Dönci

Az első szám riffje mindjárt tök jó, az ének pedig kellőképpen dallamos. A címadó dal zseniális (és olyan, mintha ismerném, úgyhogy nem leszek virgin). A Round & Round 3 perc után egészen megfog. A Down by the River gitározása fergeteges. A The Losing End nagyon király. A Running Dry is nagyon tetszik, a hegedű mindenkit mélyen megérint, aki hallgatja (és most a mindenki én vagyok). :D Már értem egyébként, miért tartják zseninek a csávót. A végén még 10-est kap ez a lemez is. A Cowgirl in the Sandben is nagyon jól gyűrik a gitárt. Eléggé hangulatos album volt ez. Megkapja a tízest, mert jó fej vagyok ma.

A+ (10)

Neil Young Little Expert Achievement; Pedálember Achievement

Lepa

Nem tudom eldönteni, tetszik-e. Vannak jó részek, rossz részek, de még csak bekategorizálni se tudom ezt a zenét. A végére egyre kevésbé tetszik, egyszerűen uncsi. Nem maradt meg belőle szinte semmi.

B- (5)

Neil Young Little Expert Achievement; Virgin Listener Achievement

Lepa

5 számos album, mik vannak! Egy laza 13 perces nótával kezd. Jó elvont, de király a hangulata. Nem is tűnt hosszúnak ez a Shine On You Crazy Diamond, igaz, ez még csak az első fele! :) Jó a Welcome to the Machine is, de a 6 és fél perc utáni része teljesen felesleges. Nagyon művészkedni akartak ezzel a „lekapcsoljuk a gépet" hanghatással. A Have a Cigar a maga öt percével az album legrövidebb és talán leghagyományosabb száma. De ez is nagyon hülyén ér véget, gyakorlatilag félbe van vágva. A Wish You Were Here egy szép ballada, nagy sláger; ez is azért hagyományosabb fajta. Aztán a záró számmal visszaevezünk az elvontság vizeire. Határozottan tudom élvezni ezt a fajta zenét is, hangulatomnál talált. De azért nem csoda, hogy pár évvel később bekövetkezett a sallangmentességet központba állító punkrobbanás. Kevesebb öncélú művészkedéssel egy 9-est is érhetne.

A- (8)

Dönci

A Shine On You, Crazy Diamond, part 1. nagy sláger (és hosszú is), viszont tök jó utazós muzsika. A Welcome to the Machine zenéje jó, az ének nem tetszik. A Have a Cigarnál már a zene sem. A címadó dal a leginkább rádióbarát felvétel. És mellesleg jó is. A Shine On You, Crazy Diamond, part 2. is egészen kiváló. De az egyes talán jobb volt. Kap egy hetest ez a cucc.

B+ (7)

Dönci

Bevallom, sosem hallottam erről a zenekarról. De az első szám mindjárt tetszik. Sőt, a második is nagyon király. Micsoda szóló van a Stop Breathin'-ben. Zseniális az is. Eddig nagyon kellemes meglepetés ez a zenekar számomra, majd bővebben utánajárok a munkásságuknak. A Cut Your Hairen érződik, hogy slágernek született. Mellesleg eddig ez a leggyengébb szerintem. Azért a szóló és a végén a ritmusváltások megmentik a közepességtől. :) A Newark Wilder is nagyon bejön. Az Unfair őrülete is egészen kiváló. A Gold Soundz a lemez többi részéhez képest csak közepes, önmagában azonban király. Eh, bukok minden virginséget a Take 5 lenyúlása miatt. Ellenben ettől még nagyon ügyes a 5-4=Unity. A Range Life után már szinte biztos, hogy nagy hatással voltak a Death Cab for Cutie-ra. A Heaven Is a Truck megint közepes a többihez képest, de a prüntyögős szóló a végén megint csak derekas. A Hit the Plane Down kiváló, tetszik a monoton torzsága. A Fillmore Jive „I need to sleep (why won't you let me)" sorát John Lennon is megirigyelte volna. :D Régen hallottam ilyen jó lemezt ezen a listán.

