Dönci

Az első, címadót mindenki ismeri valószínűleg. Ha jól emlékszem, a Pop, csajok, satöbbi című könyv főhősének is top 5-ös kedvenc dala. Nem rossz, de nálam valószínűleg nem lenne a top 500-ban sem. :) A What's Happening Brother például máris sokkal jobban tetszik, és szépen átúsztatják a Flyin' High-ba. Nagyon jó hangú bácsi ő is, ez kétségtelen. És valószínűleg tényleg elég minőségi muzsikát kreált, mert én nem szeretem a soult, ezek közül viszont egyik sem zavar, sőt, kellemesnek találom. A Save the Children viszont nem annyira jön be, de a God Is Love, amibe átúszik, az elég ügyes. A Mercy, Mercy Me is elég frankó. Na, a Right On eddig a legjobb a fúvósok miatt. Egészen más lesz a hangulata így a daloknak. A Wholy Holy elég uncsi. A zárlat se rossz, a legvégén jó kis keretet ad a repríz. Igazából ezt a lemezt szívesen hallgatnám máskor is, szóval valószínűleg tényleg ez lehet a műfaj csúcsa. Ugyanakkor hetesnél nem érzem erősebbnek.

B+ (7)

Marvin Gaye Little Expert Achievement

Lepa

Hát igen, ő a régi R&B királya, meg jó hangja van. Alapjában véve ez mégis tánczene, vagy hangulatzene a háttérbe. Előnye, hogy nem zavar, amikor nem tudok rá figyelni. Hátránya, hogy amúgy se nagyon hívja fel magára a figyelmet. A Save the Children mondjuk elég vicces úgy, hogy előbb elmondja, aztán el is énekli a sorokat egy (két?) hang; olyan, mintha súgnának az énekesnek, hogy most melyik sor jön. :) Nem tudom, miért, de a God Is Love kicsit jobban megfog, mint a többi, pedig stílusilag ugyanaz. Amúgy szinte átsiklanak egymásba a számok szünet nélkül, alig venni észre a váltásokat. Ahogy hallom, elég sok szöveg szól a szereteről (nem feltétlenül a szerelemről). Ez szimpatikus, ma már nincsenek ilyen albumok. Egyébként meg vissza kell vonnom, amit az elején mondtam: többször is felkapom a fejem, határozottan bejön egy csomó húzás, és végig jók a számok. Ilyen még nem váltott ki belőlem soulzene. Megkapja a felső kategória alsó kategóriáját.

A- (8)

Marvin Gaye Little Expert Achievement

Lepa

Kicsit stresszes a mai napom; ha nem fog tetszeni, az lehet, hogy emiatt lesz. A Rocks Off amúgy jó kezdés. Sok hangulatos, aranyos szám követi egymást, jó, hogy nem vitték túlzásba a keménykedést. De továbbra se érzem a szívemhez közelinek a zenéjüket, nekem valami hiányzik belőle. Számomra – most már elmondhatom, egy csomó albumuk végighallgatása után – nem egy jelentős vagy meghatározó zenekar. Olyanok, akiket magamtól sose jutna eszembe hallgatni. Elnézést a rajongóktól.

B+ (7)

Dönci

Az első szám semmi extra nem volt, a  Rip This Joint viszont nagyon hangulatos kis rock 'n' roll. A Sweet Virginia elég ügyes darab, jó kis kocsmablues. Az a helyzet, hogy a többi úgy elfolyik a háttérben, de nem olyan szívesen hallgatom most. Sablonos, semmi extra, néha egy-egy jó fúvós (pl. Happy), de ennyi. Meg sokszor idegesít is, a Stop Breaking Down különösen. A Shine a Light viszont eléggé bejön. A Soul Survivor viszont nem tetszik megint. Hát, kap egy ötöst ez a cucc, nem annyira fűlt hozzá a fogam.

