Dönci

Az Is This Love nagyon tetszik, az eddigi leginkább kedvemre való Bob Marley-dal az ismeretlenek közül. A No Woman, No Crynál rájöttem, hogy ez válogatás. :) Az a dal élőben is működik, sőt, a stílusra jellemzően sokkal jobban. Ha ránéztem volna a megjelenési évre vagy a tracklistre, árulkodó lehetett volna. Egyébként elég jól összerakott válogatás. Ér egy erős hetest.

B+ (7)

Lepa

Válogatás, mi más lenne? Reggae-nél mondjuk annyira nem zavaró, nincsenek nagy különbségek a művész korszakai között. De mivel már több albummal szerepelt a listán, kicsit feleslegesnek tartom. Az jó húzás viszont, hogy a No Woman No Cry élő változatban került fel. Jó hosszú lett, de akármeddig el lehetne hallgatni. A Three Little Birdsöt is nagyon szeretem, és talán már leírtam, hogy mindig eszembe juttatja a Legenda vagyok c. filmet (aki látta, tudja miért). A Buffalo Soldier is nagy sláger, jól vannak összeválogatva a számok. A One Love dubos remixe se rossz. A Redemption Song pedig az egyik nagy kedvencem (és az műfajilag nem is reggae), de igazából Joe Strummer előadásában szeretem a legjobban. A Jamming meg jó zárás az album végén. Nem untam egyáltalán, de válogatás lévén nem adhatok ennél jobbat.

A- (8)

Lepa

Na, hát 3 számos albumra nem emlékszem a listáról, csak minimum négyszámosra. Mai füllel „tipikus” jazz, de 1965-ben (bő ötven éve!) ez nagy újdonság lehetett. Állítólag az egyik legfontosabb jazzlemez a világon. Kellemes meglepetés az első számban, hogy 6 perc után van egy kis ének is. Egész gyorsan eljutunk a harmadik számig. Az viszont tényleg maratoni – viszont jazz lévén nem nevezném unalmasnak, rengeteg témát vonultat fel. A zongoraszóló is jó benne. Sok egyebet nem tudok elmondani, csak azt, hogy örültem, hogy megismerhettem, és ezáltal kicsit többet tudhattam meg a jazzről. Nem kizárt, hogy egyszer még visszatérek ehhez a lemezhez.

A (9)

Virgin Listener Achievement

Dönci

3 „szám”, 33 perc. Akkor szóljon egy kis jazz. Az a gáz, hogy az utolsó „dal” utolsó 10 perce olyan, mint egy levezetés az előző héthez képest. Meg amúgy sem tartom feltétlenül a listára valónak. Ugyanakkor tény, hogy nagy zenészek, egy kávéházban hallgatnám őket szívesen, de na.

B (6)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Igazi „rhyme animal” mindegyik MC, ahogy utalnak is rá. Az intro után a Bring the Noise egyből frankón megadja a kezdőlökést. Jól esnek ezek a '80-as hip-hip-hangok a muzsikában (pl. Don't Believe the Hype). A Louder Than a Bomb is eléggé frankó. A köztesek inkább erős közepesek voltak. A Show Em Watcha Got elég jó kis intermezzo. A Channel Zero is bejön a gitárokkal és prüntyögéssel. Közepes értékelést kap, de jó volt meghallgatni.

B (6)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Hú, de régi ez a lemez is (mármint hip-hop létére)! Megpróbálom kitalálni, mi az, ami egészen a 48. helyig repítette. Az biztos, hogy a Don't Believe the Hype-ra végig rázom a lábam, lehetne rá táncolni. Pont azt akartam írni, hogy utána semmire se kapom fel a fejem, ha a háttérben hallgatom, de aztán csak felkapom a She Watch Channel Zero? címűre, mert abban zúznak a gitárok. Aztán egy monoton, idegesítő szám rántja vissza az albumot. A Rebel Without a Pause hasonlóan idegesítő. A záró Party for Your Right to Fight viszont ügyes, és a címe is vicces átköltése az egy évvel korábbi Fight For Your Right (to Party)-nak. Egy-két felvillanás még volt (olyan is, amit nem említettem), így megkap egy gyenge hatost.