A+ (10)

Lepa

Nem ismerős. Azt hittem a neve alapján, ez valami régi cucc, de 90-es évekbeli, és a hangzás is olyan. Sőt, jó is a zene. Az Elevate Me Later is. A harmadik számtól beindul egy kicsit melankolikusabb hangvétel. A Pixies hathatott ezekre leginkább. A Cut Your Hair megint könnyedebb, amúgy meg jó is. Az Unfair eddig a legvadabb, aranyos kis zúzás. Aztán azért más zenekarok hatását is felfedezni vélem, például a Wilcóét (például a Range Life c., egyébként nagyon kellemes számban). Hmm, a Stone Temple Pilots-ot pedig megemlíti ebben a dalban. A vége felé nem annyira tartja fenn az érdeklődésemet. A záró Fillmore Jive kicsit uncsin kezdődik, de jó kis jammelés lesz belőle. Felhúzza a lemezt nyolcasra, bár őszintén szólva az egyetemes rocktörténethez kevés újítással járult hozzá – viszont ügyesen gyúrja össze a hatásokat.

A- (8)

Full Virgin Listener Achievement; One Night Stand Achievement; Pedálgyerek Achievement (Silence Kit; Elevate Me Later; Range Life)

Lepa

Az első riff rögtön híres. De attól még csak közepes a szám. A Hang Fire már jobban tetszik, sőt, kifejezetten király. A Slave se rossz, bár kicsit el van nyújtva (6 és fél perc!). A Little T&A hangulata is megkap. Könnyed, vidám album ez, most jó hangulatomban talált, bármennyire is nem érzem újítónak. A Worried About You az első, ami nem igazán jön be, túl affektálós, Prince-es ez a fejhangú éneklés. A Heaven hangulata teljesen más, mint az eddigieké, de jó szám. Az utolsó két szám is jó. Bevallom, sokkal rosszabbra számítottam, ez egy teljesen jó album.

A- (8)

Rolling Stones Little Expert Achievement; Pedálgyerek Achievement (Hang Fire; Little T&A; Heaven)

Dönci

Egész jó kezdés a Start Me Up, lendületes, jók a tapsok is benne, hangulatos darab annak ellenére, hogy ugyanarra az egy riffre épül az egész. A Hang Fire is hangulatos, bár az kevésbé tetszik. A Slave monotonitása és gitárszólója is bejön (meg a szaxi is ügyes volt). A Little T&A szörnyű, önmagában mínusz két pontot ér. A Black Limousine-t észre se vettem, és a Neighbours is csak erős közepes. A Worried About You és a Tops sem érdemel említést. Eléggé lapos a lemez közepe. A Heaven zenéje jó, de az énekhang nagyon gáz benne szerintem. Az utolsó kettő is lapos. Kap egy erős ötöst az eleje miatt.

B- (5)

The Rolling Stones Little Expert Achievement; Virgin Listener Achievement

Dönci

7 számig semmi extra. A Come Togetherre felkapom a fejem, de természetesen az eredetit preferálom ebből is. A Honky Tonk Women is megvolt korábban. Hát, nem zavar egyik szám sem a háttérben, de magamtól eszembe nem jutna betenni egyiket sem. Hát, a bónuszok semmit nem változtattak ezen, nem is értem, hogy reklámozós szöveget minek rávágni egy lemezre.

B- (5)

Lepa

Nem szeretem a válogatásokat, legalábbis ezen a listán. Tina Turnert én már gyerekként is öregnek ismertem meg, nézzük, mit tudott régen. Hát, a hangja tényleg zseniális (lásd: I'm Jealous), a számok nem annyira. A Beatles-féle Come Together a legjobb addig. Szinte olyan jó, mint az eredetije. Az I Want to Take You Higher se rossz. Az Up In Heah-ben vicces a dörmögő basszusú férfiduma. A Sexy Ida (Part 2) is hangulatos. Az Acid Queen pedig Who-feldolgozás. Az ének szinte jobb, mint az eredetiben. :) Viccesek a lemez végi reklámok is. Kap egy erős hatost.

