Dönci

Nem nagyon tudom hova tenni ezt a zenét. A Second Hand News semmilyen kezdés, a Dreams pedig hasonlóképp érdektelen folyatás. Nem zavar, de nem is igényel odafigyelést. A Go Your Own Way kellőképpen slágeres – és ez a legtöbb, ami elmondható róla. Ez megint egy olyan lemez, aminél nem értem, hogy került egyáltalán erre az 500-as listára, nemhogy a top 30-ba. Vagy tényleg felfoghatatlan, vagy velem (és az ízlésemmel) van valami baj. A Gold Dust Woman jó a végén, de 5 pontnál többet sajnos nem érdemel így sem.

B- (5)

Lepa

Aranyos számmal kezd, táncolható popnóta. A Dreams már lassabb, szétfolyósabb. Amúgy szép a női énekhang, de ennyi a pozitívuma. Utána megint egy vidámabb, kicsit népies hangulatú (értsd: keltás-folkos) dal jön, csak az énekszólama poposabb. A Don't Stop meg diszkószerű: eddig nagyon vegyes az album. Aztán egy szörnyen nyálas szöveggel kezdődő pop-rock nóta jön (Go Your Own Way). Ó, ezt ismerem is! A Songbirdnek viszont már nem a szövege nyálas, hanem a dallama. A lemez második fele elszelel: nem zavar, de nem is fog meg. Kiemelkedő pillanatok azért voltak szép számmal.

B+ (7)

Lepa

Annak ellenére, hogy közismert U2-utáló vagyok, az első számot kifejezetten komálom (ebből látszik, hogy nem vagyok elfogult). Na nézzük, mit tartogatnak még ezek a pernahajderek! :) A második nem rossz, a With Or Without You viszont szörnyen nyálas, idegesítő mértékben ráadásul. A Bullet the Blue Sky csak arra elég, hogy az előzőt kiheverjem. A Running... már jobb, egy csendes kis popballada. Fú, de unom a lemez második felét! A záró Mothers of the Disappeared csendessége és lazasága tetszik, de már nem menti meg. Ma nagyon nem feküdt nekem ez az album.

B (6)

U2 Medium Expert Achievement

Dönci

A Where the Streets Have No Name gitárjai és felvezetése nagyon erősek – csakúgy, mint a dal is. Ráadásul a háztetőn zenélős tisztelgés a videóban elég jól sikerült. Az I Still Haven't Found What I'm Looking For is örök érvényű darab (függetlenül attól, hogy az előadónak eléggé bejött az élet, de nyilván senki nem gondolja, hogy pl. Lukács Laci még mindig nem tudja, mitől legyen jókedve). A With or Without You is simán 10 pontot ér. A Bullet the Blue Sky basszusa és szuggesztivitása meg szintén varázslatos. Mesternégyes az eleje. A Running to Stand Still nyugalma pont jókor jön. A Red Hill Mining Town is eléggé monoton, mégis valamiért nagyon bejön – valószínűleg ezt hívják varázslatnak. Az In God's Country is tökéletes darab. Hihetetlen, hogy The Edge milyeneket gitározik ezen az albumon (is). A One Tree Hill is nagyon hangulatos. Az Exit borongóssága és őrülete is jókor érkezik a lemez vége felé. Nagyon király darab az is. A Mothers of the Disappeared is fincsi a végén. Kap egy erős kilencest ma ez az album.

A (9)

U2 Real Expert Achievement; Proud Owner Achievement

Dönci

Ez a citeraszerű hangzás a Baba O'Riley elején nagyon király, utána viszont a nyolcvanas évek hajmetál zenekarainak előfutárát hallom a dalban, a végén a hegedű meg ír beütést ad a számnak. Hát, ez egy egészen furcsa felvétel, de inkább csak egy közepesre becsülném. Az utána lévő két szám elmúlik, de a My Wife megint tetszik. A Goin' Mobile nem rossz, és vicces, hogy McCartney-szerű énekhang tűnik elő néhol. A Behind Blue Eyes nagyon jó szám – van egy verzió Suzanne Vegától, azt hallottam élőben is annak idején. Az is működött, csak ezek a váltások maradtak ki (sajnos). Valamiért nem érzem annyira erősnek ezt az albumot.

