jól feldolgozta a Weezer (és sokan mások is). Ha valaki (mondjuk egy tudatlan ufonauta) megkérdezné, milyen a tipikus amerikai zene, akkor azt mondanám, ilyen. De azért nem ezt lőném föl az űrbe a földönkívülieknek, hanem valami újabbat.

A- (8)

Dönci

Értem, hogy legendás bandáról beszélünk, de talán egy ilyen alapcountry nem kéne az első 50-be (legalábbis az én listámra nem kéne). Nem rossz, nem is világmegváltó szerintem. Elmúlik a háttérben, és bár jól lehet bólogatni rá, nem gondolnám, hogy pár nap múlva fel tudnám idézni.

B (6)

Dönci

Ó, ez is nagyon nagy sláger. Viszont érdekes, hogy mennyire visszafogottak itt magukhoz képest. Ezt inkább ilyen koncert közepén eljátszós balladának hagynám, semmint nagyjából az összes többi számukat. :) Ugyanakkor szerintem eljárt kicsit felette az idő. Erős középkategóriás lesz.

B+ (7)

Lepa

A Kinkset eléggé szeretem, és ez tényleg az egyik legjobb számuk dallamilag, bár vadság és energikusság tekintetében nem nagyon éri utol a legnagyobb slágereiket. Ma már miért nincsenek ilyenek? Vagy vannak, csak nem jó helyen keressük őket? Vagy vannak, és halljuk is őket, csak nem figyelünk föl rájuk, mert túlhaladottnak hangzanak? Érdekes kérdések, mert lehet, hogy tényleg a régisége miatt ilyen szívmelengető dal – de tagadhatatlanul az.

A (9)

Lepa

A cikk írásának pillanatában Little Richard még életben van, ezzel már majdnem egyedül van az ötvenes évekbeli klasszikusok klubjában. Ez a szám pedig az egyik legelső sikere, ezzel robbant be a köztudatba. Nem is csoda: a hablatyoló szöveg ezzel a nagyon táncolható és vad ritmussal vegyítve nyilván szétrobbantotta az akkori rádióhallgatók fejét. Igaz, elmondtuk már párszor, hogy nagyon sok, talán túl sok ilyen nóta is van a listán, de ennek nagyon megérdemelt a helyezése.

A (9)

Dönci

Kár, hogy már sokszor leírtam (vagy írtam hasonlót), de talán most a legigazabb: ha valaki kíváncsi arra, milyen lehetett az '50-es évek végén és a '60-asok elején vetekedni a legvagányabb zenész címéért, ezzel a dallal kell megmérkőznie. És a legdurvább az, hogy ma is nehéz dolga lenne bárkinek. Aki meg erre nem táncol, annak teljes mértékű ritmusérzékhiánya van.

A+ (10)

Dönci

Ez nagyon visszarepít bennünket az időben. Ha a Kabos Gyula-filmekben ment volna amerikai zene, ilyen dalokat tudtam volna elképzelni (persze inkább operettország vagyunk). Mindenesetre a '20-as vagy '30-as évek világába kalauzol vissza minket Ray Charles. Ez is inkább korlenyomatként értékes, semmint zenetörténeti hatású. De azért nem érzem a kényszert, hogy elkapcsoljak.

B+ (7)

Lepa

Durva: ezt a számot már 1930-ban kiadták lemezen! Az eredeti előadó Hoagy Carmichael and His Orchestra (sose hallottam róluk). Amúgy ez egy elég szép szám, valahogy tele van érzelemmel anélkül is, hogy érteni kéne a szövegét. Na most már utánanézek az eredetinek is, de ez a Ray Charles-féle verzió teljesen rendben van. (Na, meghallgattam a '30-as felvételt is érdeklődésből, sokkal egyszerűbb, de hasonlóan érzelmes.)

A- (8)

Lepa

Hány kislemeze volt vajon Presleynek '56-ban? De nem szabad rá haragudnunk, mert kiállt a magyarok mellett, és támogatta a kommunizmus elleni felkelésünket, miközben futószalagon gyártotta a csajozós rakendrollt. Ma már nem sok mainstream popsztár politizál aktívan (ha nem számoljuk ide a Trump-szidást), pláne a nemzetközi ügyekről nincs (vagy nem ismert) a véleményük. Na de magáról a nótáról: nekem semmi különös, tipikus korlenyomat az akkori rock&rollról, de semmi kiemelkedő nincs benne. Elvis hangja viszont már ezeken a korai felvételeken zseniális.