B- (5)

Dönci

Előzetesen annyit kijelenthetek, hogy ez mindenképp csúcskategóriás lemez lesz. A címadó egészen arcba vág az elején a monoton ritmikával és a lázadó szöveggel. A Brand New Cadillacet is nagyon szeretem. :) A Jimmy Jazz meg eléggé slágeres (és nagyszerűen felépül a halk gitároktól a zenekari kiteljesedésig). A Hateful is nagyon jó kis táncolható darab. Furcsa, hogy ezt a zenekart is a punk kategóriába sorolják, hiszen maximum mentalitásában az, zeneileg egészen más. Vagy nekem jelent mást a punk, mint másoknak. :D A Rudie Can't Fail karibi ritmusaival és reggae-s hatásaival például elég messze esik egy Sex Pistols- vagy Ramones-darabtól. Csak az elhalkulásért kár, mint az esetek 99%-ában. Fú, a Spanish Bombs is mennyire fülbemászó. A The Right Profile az első közepes darab, de az is hangulatos egyébként. A Lost in the Supermarket visszatér a slágeres vonulatra, ami nem is baj. A Clampdown is erős közepes, a The Guns of Brixton viszont nem véletlenül lett klasszikussá. A Wrong 'em Boyo is elképesztő ska. A Death or Glory pedig szintén igazi klasszikus. A Koka Kola is erős, a The Card Cheat viszont még inkább szuggesztív. A Lover's Rock megint erős közepes, ahogy a Four Horsemen és az I'm Not Down is. Kár, hogy egymást követi ez a hármas. A Revolution Rock reggae-je csodálatos. A Train in Vain pedig az i-n a pont, a tortán a hab, vagy a habon a cseresznye. Kinek mi. Mindenesetre kb. a legjobb punk-rock-reggae-diszkó ötvözet, amit valaha írtak. Hatását tekintve 10-es a lemez, de 9 pontot ér nálam a közepes darabok miatt.

A (9)

Proud Owner Achievement; The Clash Little Expert Achievement

Lepa

Ennek az albumnak mindenki gyűjteményében meg kéne lennie – az enyémben megvan CD-n és lemezen is. Nem is sorolnék róla számokat, a lényeg, hogy mindegyik más stílusú, és mégis mindegyik jó, és az albumnak sincs rossz értelemben vett vegyessaláta-íze. Azért azt kiemelném, hogy a The Card Cheat egy méltánytalanul elhanyagolt Clash-szám, éneklés szempontjából az egyik legjobb teljesítmény (és nem is Joe Strummer énekli, hanem Mick Jones). Ha pedig valaki egy számból szeretné megtudni, milyen a lemez a hangulata, mert mondjuk nem ismeri, semmiképp se a címadóval tegye, hanem mondjuk a csodás Death or Gloryval. Itt is csak azt tudom mondani, hogy az utolsó szám egy mestermű megkoronázása. Talán ez a legjobb album az egész listán (és a világon). Nehéz eldönteni, de ma kap egy totális tízest.

A+ (10)

Super Proud Owner Achievement; The Clash Little Expert Achievement

Lepa

Az első elég nyilvánvalóan füves nóta. Hát, Bob ekkor fiatal volt (de persze a hangja már ekkor is egy hetven évesére hajazott). Igazából a szokásos formáját hozza; ami kiemelkedő, az a (jó hosszú, de végig hangulatos) Visions of Johanna, a (csodás beleéléssel „kiabálva énekelt") One of Us Must Know, a (kicsit könnyedebb, slágeresebb) I Want You, a (hossza ellenére végig lenyűgöző) Stuck Indside of Mobile, az (egyszerre költői és mókás szövegű) Just Like a Woman. A végén a Sad-Eyed Lady of the Lowlands felteszi a koronát a mesterműre. Tényleg jobb, mint a tegnapi fehér album.

A+ (10)

Dönci

A fura című Rainy Day Woman #12 & 35 egészen jó kis cirkuszos kezdés. Az elröhögések is jók benne. „Somebody got lucky, but it was an accident” – ez elég jó sor a Pledging My Time-ban. :) A Visions of Johanna elég híres darab, a One of Us Must Know mégis jobban tetszik. Az I Want You kellemesen slágeres, bejön eléggé. :) A B oldalon azért sok hasonló típusú dal követi egymást. A  Sad-Eyed Lady Of The Lowlands is eléggé jó, de azt kell mondanom, hogy összességében ez (szintén) egy túlértékelt Dylan-lemez.