B (6)

Lepa

Jó kis számmal kezd, a Baba O'Riley híres nótájuk. A második „hátteresebb”, a Love Ain't For Keepin' megint nagy sláger. A The Song Is Over nagyon tetszik, ahogy a Getting in Tune is. A Behind Blue Eyes-ról tiniként (ahogy a fél világ) azt hittem, hogy egy Limp Bizkit-szám. Aztán megvilágosodtam. Egyébként elfogulatlanság nélkül is ez a jobb verzió. A Won't Get Fooled Again is jó. Mostanában a 9-est adó korszakomat élem, legyen az is az.

A (9)

Pedálgyerek Achievement (Love Ain't For Keepin'; My Wife; The Song Is Over; Getting In Tune; Goin' Mobile; Behind Blue Eyes)

Lepa

„Nem érdekel, mit mondanak a szomszédok, / Minden egyes nap szeretni foglak” – ennyi marad meg az első számból. Amúgy jó zeneileg, és a második se marad alább a lágyabb gitárhangzás ellenére. Az énekhang most valamiért bejön, pedig nem mindig szokott. A You Shook Me a hagyományosabb bluestémákat és az elengedhetetlen szájharmonikát hozza, rendben van teljesen, de nekem nem annyira vág az ízlésembe. A gitárszóló azért jó. A Dazed and Confused végén a nyögések nem rosszak, és utána az orgonaintró is tetszik a Your Time...-ban. Az (egyébként instrumentális) Black Mountain Side csodálatos. A Communication Breakdown gitárriffje meg híres. A legtöbb számban (pl. I Can't Quit You Baby) érződnek a blues alapok, csak meg vannak bolondítva az extravagáns énekkel, meg sokkal kidolgozottabb, a későbbi metált megelőlegező szólókkal. És mindegyik szám hoz valami újat, ami miatt elsőre megmarad. A zárás se rontja el az albumot. Ambiciózus alkotás.

A (9)

Led Zeppelin Medium Expert Achievement

Dönci

A Good Times, Bad Times riffje nagyon megkapó, és tök jó, hogy ilyen countryjellege is van. Az énekhang meg nagyon illik hozzá. Az elhalkulásért kár a végén. A Babe, I'm Gonna Leave You elég jól kezd az akusztikus gitárral, aztán a beindulós része se okoz csalódást. Szép harmóniákkal ügyeskednek. A You Shook Me bluesa viszont nem annyira bika (csak közepesen jó). A Dazed and Confused olyan, mint a címe sugallja, ugyanakkor kellőképpen hangulatos. A Your Time Is Gonna Come nem annyira jó, utána viszont a Black Mountain Side tetszik. Az ezt követő számok azonban csak úgy elmúlnak – mennek a szólók, hallatszik az ének, de igazából már nem köt le. Kár érte, mert elég jó felütése volt.

B+ (7)

Led Zeppelin Medium Expert Achievement; Virgin Listener Achievement

Dönci

Az előző lemeze annyira nem jött be, de az All I Want határozottan tetszik az album elején. A My Old Man viszont szörnyen nyálas. Az utána lévő két szám sem köt le (a Carey kórusára felkapom a fejem, de aztán alábbhagy az érdeklődés). Hm, a végére a Carey visszaszerez magának, a címadó viszont megint elveszít. A California azért hangulatos, de az sem jobb hat pontnál. A River elejére azt hittem, hogy a Jingle Bells lesz – de mivel karácsonyi ének, nyilván nem véletlen. Olyan nagyon sok pozitívumot nem tudok elmondani erről a lemezről. 5 pont.

B- (5)

Lepa

Juhé, kezdődik a top 30! Vicces, amikor egy adott számcímmel létezik két teljesen különböző dal: az All I Wantról nekem mindig az Offspring-szám jut az eszembe, de ez se rossz. Amúgy Regina Spektor sokat tanulhatot Joni Mitchelltől, hasonlóképp ugranak fel a mélyekről a hirtelen jövő magas hangokra. A második My Old Manről még inkább RS jut eszembe (nem a rólingsztónz). De Nick Drake is beugrik – ez a női változata. Csendes, nyugis, akusztikus énekes-dalszerző. A Carey kicsit vidámabb, gyorsabb szám – tetszik az is. A címadó erős közepes, a California viszont királyos. A River kezdése tiszta Jingle Bells (nem véletlenül, a szövege is karácsonyos). Nem rossz átértelmezés. Sőt, nemcsak nem rossz, ez gyönyörű szám! Az utolsó annyira nem fog meg, de végighallgatom még egyszer a lemezt. Első benyomásom egy tip-top 9-es.