B (6) 

Lepa

Egy régi hiányosságot pótolok ezen album meghallgatásával. Tökösen kezd, ez tényleg proto-punk. Alapjában véve rock and roll, csak erőteljesebb énekstílussal és jó kis gitárnyűvéssel. A Trash már tényleg tisztára punk. A Bad Girl is király. Meg a Pills is. Sokat vacilláltam, de végül csak hetest kap, mert sűrűn nem hallgatnám: a maga korában ez nagyon tökös lemez volt, de ma már számos ilyen van, és zeneileg azért sokat nem újított, inkább csak felfrissítette az elfeledett rakendroll életérzést.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement; Similar Taste Achievement

Dönci

Jók a sminkek a borítón, nehéz eldönteni, melyik férfi, melyik nő (ha nem tudnám, mi a való, legalábbis nehéz lenne). A Personality Crisis egyből a füledbe mászik. A Looking for a Kiss szintén slágeres. A Vietnamese Baby az utolsó harmadától lesz nagyon király, addig csak közepes. A Lonely Planet Boy és a Frankenstein kicsit lapos (és, ha jól értelmezem a szöveget, ők is keverik a dokit a szörnnyel). A Trash monotonitása viszont nagyon tetszik. A Pills megint jó, de a köztesek laposak voltak. A Private World elég ügyes. A Jet Boy közepes. Kap egy izmos hetest.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement; Similar Taste Achievement

Lepa

Január 1-jén albumot megjelentetni? Hmm. Aznap biztos nem sokan vették meg. A címadó nem tetszik. A Cry, Cry, Cry már tökösebb. Hangja van a csávónak. Utána nagyon sablonos bluesba megy át. Igényesek a számok, meg jól énekel, de nekem nem jön be túlzottan. Kicsit túl érzelgős is (pl. a Lead Me on). Az I Pity the Fool már ismét tökösebb. A Little Boy Blue-ban aztán megint megvillan az Axl Rose-t megelőlegező énekhang. Utána megint belassul és beszomorodik az album. I Don't Want No Woman: aranyos, de tipikus blues. Persze a maga korában ez a lemez még sokkal újszerűbb lehetett. Rossznak nem rossz.

B (6)

Full Virgin Listener Achievement

Dönci

Az első szám nem rossz, kellemes kis blues. A többi is elmegy. Igazából semmi extrát nem érzek ebben. Mármint nem tudom, miért került ennyire előre. Az I Don't Want No Woman elég király azért. Kap egy hatost, mert kellemes, csak nem érzem korszakalkotónak.

B (6)

Full Virgin Listener Achievement

Dönci

A didlizés sokszor visszatér a szövegekben és a dalcímekben is. Olyan, mintha rock 'n' roll- és rhythm and blues-sztenderdeket játszana. Bár lehet, hogy ebből nőttek ki a későbbi sztenderdek. A második lemez első dala tisztára olyan, mint a korszak többi ilyen felvétele. A Bo's Guitar elég ügyes azért. A The Great Grandfather is jóféle. A második lemez már egyértelműen továbblép a sztenderdeken. A Dearest Darlingból nyúlthatta a The Doors a Break on Through zenéjét. Fú, mekkora alapriff (lett?) a The Clock Strikes Twelve nyitánya. Összességében jó volt meghallgatni, de magamtól nem tenném be, és egy izmos ötösnél többet nem ér.

B- (5)

Lepa

Még egy abszurditás a listán: egy két albumból egybecsomagolt dupla album, ami egynek számít… nem túl jól határozták meg az „album” kritériumait az elején, ennyi erővel lehetne a listán fullos antológia is. Sok különbséget nem tudok tenni a Bo Diddley nevét viselő album számai között, de amúgy kellemes, táncolható rakendroll, a maga korában ez nyilván őrülten vad zene volt. Legtipikusabb megnyilvánulása a Who Do You Love c. szám. A második album kicsit még vadabb, mondjuk úgy, élvezhető, legalábbis a You Don't Love Me-féle korabeli zúzások. A The Great Grandfather pedig a lassabb, bluesos gyökerekből ad ízelítőt, hangulatos. A legeslegutolsó számmal (The Clock Strikes Twelve) elbuktam a Virgin Listenert, mert ismerős a témája (zeneileg persze). Kicsit nehéz volt ma ráhangolódni erre a zenére, de végül hozza a hatost.

