Dönci

Ismét country. Meglátjuk, milyen lesz. Az első két szám semmi extra. A szokásos countryszínvonal. Az Everydays egész jó, tetszik a szívdobolós dob, illetve a hosszan kitartott gitárhangok is hangulatosak. Na, az Expecting to Flyt már nem nevezném countrynak. Az egy elég ügyes ballada. A Hung Upside Down gitárjai is ütősek. A Good Time Boy fúvós őrülete is tetszetős. A Broken Arrow pedig már-már musicalbe hajlik a váltásokkal stb. Összesítésben ér egy gyengébb hetest.

B+ (7)

Full Virgin Listener Achievement

Lepa

Maradunk a hatvanas évek végén egy újabb zenekarral, amit eddig nem ismertem. Az első két szám nem fog meg, de az Everydays igazán jó a maga kis nyugis, könnyed hangulatával. Az Expecting to Fly se rossz egyáltalán. Aztán viszont elrepül maga az album is mellettem, nem veszek észre rajta további jó számokat.

B (6)

Full Virgin Listener Achievement

Lepa

Az előző háromból kettő is '69-es album volt, mint ez, meg egy 70-es. Érdekes időszak a világ (és a zene) történetében, de túl van már reprezentálva. A hetvenes évek végét jobban bírom. A zenekar neve és a számícmek alapján valami vicceskedő zenére gondolok. Ehelyett megint elvont hippizenét kapok, már nem tudom, hanyadszor. A Where You Love-nál már el is érkezik a mélypont. Hmm, miért van taps a Who Do You Love, Pt. 2 végén? Eddig nem tűnt fel, hogy élő album lenne. :) Valaki adjon már egy kis LSD-t, nagyon unom az albumot a végére. Hogy lehetett anno folyton ilyet hallgatni? Szétfolyik az egész, olyan lassú és szövevényes. Ha a Burrito Brothers is négyes volt, ez se lehet jobb.

C+ (4)

Terrible First Date Achievement

Dönci

Címeikhez híven átúsznak egymásba a dalok. De tényleg, ezek végigtárgyalják a szerelmet elég rendesen: Who Do You Love, Pt. 1; When You Love; Where You Love; How You Love; Which Do You Love; Who Do You Love, Pt. 2. A Where You Love közepe már-már indusztriális. Egyébként nem rossz muzsika a háttérben. Viszont a Who Do You Love második részével buktam a virginséget, hiszen az első miatt ismerős. A Calvary tiszta Morricone, akár a Volt egyszer egy vadnyugatban is szerepelhetne. Az a szám mellesleg zseniális is. Igazából ér egy hetest ez a mutatvány.

B+ (7)

Dönci

Utánanéztem, a lemez egyik dalát sem jegyzi szerzőként Elvis. Azt gondoltam pedig, hogy voltak saját nótái is. Amúgy háttérben nem rossz az első szám, a második címe (és refrénje is egyben) fülbemászó. :) Sokkal lassabbak ezek a dalok, mint azt vártam volna a bennem élő Elvis-kép alapján. Azért a lemez közepére (az It Keeps Right on A-Hurtin'-től) kellőképpen unalmas ahhoz, hogy várjam a végét. A Gentle on My Mind az első, amire igazán oda lehet figyelni a countrys eleje miatt. De aztán nem tartja fenn a figyelmet. Furcsa, régen vártam ennyire, hogy véget érjen egy lemez. Valamiért nagyon nem kapott el most. Az In the Ghetto akkora sláger a lemez végén, hogy még én is ismerem (sőt, Nick Cave is feldolgozta). Mellesleg az jó szám is (főleg a bridge-ek miatt). Viszont ez sem menti meg a lemezt attól, hogy csak erős négyes legyen.

C+ (4)

Lepa

Tényleg elég „feketés” hangja volt Elvisnek, így kép nélkül hallgatva. Amúgy nem nagyon tűnnek ismerősnek a számok. Talán az I'm Movin' ont hallhattam már, annak a női kórusa olyan ismerős. Ezért megint nem merek magamnak szüzességi érdemérmet adni. Az Any Day Now nem rossz szám, és azt biztos ismerem valami feldolgozásból. Az In the Ghetto se rossz. Mindezzel együtt egy letűnt korszak albuma, és nem tudom, anno mennyire lehetett világmegváltó.

B (6)

Lepa

Jó vad zene a korához képest, az biztos. A T.V. Eye jó szám (talán már hallottam is a refrénjét valahol), az 1970 című meg már tisztára punk. Pedig még csak 1970-ben járunk (no igen), durva. A szaxofon is jó benne. A címadó őrjöngés se rossz. Meg a záró őrjöngés se. Igen, ez a jó szó: az egész lemez egy őrjöngés. Zeneileg néhol megkérdőjelezhető, de elemi erővel támad. Leginkább olyankor hallgatnám, amikor szét akarom verni a lakást.