B+ (7)

Dönci

Elvis ismét alakít: valahogy olyan rock 'n' roll témát hoz, amelyre ha nagyon akarjuk lehet táncolni, de mégis inkább csak hallgatja az ember. Jól áll ez az öblös és néha elcsukló ének ennek a számnak. Ráadásul, amilyen egyszerű eljátszani, olyan nehéz hatásosan előadni, mert ehhez karizma kell főleg.

A- (8)

Dönci

Érdekes, hogy sokan valószínűleg a „radio edit” verzióját ismerik ennek a számnak, nem a 6 perces változatot. Mégis, ezek az effektek, ez a hömpölygő riff, ez az énekhang, a fokozás és a dalszöveg is ebben a verzióban teljesedik ki igazán. Sok világslágerért felelős Bowie (és érdekes módon a '90-es évekbeli teljesítményét nagyon el szokták feledni), és szerintem az is vitathatatlan, hogy ha nem ő lenne, ez nem biztos, hogy a világ poptörténetének egyik csúcsteljesítménye volna. De így az.

A+ (10)

Lepa

Annak ellenére, hogy hat perc fölötti a játékideje, és még csak nem is történik benne semmi különös (legalábbis meglepő), mégis egy teljesen jó, sőt, kiemelkedő szám ez. Valahogy a hossza és a monotonitása előnyére válik, nem fullad unalomba. Talán az jelenti a fordulópontot benne, amikor Bowie felugrik egy magasabb regiszterbe (3 perc után), és egy oktávval feljebb kezdi el énekelni ugyanazokat a dallamokat. Hihetetlen, hogy csak 2 akkord kell egy versszakba, és mégis működik ez az egyhangú váltakozás.

A (9)

Lepa

Simonra és Garfunkelre is igaz, amit Nick Drake-ről írtak valahol: akármennyire felhangosítod, ez egy halk zene marad. Most történetesen nem tudom annyira felhangosítani a fülest, hogy rendesen halljam. :) Az biztos, hogy ez is egy nagyon lágy és kellemes, szép dallamú, de mégse nyálas szám. Jól lehet az ilyenekre lassúzni esküvőkön meg sírni temetéseken, de csak simán otthon meghallgatni lazításként is ugyanúgy érdemes. Lehet, hogy öregszem, és tiniként az ilyet nem tudtam volna értékelni, de mostanra be kell látnom, nemcsak torzított gitár van a világon – ütni lehet szépen is.

A+ (10)

Dönci

Lehet ezt a duót nem szeretni, csak nem biztos, hogy érdemes. Annyira jó harmóniákat találnak nagyon sokszor, ráadásul sokféle hangulatú darabjuk van. Ez most egy zongorás, vízhatásúan úszó ballada. Furcsa, hogy most majdnem végig egy énekhang és egy hangszer dominál, viszont annál nagyobb a kiteljesedés érzése 4 perc után. Mindenképp magas pontszámra érdemes.

A (9)

Dönci

Az eredeti verzió se semmi, de Hendrix bácsi gitárjátéka azért mégis új lendületet ad ennek a dalnak. Attól függetlenül, hogy sok feldolgozás méltatlanul szerepel a listán, ennek mindenképpen helye lehet itt. De talán nem ennyire elöl (attól függetlenül, hogy A-kategóriás). Jók az effektek, csodálatos a gitár, és nagyon illik hozzá ez a helyenként kántálós énekhang.

A- (8)

Lepa

Na, ezt hívják feldolgozásnak. Nem pedig azt, amikor valaki pont ugyanúgy eljászik egy számot, ahogy eredetileg is van. Jimi Hendrix nemcsak kihozta Bob Dylan nótájából, amit lehetett, hanem hozzárakott olyat, amit azt hitték, nem lehetett: szólókat, pszichedéliát, visszhangos éneket, gyakorlatilag egy teljesen más hangulatot. Kalapemelést és főhajtást érdemlő módon nyúlt hozzá egy nótához, és még nagyobb klasszikust csinált belőle. Abszolút csúcskategória.

A+ (10)