B (6)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Ezeket csak hírből ismerem, sose hallgattam. A zenekarnév és az első szám felütése alapján is blues. De akkor miért lesz ilyen hosszú a lemez, ha csak 7 számos? Úgy látom, a gitárszólóktól, bár igazából az elején gyorsan lepörögnek a 4-5 perces számok. Az utolsó, 23 percesre leszek kíváncsi. Azért a lemez közepén van egy 19 perces You Don't Love Me is. Ezek rákerülnének szerintem „Az 500 legjobb album 5 leghosszabb száma" válogatásra, ha lenne ilyen, és ha ráférne egyáltalán egy CD-re. Mentségére legyen mondva a zenekarnak, hogy ez elő felvétel, és a végtelenségig elnyújtott szólóknak itt közönséghergelő szerepe van (és úgy hallom, be is válik). Vegyes érzelmeket táplálok a vége felé. Egyrészt nagyon profi, másrészt nem is annyira unalmas, mint amitől féltem, sokáig el lehet hallgatni – azonban maximum egy hosszú kocsiúton hallgatnék ilyet, vagy persze a nemlétező blueskávézómban is szólhatna. Amúgy úgy ér véget, hogy elhalkul, tehát még lenne tovább a koncert... :)

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Egy számomra teljesen ismeretlen nevű formációba botlottam. Nem gondoltam, hogy a top 50-ben is lesz ilyen. Koncertfelvétel, ahogy a cím is sugallja. A Statesboro Blues gitárszólói eléggé bejönnek. Sablonblues, mégis kiemelkedik számomra a tömegből. A sablonosságukon kívül nem nagyon lehet panasz erre a zenére. A háttérbe egészen kiváló. Magamtól viszont nem biztos, hogy eszembe jutna hallgatni. A You Don't Love Me szájharmonika- és gitárjátéka óriási. A Hot 'Lanta eléggé bejön. Pedig instrumentális – lehet, hogy pont ezért? Már csak két szám van vissza (36 percben). :) Az In Memory of Elizabeth Reed is kiváló – sokkal jobb, ha nem énekelnek. Ér egy korrekt hatost ez a mutatvány.

B (6)

Full Virgin Listener Achievement

Dönci

A világ talán leghíresebb rock 'n' roll himnuszával nyit a lemez. A Tutti Frutti minden korosztály számára a vidámságot és a táncra perdülést személyesíti meg. (Közszolgálati perceinket hallották.) Ezekkel a dalokkal az a baj, hogy nagyon sablonos felépítéssel dolgoznak, tehát mindegyik nagyon emlékeztet a másikra, ugyanakkor a táncos mulatságokhoz nyilván kitűnő az összes. Pl. a Ready Teddy semmivel sem rosszabb, mint a Tutti Frutti, mégsem akkora sláger. A Long Tall Sally meg valahogy jobbat tetszett McCartney előadásában pár évvel később. Azért 28 perc elég is nekem ebből a muzsikából.

B- (5)

Lepa

Ez rögtön az első lemeze a nagyöregnek (akkor még kisöreg volt). És rögtön az egyik leghíresebb nótájával, a Tutti Fruttival nyit. Hát, arra nem lehet nem táncolni (vagy táncolni akarni). A True, Fine Mama hasonló. Aztán azért vannak lassabbak is. A Babyből pedig kiderült, hogy Little Richardnak kegyetlen jó orgánuma volt az énekhez. A Miss Ann is kiemelkedik (első hallgatásra), pedig zeneileg nem újít – vagy ki tudja, akkor lehet, hogy ezek mind újítóak voltak. A Jenny Jenny vadsága is lejön erről a majd' 60 éves felvételről. Hamar ér véget, nem éreztem hosszúnak, se unalmasnak. Kicsit azért eljárt már fölötte az idő.