A (9)

Pedálember Achievement

Lepa

Ez is a „még nincs meg, de egyszer beszerzem” kategóriába esik nálam. Egyből mesterhármassal nyit. A Bob Dylans's 115th Dream elején az elröhögés azért vicces. Ma már ilyeneket nem hagynak rajta albumokon, minden annyira steril. Ez amúgy tipikusan az a maratoni szám, ami monoton, de mégse unod meg, akármeddig el lehet hallgatni a kántálós énekét. Utána viszont az egyik legszebb Dylan-szám jön, a Mr. Tambourine Man. Azt is akármeddig lehetne hallgatni. Az It's Alright, Ma is jó a vége felé. És bár a záró It's All Over Now, Baby Blue is nagyon királyos, azért volt pár közepesebb szám is ezen az egész hosszú albumon, így „csak” kilences.

A (9)

Dönci

Sűrűsödnek a Dylan-lemezek is a listán. Kíváncsi vagyok, ez mennyire jön majd be nekem. A Subterranean Homesick Blues híres sláger, híres videóklippel. A She Belongs to Me tetszetős country, meg Dylan azért sokszor érzi, mikor kell a szájharmonika. Bár kár az elhalkulásokért. A Maggie's Farm is nagyon híres (és tök jó szövegű) darab. A Love Minus Zero is kellemes volt, az Outlaw Blues meg kellőképpen hangulatos. Érdekes az egy gyors, egy lassú felhozatal. A Bob Dylan's 115th Dream elröhögése zseniális. :) Amúgy a szám is tökre megragad. A Mr. Tambourine Man is nagyon fülbemászó darab, szép ballada a drogozásról. Az It's All Over Now is nagyon híres (legalábbis azt is ismerem). Igazából nem volt nagyon kivetnivaló darab. Örülök, hogy meghallgattam ezt a lemezt, kap is egy nyolcast.

A- (8)

Dönci

A Gimme Shelter híres szám, a címét ismerem régóta. De az intro alapján valószínűleg nem hallottam, vagy nem hagyott mély nyomot bennem, mert nem ismerős. A Love in Vain balladája például sokkal jobban is tetszik. Főleg a kis citerával (vagy mivel) a közepén. A Country Honk elmegy, de különösebben nem indulok be rá. Bár Janicsák Istvánnak biztos sokat jelentett. :) A címadó countryja se olyan előremutató szerintem. De ettől függetlenül nem zavar a háttérben. Utána is egyik olyan, mint a másik egészen a Monkey Manig, az eléggé frankó kis blues. A You Can't Always Get What You Want viszont akkora 10-es a végén, amekkora kevés van. Örökérvényű darab, ráadásul rendkívül jó a gospelkórus benne. A szövege is egészen kiváló. Bármikor, bármeddig elhallgatható. Éppen ezért kap egy nagyon izmos hetest a lemez.

B+ (7)

Lepa

Híres számmal nyit, ugyanakkor a Love in Vain, ami utána jön, szerintem jobb – pedig azt nem is ismertem. A Country Honk tényleg county – és jó. Utána is csupa jók jönnek, ma valahogy bejön ez a hangulat. Kellően laza, természetesnek és örömzenének hat. A Mindight Rambler talán el van nyújtva egy kicsit – az az első, ami nem annyira tetszik. A You Got the Silver meg tiszta Bob Dylan nemcsak stílusra, de még az énekhangját is utánozzák (amennyire ez lehetséges). A You Can't Always Get What You Want elején a kórusének nagyon durva, teljes kontrasztban van az addigiakkal. Jó poén. Nagyon kellemes zárás ez a 7 perc. Az eddigi legjobb RS-albummal találkoztunk ma (nem gondoltam volna, hogy bármelyikre is adok 9-est).

A (9)

Pedálember Achievement

Lepa

Néha nem tudom eldönteni, hogy ez az album csak egy hatalmas nagy parasztvakítás, vagy tényleg minden idők legzseniálisabb albuma. Persze legtöbbször az utóbbi következtetésre jutok. Annyira primitív, hogy az már jó. És itt még a szövegek is csak 4-5 sorosak voltak. Persze van benne valami megfogalmazhatatlan erő és lélek, amit a legtöbben ki is éreznek belőle. Egy zenélni nem tudó, de lelkes zenekar első próbálkozása, hogy megmentse a rakendrollt – sikerült. Az a jó, hogy mindig más a kedvenc számom rajta – most épp a Judy is a Punk, de a Beat on the Bratet is például régen nem szerettem a túlzott egyszerűsége miatt még ezen a lemezen is (ami nagy szó), de aztán rájöttem, mennyire frankó. Száz szónak is egy a vége: toplemez.