B+ (7)

Dönci

Na, egy cím nélküli duplázás a világ talán leghíresebb zenekarától. Lássuk, méltó lesz-e ma a Top 10-re nálam. A Back in the U.S.S.R. szójátékai és ritmusa egyből az ember fülébe mászik, a Dear Prudence viszont eggyel elvontabb (és talán jobb is). A Glass Onion intertextuális szövege is bejön. Akármennyire direkten slágeres és tingli-tangli az Ob-La-Di, Ob-La-Da, nekem nagyon tetszik (még a The Offspring is újrahasznosította később a Why Don't You Get a Jobban). A Wild Honey Pie teljes mértékben értelmezhetetlen számomra, de biztos jót mulattak közben. :D A The Continuing Story of Bungalow Bill viszont eléggé fülbemászó, ráadásul jó is a szövege. A While My Guitar Gently Weeps George (és az egyetemes popzenetörténet) egyik legjobb pillanata. A Happiness Is a Warm Gun már az elborultabb (és nyíltan drogos) Lennon-szerzeményekből való, szerintem nem annyira jó, mint amennyire híres. Viszont kétségtelen, hogy a „happiness... bang-bang-shoot-shoot” nagyon jó közönségénekeltetős sorok lehetnének. A Blackbird kiemelkedik a Martha és az I'm So Tired után. A Piggies reneszánszba hajló zeneisége is csodálatos. A Rocky Raccoon zeneileg és dallamvezetésében erősebb, mint szövegileg. A Don't Pass Me By countryja egészen jó ízt ad az albumnak, még a Why Don't We Do It in the Road kujon hangvétele megfogja a hallgatót. Az I Will aranyos, a Julia pedig szép a végén. Az első lemez hoz egy kilencest, viszont voltak rajta fillerek. A Birthday bármennyire sablonos, mégis nagyon hangulatos annak ellenére, hogy semmilyen szövege van. A Yer Blues közepes, a Mother Nature's Son viszont zeneileg nagyon király. Utána is hangulatos darabok jönnek, viszont a Helter Skelter kiemelkedően zseniális. Gyakorlatilag ezzel a dallal találta fel McCartney a heavy metalt. Nem rossz teljesítmény. A Revolution 1 nem rossz, de a kislemezre került változata jobban tetszik. A Honey Pie meg olyan, mintha egy '30-as évekbeli film betétdala lenne (ami jól alátámasztja a szövegét). Minden kétséget kizárólag a legeklektikusabb lemeze a zenekarnak, ugyanakkor kicsit soknak érzem néha a markolást a fogáshoz képest. A Savoy Truffle megint csak zseniális, a Cry Baby Cry pedig egyenes folytatása. A Revolution 9 minden idők egyik leghallgathatatlanabb felvétele (dalnak nem nevezném). Ezt mindig elléptetem, ha önszántamból hallgatom ezt az albumot. Most sajna nem tehetem, de majd nem koncentrálok rá. :D (Mellesleg egy pont mínusz ezért a teljesítményért. És már csak ezért sem kaphatnék soha pedálember achievementet ennél a lemeznél. :D) A Good Night filmbe illő, ugyanakkor sablonos lezárás. Nem lehet elvitatni az érékeit, de 8 pontnál többet hiba lenne odaítélni neki.

A- (8)

Proud Owner Achievement

Lepa

Következzék a top 10! Amúgy nekem egy olyan album, amin rajta van az Ob-La-Di, Ob-La-Da, nem lehet jobb, mint az Abbey Road. De azért itt is bőven vannak gyöngyszemek. Az első lemezről: Dear Prudence, Wild Honey Pie, While My Guitar Gently Weeps, Happiness Is a Warm Gun, I'm So Tired (ami nagy kedvencem, pedig relatíve kevéssé ismert számuk), Blackbird, Don't Pass Me By, Julia. A második lemezről: Mother Nature's Son, ...Me and My Monkey, Helter Skelter, Revolution 1. Van jó pár szám ezen az albumon, amint hallatszik, mennyire nem vették komolyan magukat és a zenét a srácok, ilyen a Honey Pie például. Ez alapjában véve szimpatikus, de a feloszlás fenyegető közelségét is jelzi. Az első lemez majdnem egészében tökéletes volt, a második (főleg a Revolution 9 ámokfutása) kicsit lehúzza, de még így is majdnem csúcskategória.