B+ (7)

Lepa

Jó lágyan nyit az album a címadó számmal, de szép nagyon. A vége felé egyre grandiózusabb, erőteljesebb. Az El Condor Pasa is egyszerre lágy és fülbemászó, a Cecilia kicsit lazább hangvételű, vidámabb. A So Long... is jó, és a Boxerbe se lehet belekötni. Némely napokon a lalalázást már kicsit nyálasnak találnám, de ma belefér. A Baby Driverben sem találok kivetnivalót: egy vidámabb, könnyedebb, kicsit countrys, kicsit beates nóta. A Bye Bye Love alá azért nem kéne a folyamatos taps. A zárás viszont megint elég jó, és ráadásul nem volt túl hosszú az album. Valószínű, hogy fogom még hallgatni.

A- (8)

Dönci

A címadónak szép íve van, de nyálasnak találom. Az El Condor Pasa (If I Could) című dalt, ahogy a Ceciliát is mindenki ismeri, és nem is rosszak. A Keep The Customer Satisfied fúvósai nagyon bejönnek. A The Boxer a legjobb eddig a lemezen. Nagyon sok dal sajnos nyomtalanul múlik el ezen az albumon. A Bye Bye Love is jó kis feldolgozás. Kap egy erős ötöst ez a lemez.

B- (5)

Dönci

Jé, az első szám eléggé tetszik, jó kis ritmusa van. A Call Me (Come Back Home) meg tisztára valami '70-es évekbeli film hangulatát hozza (vagy egy Tarantino-filmét, mondjuk a Jackie Brownét). Eléggé bejön az is. Az I'm Still in Love with You is nagyon tetszik, és a Here I Am (Come and Take Me)-ben sem találok kivetnivalót. Háhá, a Let's Stay Together meg benne volt a Ponyvaregényben. Éreztem én, hogy tiszta Tarantino ez a muzsika. :D Mellesleg buktam a virginséget. Sebaj. Elég hangulatos a többi szám is amúgy, amit nem emelek ki. Értem, miért került rá a listára, bár én nyilván nem vettem volna fel, hiszen válogatás. De mindegy, hozott anyagból dolgozunk. :) A hetes és a nyolcas között gondolkodom, de mivel válogatás, így maradok a hetesnél.

B+ (7)

Lepa

Hát igen, a szokásos R&B, illetve soul reprezentáltatja magát ezen a lemezen. Sajnos sok ilyen album végighallgatása után se érzem magam a műfaj szakértőjének, nekem egy kaptafa, de énektudás kétségtelenül kell hozzá, és ennek Al Green nincs is híján. De kevés szám vonja magára a figyelmemet. Az I Can't Get Next to You kicsit más, inkább bluesos. A végén van egy ultramagas hang, amiről nem tudom eldönteni, hogy vonyító gitár vagy (vonyító) ének. De amúgy kevés kiemelkedő pillanatot hallok. Ez semmiképp sem top 100-as album az én értékrendemben. 

B- (5)

Lepa

Szigorú értelemben véve ez se album, hiszen az első két brit album összeválogatása egy amerikai kiadványra. A mai globalizált világban ilyenek persze már nincsenek. Amúgy jól sikerült összeválogatni a legjobb nótákat az első eresztésekből. Mindenkinek tudom ajánlani ezt az albumot, aki nem ismeri a Beatlest. 