A+ (10)

Proud Owner Achievement

Dönci

A „hey, ho, let's go” talán az egész mozgalom jelmondatává vált. Már ezért megérte ezt a lemezt megcsinálni. Az ösztönös minimalitás, a képzetlenség varázsa és a lendület magával ragadja az embert. A Beat on the Brat megint zseniális, csakúgy, mint a Judy Is a Punk. Az I Wanna Be Your Boyfriend az egyik nagy kedvencem az életműből. A Now I Wanna Sniff Some Glue is fergeteges, nagyon szeretem azt is. De igazából eddig tökéletes ez a lemez. A Havanna Affair is kiváló, de azok is, amiket nem emeltem ki cím szerint. Gyakorlatilag csak klasszikus darabok vannak ezen az albumon. Meg is kapja a 10 pontot.

A+ (10)

Dönci

A Tears of Rage elég jó kezdés, nem annyira sabloncountry. A többi viszont nem annyira jön be, a We Can Talk meg idegesít is. Fú, a Chest Fever eleje nagyon idegesítő, már-már káros a fülre. Azt a szintiszólót is betiltanám benne. Az utolsó három szám egészen jó a többihez képest, de így is csak öt pontot érdemelnek.

B- (5)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Bármennyire is plusz ponttal indul a The Band, mert Bob Dylan kísérőzenekara voltak, de sajnos ez nem jön be az első pár szám alapján. A Caledonia Mission az első szám, ami valamilyen szinten tetszik, pedig az már a 4. track. Ó, a The Weight címűt ismerem, sőt, szerintem mindenki, elég híres nóta country létére. A Chest Fever orgonaszólója kicsit a Doorsra emlékeztet. A záró I Shall Be Released egy híres Dylan-szám, mások is feldolgozták. Mit mondjak? Ez biztos nem a legjobb verzió, szörnyen nyivákolós az ének. Nálam ez a banda megbukott.

B- (5)

Lepa

Ez az első DB-album, amit már úgy hallgatunk, hogy meghalt. A nyitás laza, szolid, fokozatosan építkezik egyszemélyes számból egyre monumentálisabb szerzeménnyé. Csodás. Jók jönnek utána is, a Moonage Daydreambe se lehet belekötni. A Starman meg híres sláger, jó is. Érdekes amúgy, hogy szerintem Bowie énekhangja sose volt még csak átlag feletti se – és ennek ellenére mekkora kulturális lenyomatot hagyott a számaival a világban. A Lady Stardust legalább ugyanakkora sláger (kellene, hogy legyen). És a Star is – jó sok számcímben szerepel a „star” szó, nyilván nem véletlenül: a glam rock lételeme a csillogás (vagy csillagás?). A Ziggy Stardust is megfog már a kezdetétől fogva. A Suffragette City is híres, de hát az egész album az. Ez egy táncolósabb, pörgősebb nóta a többinél. A záró szám se rontja le az összképet. Kellemes levezetés, de nem csak adalék a végére.

A+ (10)

Similar Taste Achievement

Dönci

Ez az album is előkelő helyet foglalhatna el a világ leghosszabb című lemezei listán. Kevés dal nem sláger ezen a korongon. A Five Years mindjárt megadja az alaphangot, szép ívű, csodálatos nyitány, kellő mennyiségű őrülettel a végén. A Soul Love fúvósai teljesen megvesznek maguknak. A Moonage Daydream is 10 pontos darab. A Starman is egy (kisebb?) csoda. Az It Ain't Easy az első sablonosabb darab, de az is erős közepes. A Lady Stardust zseniális ballada, amelyet a Star őrülete nagyon jól követ – Elton John is büszke lehetne a zongoratéma egyszerűségére és hatásosságára. A Hang on to Yourself is jó kis rock 'n' roll, de nem kiemelkedő a többihez képest. A Ziggy Stardust az All the Young Dudes gitárriffjének újrahasznosításával viszont fergeteges. A Suffragette City pedig az egyik legzseniálisabb glamrock darab az univerzumban. A Rock 'n' Roll Suicide pedig tökéletes zárlat. Hát, azt hiszem, érdemel egy 10-est ma, de bármelyik napon laza 9-es.

A+ (10)

Similar Taste Achievement