Dönci

A Tangled up in Blue nagyon bejön. Klasszikus country, de mégis valami olyan egyedi íze van, ami miatt a verzék és a refrének váltakozása megragad teljesen. A Simple Twist of Fate is elég ügyes volt. A spanyolos nyitány a You're a Big Girl Now elején meg egészen fülbemászó. Az Idiot Wind sem unalmas a hossza ellenére, és nagyon jó a szájharmonika megjelenése. A Lily, Rosemary and the Jack of Cards viszont annyira sablonos, hogy már zavar. A Shelter from the Strom jó volt, és a vége se rossz, de nem érzem iránymutatónak, se különösebben erősnek ezt a lemezt.

B (6)

Lepa

Bob mester sokadik albuma a listán, de még mindig nem az utolsó. Ez nincs meg otthon, de mindenképp beszerzem. A Tangled Up in Blue király nyitás. A Simple Twist of Fate se rosszabb. Viszont azért hangulat kell ezekhez a viszonylag lassú és hosszú dalokhoz. Szerintem a mai fiatalok nagy része nem értené, mit lehet ezen kajálni. Utána se jönnek rossz dalok. Elég egységes a lemez, bár kritikusai akár egysíkúnak is nevezhetnék. De nekem a hangulat viszi az egészet, pl. az Idiot Windben is rengeteg érzelem és energia van a szolid hangszerelés ellenére. A Lily, Rosemary and the Jack of Hearts kicsit countrysabb és pörgősebb a többinél. Aranyos kis nóta. Az If You See Her, Say Hello viszont sokkal jobb. Sugárzik belőle az érzelem (amúgy asszem, gyakorlatilag az egész album szakítós számokból áll). A vége sem hagy alább. Rossz szám nem is volt a lemezen, csak nem érzem korszakalkotónak.

A (9)

Lepa

A világ leghíresebb A oldal 1. száma talán ezen az albumon van. Aztán jó pár számig nem ad alább a szintből, bár ma már nehéz elvonatkoztatni a kulturális lenyomatától (azaz kultuszától). De tény, hogy zeneileg, hangulatilag is elemi erővel támad ez a lemez. A Drain You környékétől kezdve viszont nekem beunalmasodik az album (az említett szám fő akkordmenete hasonlít a Smells Like-ra amúgy). Ugyanazt érzem, mint mindig, amikor meghallgatom ezt a lemezt: a második fele nem tartja a szintet, ugyanakkor nehéz is lenne, az első 7 mind kegyetlen nagy klasszikus. Emiatt 10-es, de zeneileg csak 9 lenne.

A+ (10)

Nirvana Little Expert Achievement

Dönci

Ha meg kéne mondani, melyik volt a '90-es évek legfontosabb dala, azt mondanám, a Smells Like Teen Spirit. Nem a legjobb dal, nem a legjobb Nirvana-dal (ezen a lemezen se a legjobb dal szerintem), de kétséget kizáróan korszakalkotó. És valószínűleg ez a '90-es évek legfontosabb lemeze. Nem mellesleg az egyik leghíresebb gitárriff is ebből a dalból való. Ennyit elöljáróban. :D Az In Bloom óriási darab, és nagyon király videója van. :) A Come as You Are megint csak benne lehet a 100 leghíresebb riffben. És óriási szövege van szerintem. És legendás a rosszul belépő „memoria” vokál. A Breed lendülete óriási, a Lithium szövege pedig elképesztő. Az egész lemez tele van amúgy frusztrációval és dühvel, ugyanakkor olyan dallamok jönnek elő a félrehangolt gitárokból, hogy csak na. Ilyen üvöltésekre pedig azóta sem volt senki képes, mint Kurt. A Pollyban a „hurt yourslef” úgy hangzik, mint a „Kurt yourself”, ami elég vicces. A Territorial Pissing őrülete is csoda, a Drain You pedig minden idők 10 legjobb Nirvana-dalának egyike. Lehet, hogy Top 5-ös is. A Lounge Act viszont talán a kedvencem erről az albumról. A Stay Away végén a „God is gay” sor jelzője valószínűleg homoszexuális, semmint vidám értelemben használt. Az On a Plain ritmusa és refrénje csodálatos. A Something in the Way kiváló zárlata az albumnak. Az Endless Nameless bónuszát sosem tekintettem a tényleges lezárásnak (és szerintem eddig nem hallgattam meg ötnél többször életemben). Pedig amúgy hangulatos az is. Erre a lemezre hallgatás nélkül is 10-est adtam volna, hát még így.