B (6)

Dönci

A címadó dal elég lendületes, a közepétől pedig tök jó a kicsit disszonáns, visszatérő zongoratéma. A Frankly, Mr Shankly meg akár lakodalmas rock is lehetne itthon. Az I Know It's Over a szokásos Morrissey-féle kesergést hozza, de az első két szám után kicsit azért unalmasan kezdődik, de a „love is natural” sortól kezdve elég szép íve lesz. A Never Had No One Ever füttyszerű szintije teljesen magával ragadó. A Cemetry Gates az egyik legzseniálisabb popsláger (lehetett volna). Vicces, hogy a Big Mouth... szövegében a walkman szó előbb discman, majd iPod lett a koncerteken. :) A The Boy with the Thorn is His Side sosem volt nagy kedvencem, viszont a Vicar in a Tutu nagyon király. A There Is a Light That Never Goes out az egyik legjobb dal az elveszettségről, a szerelemről és a halálról. A szövegére talán még Ady is büszke lenne, ha él még néhány évtizedet. A Some Girls Are Bigger Than Others ismétlődő rímeit nem lehet nem szeretni. Kap egy kilencest ez a lemez.

A (9)

Similar Taste Achievement

Lepa

Szintén 1986. Jól kezd: hosszú, de egyáltalán nem unalmas az első szám. A Frankly is király. Utána belassít az album, de továbbra is jó, csak melankolikusabb. A Cemetry Gates a vidámabb dallama ellenére is kicsit keserédesnek hangzik nekem. A Bigmouth-t már ismertem, és a Placebo is feldolgozta (elég jól méghozzá). A Some Girls Are Bigger Than Others szöveg elég vicces. Ez eddig egyértelműen a legjobb Smiths-album, amit hallottam. Nincs is rajta rossz szám.

A (9)

Pedálember Achievement; Similar Taste Achievement

Lepa

Dögös a kezdés. Szeretem ezt az albumot, „Meg is van” otthon mp3-ban. A She's Crafty a következő nagy sláger, és a  Posse in Effect is jóféle. Nem vagyok egy nagy raprajongó, de ezekkel a zúzósabb alapokkal teljesen más, így értékelhető. A Girls egy poénos pihenés az album közepén. A lemez csúcsa egyértelműen a Fight for Your Right és a No Sleep 'Till Brooklyn kettőse, utóbbi az egyik kedvenc BB-számom. A vége felé a Brass Monkey még királyos. A záró se rossz. Összességében mégis 8-as, mert vannak lehagyható számok a lemezen.

A- (8)

Concert Goer Achievement

Dönci

Na, ez végre hardcore hiphop. Kiváló gitárokkal nyitnak, érzékeny szkreccselés és jó MC-k jellemzik a Rhymin' & Stealin'-t. Kiváló kezdés. A The New Style is zseniális. A She's Crafty gyengébb az első kettőnél. A Posse in Effect pedig már rossz (még jó, hogy rövid). A Slow Ride-dal viszont visszahozzák a lemezt (és zavar, hogy nem tudom, honnan nyúlták a samplert). A Girls zseniális: ennyire fülbemászó xilofoneffektet ritkán hallani. A Fight for Your Right pedig emblematikus darab. A No Sleep... gitárjai is ügyesen épülnek a dalba. A Paul Revere ismét megmutatja, milyen remek MC-k ezek a srácok. A Hold It Now, Hit It megint gyenge, a Brass Monkey pedig csak közepes. A Slow and Low viszont megint nagyon erős. A Time to Get Ill kiváló zárlat. Izmos nyolcas lesz a végére ez a lemez.

A- (8)