A (9)

Proud Owner Achievement

Lepa

Valami nem stimmel a könyvben: a Sunrise c. album 1999-es, a listán viszont 1976-tal van feltüntetve, ami a The Sun Sessions megjelenési éve. Kivételesen a rövidebbet hallgatjuk – ez is ugyanúgy gyűjtemény, méghozzá Elvis korai, Sun Records-os korszakából. Én ezeket a számait szeretem a legjobban. Ilyen mennyiségben azért kicsit összefolynak, de amit kiemelnék, az a Baby, Let's Play House és a híres Mystery Train. Rajta van persze a klasszikus Blue Moon is; nekem a Just Because-hoz hasonló, pörgős rockabilly-számok jobban bejönnek. Mivel ez is válogatás, csak hetest kap.

B+ (7)

Elvis Presley Little Expert Achievement

Dönci

A That's All Right country, ami meglep, mert Elvistől nem sok ilyet hallottunk korábban. A Blue Moon of Kentucky is az. És igazából mindkettő tetszett. Nem tudom, azért-e, mert most eltalált ez a hangulat, vagy ezek tényleg jó számok. De mindegy is. :) Jé, az I Don't Care If the Sun Don't Shine-ban nem is öblös a hangja Elvisnek, inkább nyávogós. A Just Because mutat előre a rock 'n' roll felé, a többi inkább country marad. Nem volt rossz lemez egyébként. Ér egy korrekt hatost.

B (6)

Elvis Presley Little Expert Achivement

Dönci

A So What eléggé jó ritmusú kis jazz. Nagyon tetszik, ahogy elfolyik. Aztán a Freddie Freeloader ott folytatja, ahol a So What véget ért. A többi is rendben volt, de nem sok különbséget tudtam tenni a dalok között. Az instrumentális zenével ez a baj, nem mindig érzékeli az ember a végét. És arról se vagyok meggyőzve, hogy ez popzene. De hét pontot megszavazok neki.

B+ (7)

Miles Davis Little Expert Achivement; Virgin Listener Achivement

Lepa

Nagyon előkelő helyezés ez egy jazzalbumnak. Ráadásul a legrégebbi album a top 20-ban, az 50-es évek amúgy se sűrűn fordulnak elő „errefelé". Ezt a fajta jazz nekem olyan, hogy a háttérben a végtelenségig szólhat, de annyira nem tudok rá odafigyelni. Elfolydogál, elhömpölyög a háttérben. Egy füstös bárban is inkább beszélgetnék mellette, minthogy figyeljem a zenészeket. Amúgy nagyon kellemes persze, de ma már sok ilyen létezik. Lehet, hogy a jazzrajongók szemében ez szentségtörés, de nekem ez hetes. Lehet, hogy tíz év múlva majd belezúgok. (Virgint adni nem merek magamnak a sok ismerősnek hangzó dallamrészlet miatt.)

B+ (7)

Miles Davis Little Expert Achivement

Lepa

A Sunday Morning nagyon szép kezdés, és nem is rosszul folytatódik a lemez. Lou Reed nem volt egy világmegváltó énekes, mégis jól összeállnak zeneileg ezek a számok. A lágy Femme Fatale is híres. Amúgy Nico hangja se kiemelkedő, és vicces a német akcentusa. A Venus in Furs címűt nem ismertem, pedig eddig az a legkirályosabb. Jó benne a keltás hegedűszólam, ami végigkíséri. Hmm, utána se találok egy rossz számot se. A Heroin tetejébe még híres is. Az utolsó két szám nekem már nem azt a szintet hozza, kicsit fáraszt – ennek ellenére is stabil kilences az album.

A (9)

Dönci

A Sunday Morning nagy sláger, még én is ismerem. Lou hangja tök jó (annak ellenére, hogy nem tud énekelni). Az elhalkulásért kár. Az I'm Waiting for the Man is világsláger, a Femme Fatale-ban Nico hangja meg kellemesen andalító. A Venus in Furs hegedűje nagyszerű. Eléggé hangulatos darab ez is – kellőképpen feszült. A Run, Run, Run is híres darab, és vicces a szóló benne. A Heroin is zseniális (és híres darab). A There She Goes Again megint csak ismert és jó, az I'll Be Your Mirrort meg nem ismertem, de tetszett. A zárlat őrülete is bejön, bár kétségkívül hangulat kell hozzá. Eléggé előremutatónak érzem, hogy adjak neki egy nyolcast.