A+ (10)

Proud Owner Achievement; Nirvana Little Expert Achievement

Dönci

Na, halljuk a Rolling Stone szerinti legjobb Springsteen-lemezt. Több már nem lesz ezen a listán. A Thunder Road zongorájára nagyon jól ráépül a zenekar később, amikor kinyílik a dal. Eléggé tetszik a kezdés. A Tenth Avenue Freeze-Out is nagyon bejön a fúvósokkal és a néha Bruce számára túl magas hangokkal. Pont jók az elcsuklások. Fú, a Night is zseniális, nagyon jó lüktetése van. A Backstreets ismerős, és tetszik is. A hossza ellenére egyáltalán nem unalmas. A címadó eléggé ügyes darab szintén. Nagyon fülbemászó. A She's the One és a Meeting Across the River nem annyira ütnek, közepesek csak. A záró Jungleland is csak erős közepes – főleg az utolsó 4 perc miatt (ott már-már a Meat Loaf-féle rockoperába megyünk át). Kár a lemez végéért, ugyanakkor mindenképp és egy nyolcast.

A- (8)

Lepa

A nyolcadik albuma a listán, több nem lesz. Szép teljesítmény. A Thunder Road némely pillanatában tetszik, némelyikben nem. A negyedik Backstreets tűnik a lemez addigi csúcsának, addig elszelelt az album. Utána a címadó még magasabbra teszi a csúcspontot. Tök jók lennének ezek a számok, de nekem a hangszerelés mindig elrontja kicsit BS dalait: csilingelő harangocskák vannak benne, meg puffogó hangot ad a pergődob (természetesen az elvárt pattogó helyett). A She's the One folytatja a grandiózusságot, az utolsó előtti szám viszont kicsi pihenőt hoz, ami nem rossz. A záró, kilencperces Jungleland szolidan kezd, aztán beerősödik. Jó volt, meg minden, de Springsteen dalai se értintik meg a lelkemet valamiért (minden kedves olvasómnak ajánlanám viszont Frank Turner Born to Run-feldolgozását, az üt).

B+ (7)

Lepa

Te jó ég, már nem is emlékeztem, hogy volt már egy album Vantől, pedig nem volt olyan régen… Hát, nem gyakorolt rám nagy hatást ezek szerint. Amúgy ez jól kezd, a címadó egy hangulatos, dylanes folk-rock nóta. De azért hozzá is ad valamit a stílushoz. Hétpercessége ellenére nem unalmas egyáltalán. A második számban is megvan ez az elementáris erő, vadság, ami miatt nem lehet simán egy „akusztikus” jelzővel elintézni. Tetszik a Sweet Thing is. Hihetetlen, de a Cyprus Avenue-nél se unom még az albumot, pedig minden szám hasonló, leginkább az „akusztikus zúzás” kifejezéssel tudnám leírni. A legrövidebb The Way Young Lovers Do annyira nem tetszik most. A Madame George megint hosszú és jó. Az utolsó előtti számnál elkezdem unni az albumot. A vége dönti el, hogy 8 vagy 9 lesz az értékelés. Hm, micsoda jazzes fúvósok vannak ebben! Megkapja a jobbat, ma hangulatomnál talált.

A (9)

Virgin Listener Achievement

Dönci

A címadó tetszik – kicsit Stones, kicsit Dylan, viszont a fúvósok és a vonósok összjátéka gyönyörű. Fú, a Beside You reneszánsz hangzása mellett a szövegmondós ének nagyon jól áll a dalnak. A Cyprus Avenue viszont idegesítő és hosszú. A The Way Young Lovers Do azonban megint elég ügyes lett. A Madame George is rettenetesen unalmas. A Ballerina zenéje tetszik, de a szenvedős ének valahogy most nem jön be. A Slim Slow Slider aranyos a végén, de ennyi. Felemás volt ez is, olyan is lesz az értékelés majd.

B (6)

Virgin Listener Achievement

Dönci

A világ legnagyobb példányszámban elkelt lemeze, mégsem hallottam még egyben. Na majd most. A Wanna Be Startin' Somethin' elég jó kezdés – a basszus és a fúvósok összhatása működik nálam, pedig nem szoktam az ilyen típusú diszkót szeretni. A Baby Be Mine viszont nem olyan erős, ott ki is kapcsolt az agyam. De szerencsére nem is olyan hosszú. :) A The Girl Is Mine meg egyenesen szörnyű. Nyáltenger az egész. Még Paul McCartney sem segít rajta (nem is értem, miért gondolták, hogy jó szám lesz). A címadó viszont eléggé ügyes (Vincent Price hangja pedig minden pénzt megért). A Beat It is egészen kiváló riffelős diszkószám. Érdekes, hogy a lemez közepén tömörülnek a slágerek. A Billie Jean is azon dalok egyike, ami miatt nem érdemes megtanulni angolul, mert rájössz, hogy Billie egy nő. :D Egyébként tök vicces szövege van, és akkora diszkósláger, hogy ihaj. Tökéletes basszus, fantasztikus dobalap, a szintik is a jófélékből valók, a visongó ének pedig csak erősít a dalon. Kevés nagyobb 10-est írtak a zenetörténetben. A Human Nature viszont ismét rossz nyáladzás – annyira érződik, hogy csókolózós ballada akart lenni, hogy nagyon erőltetett lett. A P.Y.T. a közepén lévő gitáros-torzítós részig nem fog meg, az a pár másodperc viszont eléggé állat. Na, a mélypont egyértelműen a zárlat. Az a baj, hogy a szartól a rakétáig van minden ezen a lemezen, nehéz így osztályozni. Kap egy hatost a négy jó szám miatt.