A- (8)

Dönci

A T.V. Eye az első, ami igazán kiemelkedik. Utána a Dirt is nagyon király. A 1970 is eléggé hangulatos darab, a végén a szaxofon elég komoly. Fú, a címadó dal is nagyon ütős. Abban is egészen kiváló fúvósok tűnnek elő. Az L.A. Blues őrülete a végén elég megkapó, tisztára, mintha egy koncertlemez vége lenne. Nem tudom, miért nem jött át az első két szám, de így csak egy izmos hetest kap, mert magamtól azért ritkán tenném be; viszont egyáltalán nem bánom, hogy meghallgattam.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Countrys beütéssel nyitnak. A Sin City megint csak country, ez a lassúbb fajtából. A Dark End of the Street az első, amelyik igazán tetszik. Hm, valamiért most a My Uncle is működött. A Hot Burrito #1 is ügyes darab, a 2. viszont nem annyira. Az csak egy közepesre elég. Hát, volt jobb lemez. Kap egy erős ötöst.

B- (5)

Full Virgin Listener Achivement

Lepa

Na, nézzük ezeket a repülő burrito-testvéreket. Countryzene, mi más lenne? Ó, most látom, Gram Parsons is zenekartag, tőle már hallottunk zenét a listán. A Wheelsben van valami szörnyen torz hang, talán gitár, vagy nem tudom, de elég zavaró. Ha jól hallom, elég sűrűn térnek vissza vallásos témák. Amúgy teljesen szabványos country-/folkalbum. Nem nagyon hallgatnám magamtól. Kiemelni se tudok semmit, bár a Do You Know How It Feels szövege legalább nem annyira szokványos. A Hippie Boy is inkább érdekes a vége fel a kórussal, mint jó. Hát, ez is megvolt.

C+ (4)

Terrible First Date Achievement

Lepa

Éljen a nosztalgia! Ennek örömére kazettáról hallgatom. Amúgy ez szerény véleményem szerint egy generáció meghatározó albuma volt, még ha a „generáció" alatt csak egy 12-16 éves kor közötti réteget is kell „csak" érteni. Én pont beleestem. És a GD-be is. Zseniális album még ma is, de inkább a hatása miatt jár neki az, ami jár.

A+ (10)

Active Concert Goer Achievement; Super Proud Owner Achievement

Dönci

Eddig az egyetlen olyan külföldi lemez, amelyről (a bónusz kivételével) minden dalt hallottam élőben. De szép is volt. :) A Burnout kitűnő nyitány egyébként. Hű, a Having a Blast most jobban tetszik, mint eddig, nagyon elkapott a hangulata, és jól átúszik a Chumpba, amelyik meg egyből a Longview-ba visz. A Welcome to Paradise is nagyszerű. A Pulling Teeth az első gyengébb darab, de az is egy izmos közepes (önmagában valószínűleg jobb szám, de a többi magasra tette a lécet). Aztán a slágerek: Basket Case (amit az is ismer, aki nem akar), She – mindkettő derekas. A Sassafras Roots is ügyes – a „May I waste your time too" sor zseniális. A When I Come Around meg már a '90-es években is nagy kedvencem volt. A Coming Clean is közepes, az Emenius Sleepus viszont visszarántja a lemezt a csúcsra gyorsan. Az In the End zseniális. Az F.O.D. eleje lassan indul, de a végére király lesz. Az All by Myself meg vicces a legvégén. :D Azt hiszem, a személyes érintettség miatt muszáj lesz 10-est adnom a lemezre (de objektíven nézve sem lehet gyengébb 8-nál, akárki hallgassa is – szóval hallgassa meg mindenki. Most!)

A+ (10)

Concert Goer Achievement; Pedálember Achievement

Dönci

A Vicious mindjárt király nóta a dal elején. És még mindig nem érdekel senkit, hogy Lou Reed sem tud énekelni. A Perfect Day a világ egyik legjobb dala. A Walk on the Wild Side is örök klasszikus. A Make Up is zseniális. A Satellite of Love is frenetikus darab. A Wagon Wheel countryja is jóféle. A New York Telephone Conversation nagyon hangulatos, tiszta musical. :) A vége is ügyes. Kap egy derekas nyolcast.

A- (8)

Similar Taste Achievement

Lepa

A Vicious jó kis szám. Egyszerűségében nagyszerű. Na meg a Perfect Day is. Lou Reed nem volt egy ultratehetséges énekes, viszont jó dalszerző. A Hangin' 'Round sokkal lazább, könnyedebb hangvételű, de jól is jön. A Wagon Wheel és a New York Telephone Conversation se rossz. Utóbbi olyan, mint egy gyerekdal. Az I'm So Free is király, meg a záró Goodnight Ladies is. A lemez közepe felé elterelődött a figyelmem, de ez se a minőség miatt volt. Újra is hallgatom azt a részt. :)

A- (8)

Pedálgyerek Achievement (Walk on the Wild Side; Make Up; Satellite of Love; Wagon Wheel); Similar Taste Achievement

Lepa

Azért a blues műfaja sincs alulreprezentálva ezen a listán. Az Another Man eleje ismerős, de lehet, hogy csak alaptéma. A What I'd Say c. számban meg felbukkan a mindenki által ismert Day Tripper-riff. Némelyik szám nagyon-nagyon alap, nem viszi túlzásba a variálást, pl. a Ramblin' On My Mind. (Az is feldolgozás talán? Ismerős a címe.) Nekem elég átlagos blueslemez, persze jöhetne a duma, hogy a maga korában...