A- (8)

Dönci

Jó érzés a szülinapomat* a világ egyik legjobb lemezével ünnepelni. :) A Come Together tökéletes nyitány. Szuggesztív, fülbemászó, ritmusos. Kiváló sláger. A Something talán a legszebb ballada a zenekar történetében, és George egyik legerősebb szerzeménye. A Maxwell's Silver Hammert meg teljes egészében McCartney játszotta fel, mert a többiek nem láttak fantáziát benne. Ahhoz képest erős darab. Még az elröhögés is derék az énekben. :) Az Oh! Darling bluesa klasszikus, mégis modernnek hat. A vokálharmónia sokat dob rajta. Az Octopus's Garden az egyik kedvenc Ringo által felénekelt szerzeményem. Főleg mert milyen szövege van már? Tökéletes gyerekdal amúgy. :) Az I Want You minimalista szövegű őrülete egészen kiváló. Lennon egyik csúcsteljesítménye (ami azért sokat elmond). A Here Comes the Sun is nagyon édes, a Because pedig gyönyörű (inkább mégis ez a legszebb ballada a zenekar történetében). A legjobb énekharmóniák ebben a dalukban bukkannak elő. Annyira jól kiegészítik egymást, hogy ihaj. Az Abbey Road Medleyként is emlegetett hétszámos egybefonódás a B oldalon csodálatos. Nagyon jól építkeznek a reprízekből. Az meg már csak bónusz, hogy a The End volt az utolsó rögzített darab a zenekar történetében. A Her Majesty kicsit semmilyen a végén, de mindenképp 10 pontos ez a produkció.

A+ (10)

Proud Owner Achievement; Similar Taste Achievement

Lepa

Nekem a fiúktól mindenképpen ez a kedvenc albumom, de amúgy se kérdéses, hogy top 10-es a világon. Zseniális szám nyitja (Come Together). Akik nem ismerik mélységében az albumot, horribile dictu a Bitlisz munkásságát, azoknak az alábbi számokat ajánlanám még: Something, Oh! Darling, I Want You, Here Comes the Sun, továbbá személyes kedvencemet, a You Never Give Me Your Money-t (de a B oldal összeolvadó számai végig csodálatosak). De nem érdemes szemezgetni belőle, hallgassa mindenki egyben.

A+ (10)

Proud Owner Achievement; Similar Taste Achievement

* Nyilván a hallgatás dátuma esett a születésnapomra.

Lepa

A nyitó Foxy Lady egyből híres és jó is. Amúgy vitathatatlan Hendrix hatása a Red Hot Chili Peppersre zeneileg is, de még az énekhang is hasonló. A Manic Depression tartja a szintet. Ami még bejön: Can You See Me, Love or Confusion, May This Be Love (ez egy kicsit szolidabb, kevésbé elszállós, mint az előtte lévő számok), Fire. Utána egy majd' 7 perces durvulás jön, de az se rossz, élvezet hallgatni. A két utolsó csak levezetés, de a jóféléből. Ezen a lemezen se volt rossz szám, és ezúttal a pszichedelikussága se zavart. (Megjegyzés: ebből az albumból is van három verzió, amerikai, brit és összesített; ha jól látom, mi a Hey Joe nélküli, azaz a brit verziót hallgattuk. Állítólag az az eredeti.)

A (9)

The Jimi Hendrix Experience Little Expert Achievement

Dönci

A Foxy Lady nagyon híres darab, ráadásul eléggé jó is. :) A Manic Depression őrülete eléggé ügyes, a Red House viszont annyira nem jött be. A Fire is eléggé hangulatos, a köztesek viszont csak úgy elmúltak. A 3rd Stone From the Sun elég kellemes kis gitárnyüstölés. A címadó elég jól nyit a lemez utolsó darabjaként. Kap egy hetest összesítésben, mert azért hallottunk már sok jobbat ezen a listán.

B+ (7)

The Jimi Hendrix Experience Little Expert Achievement