B (6)

Michael Jackson Little Expert Achievement

Lepa

Annyira 80-as a szinti- (és dob)hangzás, hogy erre már biztos nem adok tízest. Pedig már a világ 20 legjobb albumánál járunk! A The Girl Is Mine-ban valaki más is énekel, de lusta vagyok utánanézni, hogy ki. Amúgy aranyos kis szám. Hát, nem tudom, utána sokáig semmi – nekem a címadó se annyira emelkedik ki. Az egyetlen talán a Billie Jean, amire felkapom a fejem, de szerintem csak azért, mert azt hallottam legtöbbször. Lehet, hogy műfajában meg a popzenében ez meghatározó lemez, meg jól énekel Jacko, de nekem sose jutna eszembe „feltenni”. Ennek megfelelő értékelést kap.

B- (5)

Michael Jackson Little Expert Achievement

Lepa

Az első két szám mintha teljesen ugyanaz lenne. Amúgy jó ez a zene, szeretem a régi rock&rollt. A Too Much Monkey Business király, a Roll Over Beethovent pedig később a gombafejű zenekar tette még híresebbé. A Havana Moon az első szám, ami nem ugyanarra a sablonra épül. Rosszabb is lett. :) A Rock and Roll Music is klasszikus. A Sweet Little Sixteen pedig megmutatja, honnan nyúlt a Beach Boys – tiszta Surfin' USA ez a szám, szinte rá lehet énekelni. Én amúgy annyira vagány tini voltam, hogy a Johnny B. Goode-ot is a Sex Pistols előadásában ismertem meg először. Utána is jó sok sláger jön, meg kevésbé ismert számok is. Összességében ez egy teljesen korrekt összegző válogatás a Berryt nem ismerőknek.

B+ (7)

Dönci

10 év munkásságát összegző válogatás az 1955–65. közötti időszakból. Nem sok 3 perc fölötti szerzemény lesz. :) A Thirty Days jobb, mint a nyitó Maybellene, pedig kb. ugyanaz a ritmus és akkordmenet. A Too Much Monkey Business nagyon hangulatos. A Havana Moon is bejön, mert az tök más, mint a többi. Nem sablonos egyáltalán. A Rock and Roll Music pedig a Backbeat c. film miatt jelent sokat nekem. Nem tudok vele objektív lenni. :) Azért 20 szám körül ezt is meg lehet unni... Sajnos utána tényleg hosszúnak érzem a lemezt. Még a rövid számok sem telnek elég gyorsan. Amúgy elhiszem, hogy nagy hatással volt a modern rockzenére Chuck munkássága. De ez a válogatás akkor is csak hetes lesz.

B+ (7)

Dönci

Az 1936 és 1937 között rögzített felvételek azért érthető, hogy válogatásként jelentek meg. Az ilyen lemezeknél megértem, hogy miért nem „teljes" albumok jöttek. A Kind Hearted Woman alternatív verziója jobban bejön valamiért. Tetszik ez a kis blues, amit gyakorlatilag egy gitárral művel. Ugyanolyan típusú minden dal, valamiért mégis jól esik (még) ez a monotonitás. Bár lehet, hogy 105 perc alatt megunom. Majd látjuk. :) Azért a 25. dalnál már vágynék valami másra. Az a szerencse, hogy (lemezrögzítési technikák miatt is) rövidek ezek a számok, 2:59 a leghosszabb ezen a két lemezen. Na, ez is lepörgött. Kap egy ötöst, mert hosszú, a többféle verziók pedig indokolatlanok (ráadásul a full virgint is buktam miattuk). Ugyanakkor tény, hogy tök jó, hogy ilyen muzsika már az 1930-as években volt.

B- (5)

Lepa

Két CD-n a teljes életmű: akárcsak valami hardcore-zenekar. Sajnos egymás után kétszer jön egy csomó szám (két különböző változatban). Ez nagyon ősblues (30-as évek közepe!), az ilyet szeretem, de csak kis mennyiségben élvezetes, mert minden dal olyan, mintha már hallottam volna. És vicces, hogy majd' minden számcím blues-ra végződik. Egyébként ez a srác is a 27-es klub tagja: 1911-től 1938-ig élt. Biztos ráraknám ezt az antológiát minden idők legfontosabb lemezeinek listájára (magasan a legrégebbi zene a listánkon, meg az Anthology of American Folk Music album számai), de a legjobbakéra azért nem.