B (6)

Dönci

Az All Your Love tipikus blues, de ügyes gitárfutamokkal. Sajnos ez a Hideawayről elejéről nem mondható el, az sokkal sablonosabb. Szerencsére egy perc után beindul. A Little Girl nem jó, az Another Man viszont nagyon is. A What I'd Sayben csak a dobszóló ér valamit. Hm, igazából 20 perc nekem ma elég lenne ebből a muzsikából, a B oldalra gyarkolatilag elveszti a figyelmemet a lemez. Kap egy gyenge hatost, mert biztos jó, csak nekem sok ez a 40 perc most.

B (6)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Az első számmal buktam is a virginséget, mert a Summer Wine dallama tökre ugyanaz, mint a verzéé :) Amúgy elég király ez az I Had Too Much to Dream (Last Night). A Dirty Water c. dal is tök ismerős. Biztos valami filmből. A The Strangeloves egy az egyben a The Beatlesre hajaz. És rendkívül ügyesen csinálják. A The Knickerbockers pedig még inkább, csak egy korábbi korszakukra emlékeztetnek (a Help!-ig tartóra). A Mouse című felvétel pedig olyan, mintha egy Bob Dylan-dalt hallanék. A Moulty is ismerős a The Barbarians előadásában. A Castaways Liar, Liar c. száma kicsit más szintikkel egy az egyben new wave lenne. :) A Baby Please Don't Go akár egy The Doors-szám is lehetne, ha a gitár szinti lenne. :) A Blues Magoos Tobacco Roadja is egészen kiváló. A nem említett dalok is kellemesek a háttérben egyébként. Az utolsó 3 eldönti, hogy 6 vagy 7 pontot kap-e. Na, a Nazz Open My Eyes c. dala valóban pszichedelikus. A Magic Mushrooms pedig kellően drogos zárlatot tett a végére. :D Hetes lesz.

B+ (7)

Lepa

Kicsit (nagyon) félek ettől az albumtól. Elvontkodós hippizenére számítok, amit nagy mennyiségben nem bírok. A negyedik számig semmi érdekes. A Lies viszont tisztára Beatles, tudom, hogy mindent ahhoz hasonlítok, de ez tényleg 100% gombafej, még az énekhang is. Most már tudom, hogy a Knickerbockers a tökéletes Beatles-klón. A Respect meg ismerős szám, rá is jöttem, honnan: Otis Redding albumán már hallottuk. A Moulty a lemez első mélypontja. Utána viszont jó a Don't Look Back. A You're Gonna Miss Me is király. A Baby Please Don't Go is aranyos, ezek a hagyományos dolgok jobbak (a lemezcímmel ellentétben nincsenek azért túlnyomó többségben a pszichedelikus dolgok – szerencsére). Bár a szám végén van azért elborult jammelés bőven. Hatost kap, mert válogatás több előadótól, és mert mindemellett kevés a kiemelkedő nóta. Inkább kordokumentum ez az album, mint érdekes zenék gyűjteménye.

B (6)

Lepa

Nem rossz a kezdés, de nem is kiemelkedő. A Pilgrimage elvontabb, de jobban tetszik. A Perfect Circle is kiemelkedő, de a köztük levő számok se rosszak. Kicsit tingli-tangli soft-rock, de igen kellemes zene. A We Walk is tetszik, de egyik számot se érzem kirobbanóan jónak, inkább csak közepesen jó színvonalú nóták vannak. Kocsiban hallgatnám egy hosszú utazáson, de magamtól nem annyira.

B+ (7)

Dönci

Ismét egy király évjáratú lemez. :) A Radio Free Europe mindjárt gigasláger a lemez elején. A Pilgrimage eggyel elvontabb, de az is csodálatos. A Laughing is nagyon hangulatos. A Talk About the Passion is óriási darab, belemászik az ember fülébe rögtön. A Moral Kiosk is kiváló, mennyire tök jó dallama van a refrénnek. A Perfect Circle egy csoda. A Catapult gyengén indul, de a refrénre megérkezik, és onnantól a verzék is jobbnak tűnnek. :) A Sitting Still nagy kedvencem. A 9–9 az első közepes a lemezen. A Shaking Through is erős közepes. A We Walk megint fantasztikus. :) A West of the Fields is hangulatos a végén. Kap egy kilencest.

A (9)