A- (8)

Dönci

Na, halljuk, milyen lett a második lemez amerikanizált változata. :) Rákerültek a kislemezek, amelyek korábban Angliában csak önmagukban lettek slágerek, és érthető, miért zseniális az I Want to Hold Your Hand például. Az I Saw Her Standing There szintén igazi kis rakenroll, mégis előremutat valahogy (talán a vokálharmónia miatt). A This Boyra azért nem kapja fel a fejét az ember, az It Won't Be Long viszont már a szójátéka miatt is zseniális. Az All I've Got to Do is aranyos, viszont csak középkategóriás (főleg, hogy hova jutottak ezek után). Az All My Loving egyértelműen zseniális. A Till There Was You nagyszerű ballada spanyolos témával. Valami filmben tudnám elképzelni. Az I Wanna Be Your Man sokkal jobb, mint a Stones feldolgozása. Kap egy hetest ez a lemez, mert még nem minden szám zseniális rajta.

B+ (7)

Dönci

Ismét egy antológia, röpke két és fél órában. Hosszú nap lesz… Nem túl változatos, azonban hangulatos dalok követik egymást. Egyik olyan, mint a másik, ha egyet meghallgatsz, mindet ismered. Ezért is nem adok virgint magamnak. Oké, a What'd I Sayt mindenki ismeri, az is, aki nem akarja. És az jó is. Azért örülök, hogy vége lett. 4 pontot ér, mert túl hosszú.

C+ (4)

Lepa

Nincs nagyon időm, de kedvem se jegyzetelni… ismét egy 3 CD-s válogatás, ami mindenkinek jó, aki szeretné megismerni Ray Charles-t, vagy szeret válogatásokat hallgatni a kocsiban. Vannak ismerős darabok (I Got A Woman) és egy csomó ismeretlen. Én mégis inkább a Ray c. filmet ajánlanám e helyett a maratoni best of helyett annak, aki csak ismerkedik a művésszel. Hát ennyi, igényes régi zene. Amúgy kiemelném még a Hard Times-ot – nem üt el nagyon a többitől, de minden benne van, aminek kell egy soulszámban.

B (6)

Lepa

Egy évvel később jelent meg, mint a nemrég hallgatott másik Hendrix-album, az Axis. Azt szerettem. Itt az intró nyugodtan lemaradhatott volna. Utána nem rossz számok vannak, vagány, főleg a Cross Town Traffic. A Voodoo Chile királyos, és ismerem is szerintem. Durván nyúzzák a gitárt ebben a számban. Mondjuk 15 picit azért sok. Aztán még több gitárnyúzás jön, kicsit egybefolyik nekem az album. Az 1983 dallama viszont nagyon jó, tök eredeti, nagyon furcsa, kromatikusan ereszkedő az énekdallam. A Moon, Turn the Tides... egzotikus hangulata is nagyon megfog. Ez is majdnem 10 perc: úgy látszik, a hosszúak fognak meg most. Az All Along the Watchtower meg Dylan-nóta, jó az eredeti is, itt meg rendesen meg van bolondítva gitárokkal. Na, a végén van még egy Voodoo Child, ha 15 perc nem lett volna elég... és nem volt, mert ez is jó. A zseniális gitárnyűvések és a királyos feldolgozás miatt kap egy 8-ast ez is. '68-ban ez nagy zene volt!

A- (8)

Dönci

Hű, a címadó az elején mennyire jó kis pszichedelikus mutatvány. A Cross Town Traffic méltán világhírű felvétel. A Voodoo Chile élő felvétele is ügyes. Jó kis pszichedelikus blues az is. :) A Little Miss Strange elég szörnyű – legalábbis a vokálja. A Long Hot Summer Night is közepes. A Come on (Part I) pedig a Let the Good Times Roll feldolgozása, ami már sokszor előkerült a listán. (És amúgy miért nincs Part II?) A szóló nem egyszerű benne. Igazából utána ellaposodik a lemez, nagyon hasonló stílusú és hangulatú számok követik egymást. A Moon, Turn the Tides... zeneileg nagyon ott van. A Watchtower nem rossz, a Voodoo Child-repríz pedig szintén ügyes. Ez is egy hetest kap.

B+ (7)