B+ (7)

Lepa

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy Lennon szólóműveiből bármi is felkerül a toplistára, pláne ilyen magas helyre. Amúgy nem ismertem ezt az albumot, szóval előítéletes vagyok. A Mother amúgy híres száma, és nem annyira rossz. A Hold On nem annyira bika, az I Found Out már tökösebb. „A munkásosztály hőse" meg tán a leghíresebb száma az Imagine után, de nekem uncsi (a szövege nyilván ütött akkoriban). Utána az Isolation király, tetszik. A lemez mélypontja a nagyon gagyi Love. A Well Well Welltől se dobok hátast, sőt. A God szövege eléggé szókimondóan vallja meg Lennon ars poeticáját. A legviccesebb sora az „I don't believe in Zimmermann" (azaz Dylan). Nem, a legviccesebb sora az „I don't believe in Beatles". Szörnyű, ahogy utána folytatja (magamban és Yokóban hiszek). Az egész album sok helyütt személyes, nem annyira univerzális, és zeneileg nem mutat semmi különlegeset. Nekem gyenge hetes.

B+ (7)

Dönci

A Mother kellemesen monoton. Jó az egyszerű basszus és zongora. A Hold On hamar elszelelt, az I Found Out viszont nem annyira erős. A Working Class Heróban meg elhangzik a „fuck" szó. Elég ritka volt ez 1970 körül. Nem mellesleg igencsak hangulatos és király darab. Az Isolation és a Remember is eléggé ügyes volt. Volt húzása rendesen. A Well, Well, Well torzítása tetszik, és kellőképp ritmusos. Az üvöltés is állat. Van húzása. A Look at Me is hangulatos. A God mindent megtagadása is elég híres, és valószínűleg direkt nem teszi ki a névelőt a The Beatles elé, mert McCartneyt legendásan idegesítette, hogy Yoko is csak azt mondta, „Beatles". A My Mommy's Dead is eléggé beteg a végén. A jó értelemben. Nem hallgatnám sokszor ezt a lemezt, viszont kétségkívül elég erős hangulat uralta végig. Szerintem 8 pontot simán hoz.

A- (8)

Dönci

A Too High hangulatos darab, eddig az ismeretlen Wonder-dalok közül talán a legjobb. A Visions viszont totál nyál. A Living for the City közepén meg nem értem a városzajokat. Mármint, hogy miért kellettek. A Higher Ground jó szám (bár a Red Hot Chili Peppers feldolgozásában ismertem meg először). Fú, az All in Love Is Fair is mennyire nyálas már! A Don't You Worry 'bout a Thing viszont megvesz a karibi ritmusokkal. És az utolsó is tetszik (ami meglepő számomra is). Kap egy ötöst a vége miatt, feltornázta magát négyesről.

B- (5)

Lepa

Szerintem 1971–73-fétise volt a lista összeállítóinak. Biztos van erre a betegségre is egy görög szó. Amúgy igényesen kezd az album. Van rajta tipikus jazzes-soulos nóta, táncolható darab és ballada is. De elég hamar csak a háttérben szól. A Don't You Worry 'bout a Thing viszont nagyon bejön a vége felé. Addigra viszont az album nagy része már eltelt. Az utolsó szám elmegy. Kevéssé tudtam figyelni, de háttérzeneként tudnám szeretni.

B (6)

Lepa

Ezek a zenék tényleg jobban működnek élőben, mint stúdiófelvételen. Hallatszik, hogy a közönség is meg van őrülve. Durva hangok jönnek ki Brown száján (pl. az I Don't Mindban). Elszelel az album, nem érzem hosszúnak, és akkoriban ez nagy bulizene lehetett, de azért továbbra sem érzem a magaménak.

B+ (7)

James Brown Little Expert Achievement

Dönci

Jó rövid dalokkal nyit, mire felkapnám a fejem, már négy szám el is telt. Sajnos mély nyomot nem hagyott egyik sem. A Lost Someone nem jó annyira, hogy bő 10 percre elnyújtsák. Egyébként hihetetlen, hogy minden sor végén női sikolyoktól hangos a közönség. A sok számból összegyúrt Medley is rövidebb, mint a Lost Someone. :D Nem tudom, valahogy nem érzem a jedierőt ebben a koncertben. Furcsa, hogy semmi nem volt ismerős ezekből a dalokból. Ez is csak ötös lesz, sajna.

B- (5)

James Brown Little Expert Achievement; Virgin Listener Achievement